Rémálmok gyötörnek hosszú hónapok óta egy 25 éves férfit, éjszaka nem tud aludni, állandóan kimerült. Mindez tényleg azért történik, mert a szervezete így reagál arra, hogy tehetetlenül kellett végignéznie, amint a lakótársa áramütés miatt meghal? A fiatalember és pszichiátere hihető magyarázatnak tartotta ezt.
A kezelőorvos le is írta e lehetséges verziót a Delhi Psychiatry Journal című szakfolyóiratban. Ám a rétegfelvételek, amelyeket a radiológusok készítettek a férfi agyáról, elnyálkásodott orrmelléküregekről tanúskodnak. Mindeközben a férfi fejfájásról és eldugult orról is panaszkodott. A panaszok pedig a nyomott hangulattal és a félelmi reakciókkal, szorongással együtt léptek fel - írja a német Spiegel Online .
Az orvosok a páciensnek orrcseppet, antibiotikumot és gyulladáscsökkentőket adtak. Öt nap múlva a szinuszitisz (melléküreggyulladás) meggyógyult, de meglepő módon a szorongás, a kiüresedettség-érzet és a motiválatlanság is eltűnt. Bár az eset a német lap szerint egyedinek tűnik, szó sincs erről. Foggyökérgyulladások, húgyúti fertőzések, krónikus bélbetegségek szintén befolyásolhatják a lelkünket, méghozzá oly erősen, hogy az érintettek depresszívekké válhatnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindez egyébként nem is annyira meglepő: ha valaki valamilyen mindennapos betegségben szenved, akkor is visszahúzódik, sokat alszik és keveset eszik. Már egy erőteljesebb megfázás is okozhat pszichikai változásokat - magyarázta Erich Kasten, a hamburgi orvosi klinika neuropszichológusa. Ilyenkor a szakértők betegséghez kötődő viselkedésről, úgynevezett "sickness-behaviour" -ről beszélnek. Ennek biológiai funkciója van, hiszen nyugalomban az immunrendszer jobban működik.
A visszahúzódás és a motiválatlanság ugyanakkor a valódi depresszió tünetei közé is beletartozik. A betegesen nyomott hangulat jó "táptalajt" ad az újabb fertőzéseknek. Így tehát egyre inkább arra gyanakszanak az orvosok, hogy a pszichikai betegségekben az immunrendszer fontos szerepet játszik. Mindez akár azt is jelenthetné, hogy a depresszió mindig összefügg valamilyen gyulladással, és a klasszikus antidepresszánsok mellett az antibiotikumoknak és a gyulladáscsökkentőknek is szerep juthat a depresszió kezelésében. Ez azonban hangsúlyozottan csak teória. A valóság ennél bonyolultabb. Azt, hogy a depresszió maga is fertőzés lenne vagy autoimmun betegség, sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet jelenleg - mondja a már idézett neuropszichiáter.
A depresszió gyulladást is okozhat a testünkben
Nincsenek biomarkerek, amelyek jeleznék a betegséget
Olyan biomarkerek sincsenek, amelyek bizonyos rákfajtákhoz hasonlóan jeleznék a betegség fellépését. A depresszió keletkezésénél ezért genetikai, immunológiai, hormonális és pszichológiai tényezőket egyaránt számításba vesznek a szakértők, csakúgy, mint az anyagcsere sajátosságait is. Gold szerint biztos, hogy nem minden depresszió magyarázható immunológiailag, ugyanakkor van egy releváns alcsoport, amelyet azonosítani kell.
A helyzet ugyanis az, hogy a testünkben lévő jelzőmolekulák nemcsak az immunrendszer számára fontosak (például a vérsejtek szabályozásakor és így a kórokozók elpusztításakor), hanem az agy anyagcseréjét is befolyásolják, és ezáltal a pszichénket is.
E folyamatban számos hírvivő anyag, elsősorban a citokinek játszanak szerepet. Ezek koordinálják az immunrendszert, felerősítik vagy lecsillapítják. Közéjük tartoznak az interferonok, amelyek elsősorban a vírusok elleni küzdelemben vesznek részt. Az interleukinek a sejtek közti kommunikációt segítik és a láz kiváltásában is vállalnak szerepet. De ide tartoznak a tumornekrózist (a rákos sejtek halálát) okozó faktorok, amelyek az elfajult sejteket képesek leölni.
A depressziósok vérében a kutatók ez utóbbi faktorok és bizonyos interleukinek jelentősen magasabb koncentrációját mutatták ki (az egészséges emberekhez képest). A bipoláris zavarban szenvedőknél is hasonló elváltozásokat találtak. Ugyanakkor a citokinek szintjéből a pszichikai panaszok mértékére nem lehet egyértelműen következtetni.
A tanulmány egyik szerzője, Jeffrey Meyer, aki a torontói Center for Addiction and Mental Health munkatársa, megjegyezte, hogy eredményeik az első meggyőző bizonyítékot szolgáltatják arra, hogy az agyban gyulladást lehet kimutatni súlyos depresszió esetén.
De mit jelenthet ez a terápiában? Máris több kutatócsoport vizsgálja az ASS-nek hívott gyulladáscsökkentők és az úgynevezett Cox-2-gátlók esetleges szerepét a depresszió lefolyásának befolyásolásában. Egyelőre az eredmények ellentmondóak, bár bizonyos tanulmányok szerint a tünetek mérséklődtek a gyógyszeres kezelés nyomán. Aligha fogják ezért valaha is engedélyezni a Cox-2-gátlókat depresszió kezelésére - véli Norbert Müller, aki a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem pszicho-neuroimmunológiai specialistája.
Jelenleg antibiotikumokat is vizsgálnak, hasonló okokból és célokkal - a tetraciklinek és a tumornekrózis-faktorok ellen ható szerek jöhetnek itt számításba. Ezek a már ismert szerek egy izgalmas, új területen lehetnének bevethetők - véli Joshua Rosenblat pszichiáter egy elemzésében, amelyet a Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry című szaklapban jelentetett meg.
Sajnos távol vagyunk még a depresszió személyre szabott kezelésétől - mondja Gold. De ha azt elérnénk, hogy az immunológiai eredetű depressziót jobban ismernénk, már az is nagy lépés lenne előre. Összefoglalva: a depressziósok egy részénél a testükben keletkező gyulladások és az immunrendszerük nagy szerepet játszik a betegség kialakulásában. Azt pedig jelenleg is kutatják, hogy a gyulladáscsökkentő szerek a depresszió kezelésében hatékonyak lehetnek-e.
Legjobban: