Az optimizmus az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság. Számos kutatás bizonyította, hogy az optimisták általában jobban járnak, mint a pesszimisták - legalábbis, ami a testi-lelki egészséget, a rugalmas megküzdési képességet, a kapcsolatokat, a karriert, a fájdalomkezelést és az élettartamot illeti. A jó kedv és az, hogy mindig a legjobbat várják, a tudomány és a kulturális dogmák szerint is a jó dolgok bekövetkeztéhez vezet.
De vajon ez tényleg ennyire egyértelmű? Mindig optimistának kell lenni, és valóban semmi jó sincs abban, ha valaki pesszimista? Julie Norem pszichológus kutatása mást sugall. Dr. Dorem közel négy évtizede tanulmányozza az úgynevezett védekező pesszimizmus jelenségét. Ez egy olyan kognitív stratégia, melynek során az elvárások viszonylag alacsonyak, a lehetséges jövőbeli forgatókönyvek közül pedig az alanyok a legrosszabbakat veszik figyelembe. Kiderült, hogy a szokás, hogy nem fűzünk nagy reményeket a jövőhöz, segíthet a szorongás kezelésében és azt az érzést biztosíthatja, urai vagyunk a helyzetnek.
A járványban is hasznosnak bizonyult
A legutóbbi kutatásában dr. Norem úgy találta, hogy a védekező pesszimizmus a mostani koronavírus-járvány alatt kimondottan hasznosnak bizonyult, azok, akik e szerint viselkedtek sokkal több óvintézkedést tettek meg (gyakori kézmosás, maszkviselés, távolságtartás stb.), és sokkal kevésbé kockázatos viselkedést tanúsítottak (nem találkoztak beltéren a háztartásukon kívül élő emberekkel). "Kétségtelen, hogy a védekező pesszimisták szorongóbbak, mint optimista társaik, de aktívabban tesznek is a kockázatok elkerülése érdekében" - idézi a psychologytoday.com dr. Norem magyarázatát.
A pszichológus kutatásának egyik legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy úgy tűnik, az emberek elkezdtek azon töprengeni, vajon lehet-e pozitív oldala a pesszimizmusnak. És bizony van abban valami ironikus, hogy amikor az emberek rájönnek, hogy ők védekező pesszimisták, akkor sokan megkönnyebbülést és önigazolást éreznek. A psychologytoday.com cikkében Dr. Norem maga oszlat el hét közismert tévhitet a pesszimizmusról és az optimizmusról, valamint hoz két olyan példát, amikor a védekező pesszimizmus bizonyult a leghatékonyabbnak, valamint két olyan módszert is bemutat, mellyel az optimizmus elősegíthető.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
1. Valaki csak optimista vagy csak pesszimista lehet
Tévhit. Az emberek szemlélete az élet különböző területei szerint eltérő lehet. Például lehetünk optimisták a társadalmi életünkkel kapcsolatban, de pesszimisták a munkánk terén. Hovatovább az optimizmusra és a pesszimizmusra tekinthetünk afféle tendenciaként, hogy épp a jót vagy a rosszat várjuk; de nézhetjük úgy is, hogy az emberek a pozitív vagy a negatív hatások megtapasztalására érzékenyebbek-e. Ezek a tendenciák azonban nem meghatározhatóak konkrét elvárásokra az adott helyzetekben. Ráadásul - ne feledjük - a genetikánk is befolyásolhatja ezeket a folyamatokat, viszont nem kizárólagosan, inkább csak egy bizonyos irányba terelve bennünket. Tehát még mindig megmarad a szabadságunk.
2. Optimistának születni kell
Ez a mítosz túlságosan is általános ahhoz, hogy igaz legyen. Noha nincs sok bizonyítékunk arra, hogyan szabadulhatunk meg a negatív hatások megtapasztalására való hajlamunktól, a kognitív terápiás tanulmányok azt sugallják, hogy az emberek képesek felülvizsgálni a helyzetüket. Nem könnyű, de lehetséges.
3. Optimistának lenni mindig jobb, mint pesszimistának
Hamis. Egy japán kutatás úgy találta a védekező pesszimisták az érzelmileg felfokozott helyzetekben és valós teljesítmény szempontjából is jobban teljesítenek, mint az optimisták. Amerikai tanulmányok pedig arra jutottak, a védekező pesszimisták átlagosan ugyanolyan jól járnak, mint az optimisták. Mert bár a védekező pesszimizmusnak több negatív hatása van, ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy kevesebb a pozitív hatása.
Az USA-ban tartja magát az a hit, hogy minél több a pozitív érzelem, annál jobb. Így, ha negatív érzéseik támadnak, sokkal motiváltabbak, hogy megszabaduljanak tőlük, mert azt az érzetet keltik bennük, hogy valamiben elbuktak. Más kultúrákban azonban, mint például Japánban, az ideális érzelmi élet sokkal kiegyensúlyozottabb. Egy jól kiegyensúlyozott ember felismeri az élet dolgainak negatív és pozitív oldalát is, és megengedi magának, hogy mindkettőt megtapasztalja.
4. A pesszimista emberek nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, mint az optimisták
Igaz - ha általánosságban nézzük, a pesszimistákat jobban fenyegeti a depresszió. Az összkép azonban ennél jóval bonyolultabb. Kutatások azt mutatják, hogy a védekező pesszimisták valójában kevésbé depressziósak, mint más pesszimisták és nem sokkal nagyobb az esély náluk a betegség kialakulására, mint az optimistáknál. Ami tehát növeli a depresszió kialakulásának kockázatát, az az, amikor a pesszimizmus reménytelenséggel párosul. Vagyis, amikor a pesszimisták nem érzik, hogy bármennyire is irányításuk alatt tudnák tartani a körülményeket.
Itt különösen fontos a védekező és a fatalista pesszimizmus megkülönböztetése. A védekező pesszimisták célja életük jobbá tétele, a dolgok elvégzése. Míg a fatalista pesszimisták ugyanolyan hajlamosak a negatív érzések megtapasztalására, ők azonban nem keresik aktívan, hogy mit tehetnének, mert azt feltételezik, hogy a dolgoknak így kell történnie, ez a sorsuk és nincs remény. Ez az út vezet a depresszióhoz .
5. Az optimizmus az emberiség felvirágzásának kulcsfontosságú eleme, míg a pesszimizmus a jólét egyik fő akadálya
Ez a mítosz túlságosan leegyszerűsített és redukcionista. Abban az esetben, ha a felvirágzást a pozitív érzelmek szempontjából határozzuk meg, az optimizmus valóban sokkal valószínűbbé teszi, hogy pozitív érzelmeket éljünk meg. De mivel ez összefügg a pozitív érzelmek átélésének temperamentumos hajlamával, nem világos, hogy mi következik először, a felvirágzás vagy az optimizmus. Ahogy az sem tiszta, hogy ami a pozitív érzelmeket az optimizmussal összekapcsolja, az releváns lehet-e a nem optimista embereknek - az ugyanis nem úgy van, hogy az emberek optimistának tettetik magukat, és akkor a dolgok máris jobbra fordulnak számukra.
6. A pesszimisták is lehetnek boldogok
Igaz. Az érték, amit az emberek a boldogságnak tulajdonítanak, rendkívüli mértékben változékony. A védekező pesszimistáknak minden bizonnyal sok boldog pillanatuk van és sok mindent élveznek az életükben. De nem az van a fókuszukban. Helyette szeretnének megbánások nélkül élni és haladni a céljaik felé. Azt szeretnék érezni, hogy minden tőlük telhetőt megtettek az adott szituációban és szeretnék kezelni a szorongásaikat, hogy azok ne zavarják őket céljaik elérésében.
Sőt, a védekező pesszimisták képesek tolerálni a negatív érzelmeket. Szemben sokakkal, akik, miután felismerték, hogy szoronganak, csak arra törekszenek, hogy megszabaduljanak ettől az érzéstől és újra boldognak érezhessék magukat. A védekező pesszimistáknak épp ebben rejlik az erőssége, képesek kimondani, elismerni, hogy szoronganak. De tudják, hogy mit kezdjenek a szorongással, hogy az ne álljon az útjukba. Ez pedig teljesen más, mint tagadni vagy megpróbálni elnyomni, esetleg elkerülni a negatív érzéseket.
7. Az optimizmusnak nincsenek árnyoldalai
Hamis. Az adott pillanatban az optimizmus szinte mindig vonzó, mivel erősen köthető a boldogság érzéséhez. Hátránya azonban akkor jelentkezik, ha megnézzük, hogyan tervezik és várják az optimista emberek a jövőbeni eseményeket. A pesszimisták ugyebár soha nem lepődnek meg, ha rosszul alakulnak a dolgok, míg az optimistákat gyakran megdöbbentik a kudarcok. A váratlan negatív kimenetelt általában negatívabbnak érzik, mintha várnák azt. Ha tehát mindig arra számítunk, hogy csodálatos dolgok történnek velünk, és folyamatosan csalódunk, az nem épp egy alkalmazkodó hozzáállás.
John McCain szenátor egyik elhíresült anekdotája szerint, mindig az optimisták szenvednek jobban a fogolytáborokban. Egy pontig ugyanis állandóan azt mondogatják maguknak, hogy kiszabadulnak, majd, amikor ez soha nem történik meg, mély depresszióba esnek. Ez ugyan egy nagyon szélsőséges eset, de megragadja a fent leírtak egy részét.
Az optimizmus másik kockázata, hogy a mindig pozitív gondolkodás túl magabiztossá tehet, így figyelmen kívül hagyhatjuk a lehetséges kockázatokat és problémákat, amiket pedig komolyan kellene venni. Hovatovább a kutatások azt bizonyították, hogy az optimisták immunrendszerének védekezőképességében is tetten érhető a hozzáállás rövid távú haszna és hosszú távú hátránya. Az immunrendszer ugyanis képes a kezdeti pozitív hozzáállástól feltöltődni, így például egy megfázással jobban felveszi a harcot. Ha azonban elhúzódóbb kihívással kerül szembe, beüt a baj, az immunrendszer képtelen fenntartani jó szintjét, mivel egy idő után az optimista elveszti a reményt.
A védekező pesszimizmus ekkor a leghasznosabb
- Amikor fontosak a lehetséges negatív eredmények.
- Amikor vannak dolgok, amik megakadályozhatják ezeket az eredményeket.
Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy a katasztrófa biztos és nem tehetünk semmit, a védekező pesszimizmus nem segíthet. Hasonlóképpen, ha olyan helyzetben vagyunk, ahol az eredmény nem olyan fontos (például a boltba vezető útvonal megtervezésekor), a védekező pesszimizmus többe kerülhet, mint amennyit ad. Másrészt viszont, ha olyan helyzetben vagyunk, ahol a negatív eredmények súlyosak lehetnek, a védekező pesszimizmus nagyon adaptív lehet. Például, jobb, ha egy védekező pesszimista irányít egy atomreaktort, mert így minden lehetséges rossz dolgot előre számításba vesz, ami megtörténhet, és azon dolgozik, hogy mindezt megakadályozza.
Ez is érdekelhet
Hogyan legyünk optimistábbak?
- Igyekezzünk rendszeresen időt tölteni azzal, hogy olyan helyzeteket idézünk fel, amikor jól mentek a dolgok az életben. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a pozitív emlékeket könnyebben visszaidézzük, ami átsegíthet minket a jövőbeni eseményeken.
- Próbáljunk egy adott helyzetet különbözőképp keretezni, az segíthet abban, hogy észrevegyük, a keret tőlünk függ, nem része az adott helyzetnek. Magyarán rajtunk múlik, hogyan tekintünk egy adott szituációra. Amikor csak lehet, gyakoroljuk ezt.
Legjobban: