Szervezetünk nap mint nap ki van téve különböző veszélyeknek. Az immunrendszer feladata, hogy megvédjen bennünket a veszélyes betolakodóktól. Az immunrendszer néhány évtizeddel ezelőtt még ismeretlen fogalom volt, ma pedig szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna róla, sőt napjainkban a modern gyógyítás központi témája lett. Azzal azonban kevesen vannak tisztában, hogyan működik, és hogyan őrizhetjük meg kiegyensúlyozott állapotát.
A szervezet védekező mechanizmusai a sajáttól eltérő "idegen" anyagok, ún. antigének eltávolítására alakultak ki. Azokat az anyagokat, amelyek a szervezetben immunválaszt váltanak ki, antigéneknek nevezzük. Az antigének baktériumok, vírusok, egyéb mikroorganizmusok, fehérjék stb. lehetnek. Egészségesnek csak jól működő immunrendszerrel lehetünk! Normál immunválasz esetén a szervezet felismeri az idegen antigént, beindítja a védelmi mechanizmusokat, és végül elpusztítja azokat. Az immunrendszer nemcsak felismeri és elpusztítja a szervezet számára veszélyes betolakodót, emellett kialakul az antigénre specifikus memória is, amely lehetővé teszi ismételt találkozás esetén a válaszreakció gyors kifejlődését. Mindhárom szakaszban az antigénre specifikus és nem specifikus mechanizmusok együttesen vesznek részt.
Veleszületett immunválasz
A veleszületett (nem-specifikus) immunitás születésünk pillanatától jelen van, elemei minden idegen anyagra azonos módon reagálnak. A nem-specifikus immunitásban részt vesznek a csontvelőben termelődő neutrofil, eozinofil, bazofil fehérvérsejtek, a makrofágokká alakuló monociták, amelyek a vérárammal keringenek, majd a szövetekbe jutva felkutatják és megtámadják, bekebelezik a behatoló baktériumokat, vírusokat és egyéb antigéneket. A természetes ölősejtek, a limfociták az idegen anyaghoz tapadnak, és enzimeket kibocsátva károsítják azokat. A komplement-rendszer fehérjéi részben közvetlenül pusztítják el a baktériumokat, részben a kórokozóhoz kapcsolódva megkönnyítik a makrofágok számára a felismerést és a bekebelezést. A citokinek az immunrendszer hírvivői. Ha a fehérvérsejtek vagy más immunsejtek "ellenséggel" találkoznak, citokineket termelnek, ezek jelzést adnak le, erősítést kérve riasztják a többi fehérvérsejtet, és az adott helyre vonzzák azokat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Specifikus immunitás
A specifikus vagy szerzett immunitás a születéskor még nincs jelen, ez az élet folyamán alakul ki. A betolakodóval történő első találkozás után az immunrendszer megjegyzi és memóriájában tárolja az elpusztításuk legoptimálisabb módját. Egy új antigénnel történő első találkozás után időre van szükség a specifikus immunitás kialakulására. A specifikus immunitásban részt vevő elemek közül legfontosabbak a B- és T-limfociták . A B-limfociták a csontvelőben, míg a T-limfociták a csecsemőmirigyben termelődnek. A B-limfociták antigénnel találkozva antitest-termelésre képes plazmasejtekké alakulnak. Ezek az antitestek specifikusak arra az antigénre, amely kiváltotta termelésüket. A T-limfociták érésük folyamán elsajátítják a saját sejt felismerési képességet, enélkül a T-limfociták megtámadhatnák a szervezet saját sejtjeit és szöveteit. Éretté válásuk után elhagyják a csecsemőmirigyet és a nyirokszervekben (lép, mandula stb.) csontvelőben és a nyirokcsomókban tárolódnak. A véráramba és nyirokrendszerbe jutva keresik az idegen anyagokat, vírusfertőzött sejteket, baktériumokat.
Legjobban: