Az elhúzódó járványhelyzet nem csak az egészségügyi rendszereket terhelte meg súlyosan világszerte, de komoly mentálhigiénés kihívás elé is állította az emberiséget. Hiába csillapodott azonban mostanra a pandémia, a közvetlen közelünkben kirobbant háború miatt továbbra sem lélegezhetünk fel. Hogyan hatnak a lelki egészségünkre a sorozatban érkező traumák, és hogyan tudunk megküzdeni ennyi lelki teherrel? A napi.hu erről kérdezte Tari Annamária pszichoterapeutát.
Bővülhet a szorongások köre
A szakember szerint az, hogy egyik fenyegető helyzet után érkezik a másik, egy olyan lélektani állapot, melyben nincs idő "fellélegezni", vagyis felszabadultan átélni, hogy túl vagyunk rajta. Ez azt is jelenti, hogy a szorongások köre bővülhet, a depresszív érzések is felerősödhetnek, különösen akkor, ha valaki személyes fenyegetettséget érez. "Mindkét helyzet, a járvány és a háború, olyan szituáció, ami feltétlenül kivált érzelmi választ. Karakterfüggő, hogy ebben a helyzetben érzelem- vagy problémafókuszú a tudattalan megküzdő stratégia. A legjobb nyilván a kevert változat, amikor valakit ugyan elér a szorongás, de ezt át tudja fordítani cselekvésbe is. Látjuk most is, hogy a segítségnyújtás, az azonnali altruisztikus magatartás sokaknál az első válasz a történtekre" - így Tari Annamária.
A megküzdő stratégiáink formálódásában korai érzelmi élmények és tapasztalatok játszanak szerepet. Jó hír viszont, hogy az érzelmi állapotunk befolyásolható, mert például a segítő, empátiaalapú altruizmus sokat enyhít a szorongásokon. Tari Annamária azt mondja, így átélhetjük az aktív bevonódás élményét, vagyis nem sodródunk teljesen az eseményekkel, melyekre egyébként nincs befolyásunk, hanem saját eszközeinkkel valamennyi kontrollt gyakorolhatunk.
Az autogén tréningtől a mértékletes hírfogyasztásig
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Arra a kérdésre, hogy hogyan tudunk segíteni saját magunkon, ha érezzük, hogy túl nagy nyomást gyakorolnak ránk az események, Tari Annamária úgy válaszolt: ilyen esetben nagyon hasznos lehet az autogén tréning , a sport, a zenehallgatás, illetve a kritika vagy értékelés nélküli, megértő baráti, családi, elfogadó érzelmű beszélgetések. Ajánlja emellett az akár 5 perces progresszív relaxációs módszereket is.
A pszichoterapeuta szerint az szintén fontos, hogy mértékkel olvassuk a híreket, bármennyire is azt érezzük, hogy félóránként vagy tízpercenként tudnunk kell, mi történik. "Érdemes kerülni a közösségi média önjelölt szakértőinek elemzését, mert a szorongásokat inkább növeli, semmint csitítaná" - tanácsolja.
Azzal a sokakban felmerülő dilemmával kapcsolatban, miszerint szabad-e jól érezni magunkat, amikor másoknak menekülniük kell, Tari Annamária úgy vélekedik, ez természetes reakció, és minden jóérzésű embernek megfordul a fejében. Arra azonban szerinte ügyelni kell, hogy megtartsunk egy olyan egészséges középutat, ahol a magunk életét is élni tudjuk.
Ez is érdekelhet
Ugyanúgy természetesnek tartja a pszichoterapeuta a különböző pánikreakciókat - útlevélkiváltási láz, felvásárlások , menekülőutak tervezése -, hiszen érzelmileg reagál mindenki. Úgy gondolják, a befolyásolhatatlannak látszó külső körülmények nem biztatnak semmi jóval, ezért a tehetetlen állapot mindenkinél szorongást generál. Tari Annamária azt mondja, az ilyen helyzetekben fokozottan érvényes az a szabály, hogy ne hagyjuk magunkat a szorongások vezérelte időkényszerbe tekerni, melyet nem az objektív tények, hanem saját érzelmek diktálnak. Igyekezni kell, hogy megőrizzük a realitás kontrollját, és ne hagyjuk elhatalmasodni a félelmeket.
Legjobban: