Induljunk ki abból: a járvány elleni védekezés célja, hogy minél kevesebb ember betegedjen meg, szenvedjen maradandó egészségkárosodást vagy haljon meg a fertőzés miatt. Hogy kevesen betegedjenek meg, abban nagy szerepe van a helyesen meghozott járványügyi szabályoknak, intézkedéseknek, a jó kommunikációnak és a lakosság belátásának, magatartásának. Hogy a súlyosan megbetegedők közül minél kevesebbeknél maradjon hátra tartós egészségkárosodás, és minél kevesebben haljanak meg, arra nagymértékben az egészségügynek van ráhatása, adott felkészültség mellett.
A több forrást is figyelemmel kísérő Worldometer statisztikai portál adatai szerint Magyarországon (e cikk megírásának idején) a járvány kezdete óta ismert COVID-19 esetek száma megközelíti a 700 ezret, a haláleseteké éppen meghaladta a 22 ezret, és mindeközben mintegy 250 ezerre tehető az aktív esetek száma. A legszomorúbb adat, hogy az egymillió lakosra jutó halálozások számában a negyedikek vagyunk a világon 2274 esettel. Érdekes módon csak európai országok előznek meg minket ebben: Gibraltár 2791, Csehország 2523, San Marino 2472 esettel. Ha a két miniállamot kihagyjuk, akkor második helyen állunk.
Alulteljesítünk a védekezésben. De miért?
Hasznos lenne a tényleges esetek számát összevetni a súlyos megbetegedések és a halálozások adataival, de a tesztelési gyakorlat oly mértékben eltérő az egyes országoknál, hogy ez lehetetlen. Ezért a lakosságarányos halálozás az egyetlen mérőszám az egyes országok helyzetének megítélésére, de a tesztelési hiányosságok miatt (Magyarország is viszonylag keveset tesztelt, ebben 48 európai ország közül a 36-ik helyen állunk) ebben is ott rejlik a bizonytalanság.
Annyit azonban látni a számokból, hogy feltehessük a kérdést, vajon miért teljesített Magyarország ennyire gyengén, hány emberélet ment feleslegesen veszendőbe? Az utóbbira két kézenfekvő válasz is adódik. Az első, hogy minden elvesztett emberélet külön-külön, és összességében is tragikus, azaz egy felesleges halál is sok. Éppen ezért húszezer ember halálát sem lehet cinikusan, egyszerű statisztikaként szemlélni, kezelni. A második válasz pedig, hogy legalább annak megfelelően kellene teljesítenünk, ahogy az ország fejlettsége viszonyul az unió átlagához. Ez azt jelenti, hogy egymillió lakosra bő 400-zal kevesebb halálozásnak szabadna jutni.
A magyar egészségügy problémáit (az alulfinanszírozottságot , a forráskivonást , az orvosok elvándorlását , stb.) és a lakosság egészségi állapotát ismerve azonban lehet, hogy ez túlzó elvárás lenne. Ha az elmúlt években az egészségügyre költött pénz GDP-arányosan elérte volna az uniós átlagot , akkor talán kicsivel jobb helyzetben lehetnénk. Az EU átlaga 7 százalék, a magyar 4,5 százalék volt 2019-ben. Mivel abban az évben 47 523 971 millió forint volt a GDP, ha elértük volna az EU átlagát, akkor 1188 milliárd forinttal több jutott volna az egészségügyre egyetlen évben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez persze csak játék a számokkal, de rávilágít, hogy mekkora elmaradásokat könyvelhetünk el minden esztendőben, amelyekkel jobb ellátást, jobban felszerelt, jobban képzett és jobban fizetett szakemberekkel működő intézményt, szemléletformáló, ismeretterjesztő programokat, szűréseket lehetne finanszírozni.
A magyarok átlagos egészségi állapota elég gyenge, ami a járvány idején egyáltalán nem biztató. Ha azt az adatot nézzük, hogy hány embernek volt a 65 év feletti népességben több krónikus megbetegedése, akkor az EU-ban (az OECD adatai szerint) a második legrosszabb helyen állunk Lengyelország után, de éppen a járványban kiválóan teljesítő Finnország előtt (ahol 153 covidos haláleset jut egymillió lakosra). Összességében a korosztály 50 százaléka tartozik ebbe a kategóriába nálunk, a nők 54 százalékkal, a férfiak 43 százalékkal állnak. Ez azért lehet fontos, mert a súlyos koronavírusos megbetegedés kockázata elve azoknál nagyobb, akiknek egyébként is van valamilyen komolyabb problémájuk: cukorbetegség, szívbetegség, rák, stb.
Ennek ellenére a járvány kitörésének pillanatában talán még nem dőlt el, hogy népességarányosan több halottunk lesz, mint a legtöbb uniós országnak. Csak utóbb vált a sikertelenségünk nyilvánvalóvá, még akkor is, ha nem Finnország extrémen jó adatát nézzük, hanem például Ausztriáét, amely Orbán Viktor miniszterelnök szerint a víruslaborunknak számít. Nyugati szomszédunknál 1045 halott jut egymillió lakosra, ami fele annyi sincs, mint Magyarországon. De vehetjük a keleti szomszédunkat, Romániát is, ahol ezerrel kevesebb az egymillió lakosra jutó halálozás. A fejlettségi adatok, az egészségügyi ráfordítás, vagy a lakosság egészségi állapota tehát nem tükröződik vissza egyértelműen a járványadatokban. A különbséget másban kell keresnünk.
Ma már tudjuk, hogy a vírus terjedését és a halálozás emelkedését nem lehetett kapkodva és drágán beszerzett lélegeztetőgépekkel megállítani (nota bene a gépre kerülők extrém magas halálozási rátája miatt a mesterséges lélegeztetésről kiderült, hogy csak a legutolsó megoldásként érdemes megpróbálni). Nem segített az egészségügyben bevezetett katonai stílusú vezénylés, a titkolózó és időnként a lakosság tájékoztatása helyett a kormányzati propagandát inkább szolgáló kommunikáció sem. (Az átlátható, tiszta kommunikáció fontosságáról érdemes megismerkedni a Magyar Orvosi Kamara véleményével .) Végül nem maradt más, mint a lezárás (amely, ahogy a világon sokfelé, nálunk is jól működött, olyannyira, hogy gyakorlatilag nem is volt komoly első hullám) és a vakcinázási kampány , amely remélhetőleg segíteni fog.
Miben voltak jók a legsikeresebb országok?
Vajon a legsikeresebb országok miben voltak jobbak, hogyan tudták megóvni polgáraik életét másoknál jobban? A The Wall Street Journal (WSJ) cikke szerint a világnak tanulnia kell a tesztelés, a karanténba helyezés, a nyilvános kommunikáció és a gazdasági támogatás legsikeresebb stratégiáiból. A New York-i üzleti lap is arra a következtetésre jut, hogy a COVID-19-re adott sikeres válasz nem csak egy ország gazdagságától, tudományos képességeitől és a közegészségügyi sikerek történetétől függ. Az Egyesült Államok például mindezekben a világ élvonalába tartozik, mégis az egyik legrosszabb választ adta a pandémiára. Ott a járvány kezdete óta 1712 halálozás jut egymillió lakosra. A rossz politika egész egyszerűen megdöntheti a jó közegészségügyet - állítja a WSJ.
Más fejlett országok, amelyek eredetileg jól teljesítettek, mint például Kanada és egyes európai nemzetek, a fertőzések második vagy harmadik hulláma során meginogtak, mert kormányuk és polgáraik belefáradtak a hatékony stratégiák végrehajtásába. Ezzel szemben sok ázsiai országban már régóta jellemző, hogy az emberek maszkot viselnek, ha rosszul érzik magukat, ezért korán és széles körben elfogadták például a maszkviselést.
Az egyik legjobban teljesítő ország Tajvan , ami például intenzív támogatást, többek között pénzbeli ellátást is nyújtott a COVID-19-ben szenvedők, és a kontakt személyek számára, hogy elősegítse a közegészségügyi ajánlások betartását. Ezek a korán végrehajtott beavatkozások kulcsfontosságúnak bizonyultak: a 24 milliós országban az esetszám alig haladta meg az ezret, és a közzétett adatok szerint mindössze tízen haltak meg a járvány kezdete óta. Így pedig a lezárásokat is elkerülhették.
A WSJ egy másik szigetország példáját is megemlíti, mert Jacinda Arden miniszterelnök empatikus, világos kommunikációja nagymértékben növelte az új-zélandiak együttműködési hajlandóságát, ami elengedhetetlen volt a járvány elleni sikeres küzdelemhez. A lap szerint más országok példája is mutatja, hogy a megfelelő kommunikáció a siker nélkülözhetetlen feltétele. Dél-Afrikában például a kommunikációt megértette az emberekkel a kockázatokat , és segít a kormánynak átlátható és kiegyensúlyozott döntéseket hozni a lezárásokról. Németország is jó modellje az egyértelmű és hatékony kommunikációnak. Angela Merkel kancellár felszólította az állampolgárokat, hogy tanúsítsanak "türelmet, fegyelmet és szolidaritást", ami a járványra adható hatékony válasz három alapvető szempontja.
A Time magazin is Tajvant említi pozitív példaként, kiemelve, hogy az ország ahelyett, hogy hetekre leállította volna a gazdaságát, más utat választott. Gyorsan lezárta határait és betiltotta az orvosi maszkok exportját, a kormány kontaktkutatást és mobil SIM-követést alkalmazott (ami ugyan adatvédelmi aggályokat vetetett fel, mégis megtették) a fertőzésgyanús személyek azonosítására és elkülönítésére, és a karanténszabályok betartásának ellenőrzésére. Az egészségügyi tisztviselők naponta tájékoztatókat tartottak a nyilvánosság számára, a vállalkozásokat pedig agresszív óvintézkedésekkel, például a dolgozók testhőmérsékletének folyamatos mérésével, és fertőtlenítőszerek használatával működésben tartották. A lakosság a kormány járványra adott központosított válaszát végig meggyőzőnek és hitelesnek tartotta, amiben nyilvánvalóan szerepe volt annak is, hogy Tajvan alelnöke történetesen epidemiológus.
A Time is megállapítja, hogy nem csak a pénz, vagy a politikai orientáció alapozza meg egy ország járványra adott sikeres válaszait. A vezetés kritikus, és elengedhetetlen az elkötelezettség és az áldozatvállalás közös érzésének megteremtésében. Eddig azok az országok, ahol a vezetők azonnal komolyan vették a fenyegetést, és a tudományra támaszkodva irányították a politikai válaszokat, jártak a legjobban.
Mi jöhet Magyarországon?
Mi most ott tartunk, hogy egy obskúrus 2,5 milliós átoltottsági számot figyelünk, amelyet a miniszterelnök a nyitás feltételeként határozott meg. De a szakemberek ezzel láthatóan nem igazán tudnak mit kezdeni. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa például a közmédiában elmondta , hogy két és fél millió ember beoltását követően lehet arra számítani, hogy "a beoltott tömeg" valamennyire megváltoztatja a koronavírus-járvány lefolyását. Kiemelte azonban, "ahhoz, hogy hátradőljünk, sokkal-sokkal több oltást kell beadni" - írta az MTI.
A főorvos szerint az új vírusmutánsok megjelenésével a korábban előrejelzett 60-70 százalék helyett sokkal inkább 70-80 százalékos átoltottságra lehet szükség ahhoz, hogy a járványt megállíthassuk. Szlávik azt tapasztalja, hogy mind többen szeretnék beoltatni magukat , miután egyre többen látják a betegség súlyos következményeit. Szerinte talán nyárra sok mindent vissza lehet hozni a normális életből. A főorvos szerint ezen a héten az is kiderülhet, hogy a harmadik hullámnak ez a "platófázisa-e", vagy esetleg tovább emelkednek a számok.
Erdei Anna Széchenyi-díjas immunológus, az MTA főtitkárhelyettese a Népszavának adott interjújában kijelentette : "Az idén még nem tervezhetünk felszabadultan nyaralást. A tavalyi állapotokon alapuló számítások szerint a nyájimmunitás eléréséhez nagyjából a lakosság 60-65 százalékát kellene beoltani. Sajnos azonban az újonnan felbukkanó mutánsok - így elsősorban a gyorsan terjedő brit variáció - miatt viszont ennél jóval nagyobb védettségi arányt, legalább 85-90 százalékot kell elérni, amibe persze beletartoznak a fertőzés útján védetté váltak is. Véleményem szerint tehát hosszabb távú védelemre kell berendezkednünk, vagyis várhatóan az év végéig maszkot kell hordani, távolságot kell tartani és gyakran kell kezet mosni."
Ráadásul a lakosság közel 20 százalékát kitevő gyerekek oltását a hírek szerint leghamarabb ősszel lehet majd elkezdeni. Azt is látni kell, hogy ha májusban kezdődik a fiatalok beoltása, akkor a második oltásuk után az ő védettségük leghamarabb nyár közepére alakul ki. "Véleményem szerint tehát hosszabb távú védelemre kell berendezkednünk, vagyis várhatóan az év végéig maszkot kell hordani, távolságot kell tartani és gyakran kell kezet mosni" - mondta Erdei Anna.
Tóth Judit, a Magyar Orvosok Szakszervezetének alelnöke pedig arról beszélt az ATV-n, hogy nagyon korainak tűnik a nyitás. Szerinte az átoltottság magasabb fokáig kellene várni, valamint a járványgörbe, kórházi számok csökkenését kellene látni.
Ez is érdekelhet
Ezek után valóban az egyetlen dolog, amiben igazán reménykedhetünk, hogy az oltási versenyt megnyerjük, és az egész Európában lassan haladó oltási kampányban elért teljesítményünkkel megóvunk annyi életet, amennyit eddig elvesztettünk . Azaz mindenki oltassa be magát, a lehetőségekhez mérten minél előbb!
Legjobban: