HáziPatika.com: Nem kerülgetem a témát, rögtön megkérdezem: mi a jó az urológiában? Civilként nehéz elhinni, hogy valaki szereti ezt a szakmát.
Dr. Köves Béla: Az embereknek van egy fals képük erről a szakmáról, mert kevesen tudják, mivel is foglalkozik az urológia. Ez egy specializált sebészeti terület, amely a húgy-ivarszervek működésével foglalkozik. Roppantul érdekes, mert az orvosi hivatás csaknem minden részét lehet gyakorolni. Fontos a belgyógyászati jellegű szemlélet, gondolkodás és a különböző diagnosztikai, képalkotó módszerek használata, elemzése. Ugyanakkor egyfajta kézműves munka is, mert sebészként is helyt kell állni. Ezt szerintem együtt nem bírja sem a belgyógyászat, sem az általános sebészet, sem a radiológia, mindegyikből hiányzik valamelyik.
HáziPatika.com: Az urológiában fontos a sebészi munka?
K. B.: Nagyon! Az időnk nagyobb részét, úgy 70 százalékát műtőben töltjük. Ezen belül is mind technológiájában, mind pedig műtéti elveiben is - háromdimenziós laparoszkópia, robotsebészet, urológiai lézeres beavatkozások, minimál invazív, hajlékony eszközök, stb. - egy nagyon fejlett ágazata a sebészetnek. Rendkívül változatos és érdekes munka. Sok minimál invazív beavatkozás például már-már olyan, mint egy számítógépes játék, ahol mondjuk egy vékony kis csövön megyünk fel, hogy lézerrel szétzúzzunk egy követ, de úgy, hogy közben a falat ne romboljuk szét.
HáziPatika.com: Az emberek egészségtudata Magyarországon sajnos elég alacsony. Mit tanácsol, urológiai szempontból mire kell odafigyelnünk?
K.B.: Kezdjük azzal, hogy kevesen tudják, hogy nők is járnak urológushoz. Pedig fiatalkorban a nőknél az urológiai megbetegedések gyakoribbak, mint a férfiaknál (ők később, 40-50 éves koruktól kerülnek a szakma látóterébe). Ami nagyon fontos, hogy 50 körül a férfiak vegyék tudomásul, hogy a húgyúti szerveik úgy működnek, mint egy autó alkatrészei. Előbb-utóbb elromlanak, karbantartást igényelnek. Sokan akkor jelentkeznek csak a panaszaikkal, amikor már késő, mert van egy áttétes, rosszindulatú daganatuk. De már az is elég nagy probléma, hogy sokan úgy jelennek meg, hogy nemcsak nehéz a vizeletürítés, de már szinte évek óta akadozik. Egy jóindulatú prosztata-megnagyobbodással évekig várnak ahelyett, hogy kezelésre jönnének.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egy urológiai vizsgálat, pláne a prosztatavizsgálat jár némi kellemetlenséggel és rossz a híre is. De az ilyen jellegű urológiai panaszok általában nem múlnak el maguktól. Legtöbbször kezelésre, akár beavatkozásra van szükség. Nem szabad elhanyagolni, amint panasz van, érdemes felvenni a kapcsolatot az orvossal. Érdemes inkább kibírni a kisebb kellemetlenséget, mint azt, hogy később komolyabb terápiára, operációra legyen szükség.
HáziPatika.com: Gyakran tapasztalja, hogy a magánember és az orvos összetűzésbe kerül Önben?
K. B.: Magyarországon általánosan bevett szokás a beteggondozás, azaz hogy egy beteg útját az adott orvos vagy szakorvos végigkíséri a rendelőbe való belépéstől egészen addig, amíg egy esetleges operáció után, sőt, az utókezelés után elválnak egymástól. Mindezt pedig nem lehet úgy csinálni, hogy az ember ne vonódjon be érzelmileg, ami időnként óhatatlanul belső feszültséggel jár.
Külföldön leggyakrabban már protokollokat követnek. Más orvos veszi fel a beteget, más vizsgálja ki, más operálja, más követi az operáció után. Így az orvos-beteg viszony emberi oldala is kevésbé hangsúlyos, aminek persze van előnye és hátránya is. Kevésbé fárasztó, megterhelő érzelmileg, az orvost nem nyomasztja annyira a felvállalt felelősség, viszont ezáltal valamennyire elvesznek a hivatás szépségei is. Nekem nagyon jólesik például, ha egy beteg, akit már évek óta kezelek, mosolyogva jön, megmutatja az unokái képét. És ezért nehéz is, mert az évek óta kezelt beteg felesége egyszer telefonál egy rendelés alkalmával, hogy sajnos a bácsi már nem jön, elhunyt. Ilyenkor nehéz folytatni a munkát.
A leghétköznapibb feszültségforrás, amely emberileg nagyon megterhelő, amikor a rendeléseken az emberek órákat várnak, és bár a rendszer túlterheltsége a fő probléma, mégis rajtunk vezetik le a feszültséget. Érthető, mégis sokszor emberileg nehéz egyben maradni úgy, hogy mindennap ezt hallgatjuk, miközben előfordul, hogy például hosszú órákig mosdóba sem megyünk, hogy haladjon a rendelés.
HáziPatika.com: És ezek után még otthon is helyt kell állnia, igaz?
K. B.: Nyilván az embernek van családja, vannak barátai, akik kíváncsiak rá, szeretik, érdeklődnek. De gyakran egy ilyen nap után az orvosnak egyszerűen nincs szociális tartaléka ahhoz, hogy a szűk családján kívül foglalkozzon a szeretteivel. Legszívesebben csak ülne a sarokban vagy olvasna. Vagy aludna. És az így elszalasztott órák nehezen pótolhatók.
HáziPatika.com: Van olyan, amikor mégis fél méterrel a föld fölött jár?
K. B.: Igen, egyik a kutatómunkámmal függ össze. Nagyon érdekel a fertőzéstan, az infektológia, és nagy élmény, amikor valamilyen látható eredményt tudunk elérni, ami mindenkinek a javára válik. Kiderül például, hogy egy antibiotikum milyen esetben nem használható, vagy egy betegségre mi az, ami használható. A legnagyobb élmények pedig mindig a műtőben vannak. Pár nappal ezelőtt volt egy nagyon bonyolult műtét, és utána olyan fáradt voltam, hogy még kávét kérni is képtelennek éreztem magam. Azt gondoltam, hogy be sem tudok menni a következő műtétre. Természetesen bementem, összeszedtem magam. Megérte, mert annyira jó csapat állt össze (altatóorvos, műtősnő, asszisztáló orvos, stb.), hogy a műtét olyan lett, mint egy tánc: kigondolt mozdulatok, gyorsan haladtunk. Annyira magával ragadott az az élmény, hogy azt is elfelejtettem, hogy van testem - és nem utolsó sorban megmentettünk egy beteget.
HáziPatika.com: Sokat utazik, sőt, dolgozott külföldön is.
K. B.: Egy évig kutattam Svédországban húgyúti fertőzésekkel kapcsolatban, és a nemzetközi klinikai kutatói, akadémiai munkát a mai napig folytatom a kórházi munkám mellett. Időközben az Európai Urológus Társaság fertőzésekkel foglalkozó részlegének alelnöke lettem, és fontosnak tartom, hogy az elvégzett kutatások eredményeit minél szélesebb körben eljuttassuk a praktizáló orvosokhoz. A magyar orvosok tudása egyáltalán nem elmaradott - hasonló kérdésekkel, problémákkal találkozom itthon, mint külföldön.
HáziPatika.com: Mikor érzett a munkája során dühöt?
K. B.: Ritkán vagyok betegekre dühös. De az valóban bosszantó, amikor egy életveszélyes, mondjuk rosszindulatú daganatos betegség miatt egy előre megbeszélt kezelési tervet a páciens nem tart be, nem jön el a műtétre, amikor pedig később megjelenik, hogy súlyosbodtak a tünetei, már késő. Azzal, hogy nem tartotta be a terápiás szerződés rá vonatkozó részét, tulajdonképpen megölte magát.
HáziPatika.com: És örömöt?
K. B.: Természetesen, ha egy régi páciens bejön, mosolyog, üdvözöl, elmondja, hogy jól van, az mindig öröm. De talán azt emelném ki, amikor egy terápia elején még magam sem tudom, hogy nem lesz baj, hogy meggyógyul-e egyáltalán, aztán mégis minden jóra fordul. Felemelő érzés.
HáziPatika.com: Szomorú is volt már a munkája során?
K. B.: Szomorú, amikor egy hosszú terápia során mindenki megérti, hogy a beteg menthetetlen. Nem lehet ferdíteni, nem szabad hiú reményt kelteni, de mégis úgy kell közölni a hírt, hogy a beteg ne roppanjon össze, fel tudja dolgozni. Volt egy fiatal apuka, akinek meghalt a felesége, gyermekeit egyedül nevelte. Kiderült, hogy kiterjedt rosszindulatú daganata van. Borzasztó volt vele közölni, hogy nagyon rosszak az esélyei. És amikor pár év múlva mégis eljutottunk oda, hogy sikerült legyőzni a rákot, elmondhatatlan öröm volt.
HáziPatika.com: Félt valamikor?
K. B.: Amikor egyedül kezd ügyelni az ember, az félelmetes. Bármikor előfordulhat egy nagyon akut szituáció, amit fiatalon elég stresszes megoldani. Kérjek segítséget? Ne kérjek? Jól csinálom? Félelmetes lehet a bizonytalanság egy-egy komplikált, veszélyes műtét után is, hogy vajon tényleg jól sikerült-e. Ha vannak további panaszok, akkor vajon mindent jól csináltam, csináltunk-e?
Egy alkalommal behívtak egy császármetszéshez operálni, ahol a nő nagyon vérzett, már mindenhonnan, a szöveteiből. Csillapíthatatlanul. Elképesztően stresszes munka volt mire rájöttünk, hogy hogyan tudjuk csillapítani a vérzést. Emlékszem, akkor nagyon féltem, hogy nem éli túl. Arról nem beszélve, hogy ez a félelem igazán csak az operáció után jött ki rajtam. Szinte egy szikla gördült le a mellkasomról, amikor másnap megtudtam, hogy van esélye, hogy túlélje.
HáziPatika.com: Meglepetések érik?
K. B.: Ritka az ilyen. Főleg akkor, amikor bejönnek fura emberek, akik élvezet céljából különböző, nem odavaló dolgokat helyeznek fel a testük egyes nyílásaiba. Például drótokat, melltartó-merevítőt vagy purhabot. Mi tagadás, ezek meglepőek, de utána neki kell állni, megoldani a helyzetet.
HáziPatika.com: Az urológia minden szakmai idejét leköti? Vagy van egyéb terület is, ahol kamatoztatja tudását?
K. B.: Igyekszem innovatív dolgokba fektetni még az energiáimat. Jelenleg egy nemzetközi tudományos hálózat kiépítésével foglalkozom, ahol a meglévő rengeteg információt, amelyet a kórokozókról, az antibiotikumok hatásáról vagy épp nem hatásáról tudunk, összegyűjtjük, majd ötvözve a modern technológiával és adatfeldolgozó módszerekkel konkrét helyzetekben állítjuk a gyakorló orvosok szolgálatába.
HáziPatika.com: Ha jól tudom, nemrég született meg a kisfia. Ez azért átrendezi az ember életét, nem?
K. B.: A fiam 4 hónapos, ő most a legnagyobb projekt. Mindig lenne mit tennem, így sok korábbi tevékenységemet, kötelezettségemet lemondtam, odafigyelek, hogy a családomra is elég időt szánjak. Egy gyermek a legjobb dolog, ami történhet az emberrel. És úgy vélem, annál talán nincs is örömtelibb dolog, mint majd együtt felfedezni vele a világot.
Legjobban: