A kutatók már régóta gyanítják, hogy a dohányzás az egészséges sejtekben DNS-mutációkat okozva vezethet tüdőrákhoz, de nem jutottak közelebb ezekhez a mutációkhoz. Egy friss tanulmány szerzői is ezeket kutatták, eredményeiket pedig a Nature Genetics című szakmai folyóiratban publikálták. Mint arra a tanulmányt szemléző webMD rámutatott: a tudósok szerint, bár a dohányzás tényleg növeli a tüdőrák kialakulásának rizikóját, nem feltétlenül a legerősebb dohányosoknál volt legnagyobb a mutációs terhelés, és ez a gének miatt alakulhatott így. Egyes emberek génjei nagyobb valószínűséggel vehetik fel a harcot a mutációkkal szemben.
A tüdőt bélelő hámsejteket vizsgálták
A tanulmány vezető szerzője, dr. Jan Vijg csapatával úgynevezett egysejtes teljes genomszekvenálással 19 dohányos és 14 nem dohányzó személy tüdejét bélelő hámsejt mintáit vizsgálta. Az alanyok életkora elég széles skálán mozgott: voltak tizenéves résztvevők, de olyanok is, akik már a nyolcvanas éveik közepén jártak.
Hogy miért épp ezeket a sejteket vizsgálták, arra jó okuk volt a tudósoknak. „A tüdő összes sejttípusa közül ezeknél a sejteknél az egyik legvalószínűbb a rák kialakulása” – mondta dr. Simon Spivack, a tanulmány egyik vezető szerzője, a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Főiskola professzora.
A sejtek vizsgálata során a kutatók arra jutottak, hogy a dohányosoknál sokkal több olyan génmutációt lehetett felfedezni, amelyek tüdőrákot okozhatnak, szemben a nem dohányzók sejtjeivel. Spivack professzor szerint ez kísérleti jelleggel bizonyítja, hogy a dohányzás növeli a tüdőrák kockázatát - a mutációk gyakoriságának fokozásával, ahogyan a kutatók alap hipotézisében is szerepelt. A professzor hozzátette: ez lehet az egyik oka annak, hogy olyan kevés nem dohányzónál diagnosztizálnak tüdőrákot, míg az élethosszig dohányzóknál 10-20 százalék ez az arány.
Mi az a csomagév, és mennyit számít?
A tanulmány szerzői továbbá arra jutottak, hogy az
úgynevezett csomagév is fontos faktor, de egyeseknél egy idő után csökkenhet a
jelentősége.
A tudósok arra jöttek rá, hogy az általuk vizsgált dohányosok tüdősejtjeiben a mutációk száma egyenes arányban nőtt a csomagévek számával. 23 csomagév után viszont egyes dohányosok tüdősejtjeiben nem jelent meg több mutáció. Vagyis voltak, akiknél a gének nagyobb valószínűséggel vehetik fel a harcot a mutációkkal szemben.
Spivack professzor is megerősítette, hogy nem a legsúlyosabb dohányosoknak volt a legnagyobb a mutációs terhelésük. „Adataink arra utalnak, hogy ezek az alanyok azért élhettek ilyen sokáig az erős dohányzás ellenére, mert sikerült elnyomniuk a további mutációhalmozódást” - fogalmazott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fenti tanulmány eredményei egy napon talán segíthetnek az orvosoknak jobb módszereket találni a tüdőrák szűrésére és a betegség kezelésére, de ez még messze van: további tanulmányokra és laboratóriumi vizsgálatokra volna szükség ahhoz, hogy jobban meg lehessen határozni, mely dohányosok hajlamosabbak a tüdőrákra és miért.
Legjobban: