Egy súlyos, akár halállal is végződő betegségről egy felnőtt emberrel is rendkívül nehéz beszélni. Mit érthet meg akkor ebből egy néhány éves kisgyermek? Foglalkozhat-e az elmúlás gondolatával egy olyan kicsi ember, aki magával az élettel is alig van még tisztában? Dr. Mailáth Mónika gyermek- és onkopszichiáter szerint a kisgyermekek fejében a halál nem végleges - a félelem és az egyedüllét érzését viszont jól ismerik.
Dr. Mailáth Mónika hét évet töltött felnőtt pszichiátrián, az elmúlt 13 esztendőben pedig gyermekpszichiáterként dolgozott. Ezzel párhuzamosan onkológiai betegek ellátásával kezdett foglalkozni. "A pályám kezdete óta érdekelt, hogy bizonyos lelki tényezők milyen hatással vannak a daganat kifejlődésére, illetve a rákos betegek gyógyulására. Személyes érintettség is terelt erre a pályára, a családom több tagját is érintette valamilyen daganatos megbetegedés" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére az onkopszichiáter.
2004-től még csak részidőben, 2008-tól pedig már főállásban dolgozott a Debreceni Egyetem Onkológiai Intézetében, később pedig a Kenézy Gyula Egyetemi Kórház munkatársaként a daganatos betegek lelki nehézségeinek kezelésére dolgozott ki egy programot, amelynek megvalósításában pszichológus, mentálhigiénés kollégái, illetve dietetikusok és gyógytornászok a partnerei. Elsősorban felnőtt páciensei vannak, de időnként egészen fiatal daganatos betegek is kerülnek hozzá, akikkel teljesen más megközelítésből kell beszélgetni a súlyos betegségről, sőt akár az elmúlásról is.
A szülőből is pszichiátert kell faragni
"Bizonyos témákban a felnőttekkel könnyebb beszélni, hiszen vannak már jól kidolgozott szavaink, fogalmaink, lehet apellálni a belátásukra, lehet velük 'felnőttszintű' társalgást folytatni. A gyermekeknél viszont más dolgok könnyebbek: ha sikerül velük jó kapcsolatot kialakítani, akkor együttműködőbbek, kevésbé elfogultak, és könnyebben rá lehet venni őket, hogy együtt haladjunk valamiben" - magyarázta a doktornő. A megfelelő kapcsolat kialakításához azonban elengedhetetlen tisztázni, hogy hol tart a gyermek fejlődése intellektuális és érzelmi téren, illetve hogy milyen környezetben nőtt fel. Minél pontosabb képet kap erről egy pszichiáter, annál gyorsabban és eredményesebben tud a gyermekkel haladni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szülők közreműködése nélkül a legkiválóbb szakember sem tudja elérni a kívánt hatást. "A szülő a gyermek közvetlen támasza és segítője, nélküle mi nem megyünk semmire. Egy pszichológus vagy pszichiáter ismeri a problémát és a lelki vonzatait, a gyermeket azonban igazán csak a szülő ismerheti. Emiatt rendkívül fontos szoros kapcsolatot kialakítani a családdal, illetve mindazon személyekkel, akik támaszt nyújtanak a gyermek számára."
A szülők egyfajta közvetítőszerepet is betöltenek a gyermek és az őt kezelő orvos között, de néhány technikai tudnivalót is el kell sajátítaniuk, amelyet utána otthon maguk is alkalmazhatnak. Fel kell készíteni őket a gyermek várható érzelmi reakcióira, tanítani érdemes olyan technikákat, amelyekkel az ellenállóbb attitűd is leszerelhető, vagy megnyújtható némileg egy kifáradt és ideges fiatal türelme. Meg kell tanítani a szülőt arra is, hogy milyen kompromisszumokba lehet belemenni úgy, hogy annak egyikük se lássa kárát a későbbiekben.
"A szülő számára is óriási lelki terhet jelent, hogy a gyermeke beteg, ő is elesettnek, tehetetlennek érezheti magát. Az egészségügyben leterhelt szakdolgozóktól csak rövid, néhány szavas útmutatásokat kap: egy onkológián jó, ha 5-10 perc jut egy betegre. Az időt, a törődést ezért nagyon hálásan fogadja, a lelki felkészítés pedig számára is fontos - főleg, mivel neki is támaszt kell nyújtania."
A gyereknél a halál még nem visszafordíthatatlan
De hogyan lehet egy 3 éves leukémiás kisgyerekkel arról beszélni, hogy egy nagyon súlyos betegséggel kell megküzdenie, a következő hónapokban egyre gyengébb, fáradékonyabb lehet, és megterhelő kezeléseken fog átesni? A pszichiáter szerint minden gyermekhez a saját fejlettségi szintjét figyelembe véve kell közelíteni, bizonyos témákat pedig egyáltalán nem kell és nem is lehet érinteni.
"Felnőtt betegeknél fontos lehet eljutni odáig, hogy ki tudjuk mondani a halál szót, de náluk sem sikerülhet minden esetben. A kisebb gyermekeknél azért sem érdemes ezt forszírozni, mert az ő tudatukban a halál még nem egy visszafordíthatatlan folyamatként él. A mesében a királyfit lekaszabolhatják, de aztán megkenik az élet vizével, amitől ismét feléled. A kicsik a halált is egy ilyen ideiglenes, gyógyítható állapotként képzelik el."
A halál véglegessége valahol a kisiskolás kor elején tudatosulhat a gyerekekben, akik sokkal inkább a jelenben élnek, és a megtapasztalható, fizikális valósághoz ragaszkodnak - számukra is ismerős azonban a félelem , a bizonytalanság érzete, így a pszichiáternek ezekkel az érzésekkel kell foglalkoznia.
Időnként mindenkit elvarázsol a mesebeli tükör
Ezek feloldásához sokszor egy mesén keresztül vezet az út, ami a gyerekkel való kapcsolatteremtés egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze. Egy történeten keresztül a beteg kisgyermek jobban megértheti, hogyan legyen bátor, illetve hogyan döntsön egy olyan megoldás mellett, amelynek a végén meglesz a jutalma.
"Gyakran használom a magyar népmeséket, és Andersen meséit is kedvelem, amelyek bár néha szomorúak, rendkívül jó példázatok vannak bennük. Tanulságosak a Grimm-mesék is, de nagyon ijesztőek, ezért ezeket ritkábban választom. A kedvencem egyébként a Hókirálynő Andersentől, hiszen ez a kitartás és a bátorság meséje. Egy kislányról szól, aki elindul megkeresni az elveszett barátját, és annak ellenére sem tesz le a megtalálásáról, hogy mindenki azt állítja: meghalt, elveszett, sosem térhet már vissza. Mindazok a kalandok és személyiségformáló hatások, amelyeket a főhős átél, rávilágíthatnak a beteg gyermek előtt álló kihívásokra is" - mondta a pszichiáter. Az ilyen mesékből ráadásul nem csak a kisgyermekeknek okulhatnak - egy kamaszcsoporttal például pantomimszínház formájában jelenítették meg.
A Hókirálynő tanulsága, hogy saját magunkból is lehet erőt meríteni, és ehhez lépten-nyomon találhatunk segítséget a világban. Emiatt olyan gyerekeknek is segíthet, akik otthon valamiért nem kapják meg a megfelelő támogatást. A pszichiáter gyakran alkalmazta például olyan állami gondozott gyermekek terápiájában, akiknek az életében nem volt egyetlen kiemelt személy, akire támaszkodhattak volna. A történet másik tanulsága pedig, hogy ki kell állni a számunkra fontos személy mellett még akkor is, ha átmenetileg "rosszá válik": hiszen lehet, hogy bajba került, vagy ő maga sem érti, hogy mi történik vele, és segítségre van szüksége. A mesében egy gonosz tükör eltörött, a szilánkja pedig belefúródott a kisfiú szemébe, így ő is gonosszá vált. A lány azonban ennek ellenére is hitt benne, és nem tett le róla, hogy szeretetével segíthet neki visszatalálni önmagához.
A mondanivaló, hogy magunkból merítsünk bátorságot, és higgyünk önmagunkban, már az egész kicsi gyermekeknél is érthető, hasznos tanács. Az iskoláskorú gyermekek pedig már azt is érthetik, hogy időnként a pártfogóink, a hozzánk közel álló emberek is "rosszá válhatnak". A több műszakban dolgozó, holtfáradt édesapa ingerültebb, türelmetlenebb lehet a kelleténél, de haragja nem feltétlenül ellenünk irányul. A pszichiáter szerint az ilyen történetek minden életkorban tudnak tanulsággal szolgálni.
Legjobban: