"Ahol igazságtalanságot kellett jóvátenni, szomorú helyzetet enyhíteni, mindenkor elsőnek volt talpon... Mindenek előtt a beteg javát hordozta szívén, azután következett az ügyfél tekintélye és jóléte, melyet minden módon előmozdítani igyekezett." - ekként emlékeztek meg id. Bókay Jánosról 1884-ben munkatársai.
Id. Bókay János, a tudományos magyar gyermekgyógyászat megteremtője 185 éve, 1822. május 18-án született . Eredeti családi neve Boch volt, amelyet 1849 májusában változtatott meg Bókayra, kifejezve eltökéltségét a magyar szabadság mellett. Nevéhez fűződik a magyar orvosképzés, megreformálása, az 1876. évi közegészségügyi törvény lehetőségeinek a megteremtése, továbbá európai rangra emelete a hazai medicinát is.
Német születésű, de hazánknak három generáción át orvosokat ajándékozó id. Bókay János Iglón, Johann Bochként 1822. május 18-án született, egy szegény iparos-vendéglős ötgyermekes evangélikus polgári családban. Apja Boch Márton cipészmester oldalán vette magára a szakadatlan munka szeretetét, a becsületességet és erős hitet, melyek meghatározták és formálták jellemét. Iskoláit szülővárosában végezte, német környezetben nevelkedett, a magyar nyelvet csak 16 évesen sajátította el, előbb könyvekből, majd igazán medikusként Pesten.
A családfő felismerte, hogy a társadalmi előrejutásban a művelődési javak kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ennek jegyében küldték a fiút gimnáziumba Lőcsére, majd Eperjesre. Az "úrrá" válás folyamatát a sárospataki református kollégium jogi diplomája zárta volna le. A fiatal Bókay viszont a jogi tudományt túl ridegnek és száraznak vélte, ezért inkább Pesten beiratkozott az orvosi karra. Orvosi disszertációjának a dongaláb volt a témája, így Schöpf Merei Ágoston kórházába került. Igaz nem gyermekgyógyászattal, hanem ortopédiával kívánt foglalkozni.
Talán sebész lett volna, ha nem tör ki a márciusi forradalom és a szabadságharc. Baráti köre azon Pilvax-kávéházi ifjak közül került ki, amelyet Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál neve fémjelez. Lelkesedett a szabadság eszméjéért, talán beáll honvédorvosnak, ha Schöpf Merei Ágoston nem kéri meg őt korábban, hogy távollétében helyettesítse. Ez a helyettesítés a hazai gyermekorvoslás szempontjából szerencsés fordulatnak számít, hiszen a "helyettesítés" egy életre szólt. Ő lépett főnöke örökébe az alig 26 éves id. Bókay juniorként, az Ősz utcai Szegénygyermek kórház minden gondját nyakába véve, hogy hamarosan az ország legkiválóbb gyermekorvosává képezze magát.
Gyermekorvosi pályájának elején nemcsak a gyermekhalandósággal, a legkülönbözőbb gyermekjárványokkal és betegségekkel kellett megvívnia, hanem az orvosi kart is meg kellett győznie, arról hogy a gyermekgyógyászat önálló tudomány. Bókay szerint a gyermek nem a felnőtt miniatűr változata, hanem egy teljesen más szervezet, amelynek más igényeit és szükségleteit kell betöltenie az orvostudománynak. Ennek a "felfedezésnek" köszönhetően alakult ki a pedagógia iránti érdeklődés fokozódása, az új típusú gyermekintézmények (kísérleti iskolák, óvodák, bölcsődék) megjelenése, a gyermekirodalom felvirágzása, a gyermekszoba, illetve a külön gyermekdivat terjedése.
A kórház csakhamar a beteg gyermekek "központja" lett, ahol az ágyak nagy részén minden orvosi segítség, továbbá az ellátás és ápolás is ingyenes volt. Az intézmény finanszírozását is ő vállalta magára, sokszor az anyagi csőd szélén állva a tehetősebb polgárokat szelíden ösztökélte az adakozásra, esetleg a végrendeletben való megemlékezésre a kórház javára.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kollégái valóban nagyra becsülték, tagja lett annak az orvosi körnek, amelyet a hazai orvos történetírás pesti orvosi iskolaként emleget. Ez a kör a neoabszolutizmus korában kidolgozta a hazai egészségügy teljes reformját, előkészítette az orvosképzés megújítását, az 1876. évi közegészségügyi törvény alapelveit. A megbecsülés nemcsak itthon, hanem közleményei nyomán külföldön is övezte munkásságát. Bókay 39 évesen a pesti orvosi karon a gyermekgyógyászat magán, 5 évvel később rendkívüli, majd 1874-ben pedig nyilvános és rendes tanára lett. A kiegyezés után 1868-ban felállított Országos Közegészségügyi Tanács tagjává nevezték ki.
Szerepe volt a közegészségügyi törvény előkészítésében, az orvos-közegészségügyi igazgatás kiépítésében, s a hazai himlőoltás országos irányítójaként, pedig befolyást gyakorolt a járványok megelőzősének szakmai kimunkálásában. Szakmai főműve - sok közlemény mellett- 1876-ban jelent meg "A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyiroklobokról gyermekeknél" címmel, de ennél fontosabbnak tartotta, hogy az egykori 12 ágyas Szegénygyermek Kórház 1883-ban 144 ággyal megújuljon, és a hazai gyermekgyógyászat igazi központjává váljon, amelyet európai viszonylatban is csak Párizs és Szentpétervár előzött meg. Id. Bókay János nem sokáig örülhetett az új intézménynek, mivel a kórház megnyitása után nem sokkal megbetegedett, 1884. október 20-án meghalt.
A legnagyobb tisztelt és elismerés vette körül, de a sors furcsa fintora miatt a tudományos pályafutását nem koronázta meg az MTA tagsága. Az előterjesztés megtörtént, de egyetlen szavazat hiányában nem választották meg a tudós testület, nagy felháborodást keltve, amit később korrigálni szerettek volna, de id. Bókay János nem vállalta az újabb megmérettetést, sokkal többre tartotta a betegei szeretetét.
Ám a Bókai név továbbra is egybeforrt a magyar gyermekgyógyászattal, ugyanis az id. Bókay János életművét ifj. Bókay János munkásságával teljesült be, aki nemcsak a kórházban, hanem az egyetemi katedrán is követte apját 44 éven át. Idősebb fivére Árpád a belgyógyászat és a gyógyszerészet professzora lett. A harmadik generációban Árpád fia, Zoltán vitte tovább a gyermekek gyógyítása iránti elkötelezettséget, orvosként és tanárként egyaránt.
hetek.hu
Ez is érdekelhet
(2007.05.21. 10:59)
Legjobban: