"Mind a meglévő tudományos bizonyítékok, mind a közvélekedés úgy tartja, hogy a párkapcsolatok számára elengedhetetlen a boldoguláshoz, hogy a felek mindenben támogassák egymást ezekben a nehéz időkben. Ha két ember bármikor kölcsönösen számíthat egymásra, úgy nemcsak kevésbé érzik magukat stresszesnek, de egyszersmind erősebb érzelmi közelségbe is kerülnek egymással a párkapcsolatban" - fogalmaz a PsychologyToday oldalán megjelent közös cikkében Hannah Williamson és Lisa Neff, a Texasi Egyetem két kutatója. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy a feladat közel sem mindig egyszerű. Egy ideális világban a párok felváltva élnének át stresszesebb időszakokat, így egyikük mindig készen állna arra, hogy időt és energiát szánjon partnere megvigasztalására. A való élet viszont általában nem ennyire praktikus, és gyakran előfordul, hogy annak ellenére is számítana ránk kedvesünk, hogy közben saját gondjainkkal is meg kell küzdenünk.
Túl tudunk-e látni saját gondjainkon?
A két kutató - az ugyancsak a Texasi Egyetemen dolgozó Thao Nguyennel csapatban - éppen ezt a témát járta körül egy, a Personality and Social Psychology Bulletin című folyóiratban megjelent tanulmányban. Összesen 121 házaspárt vontak be egy kísérletbe még a pandémia kitörése előtt. Első lépésként minden résztvevővel kitöltettek egy kérdőívet arról, hogy általában véve mennyi stressz éri őket életük különböző területein, legyen szó akár munkáról, pénzügyekről vagy családi ügyekről. Ezt követően két héten keresztül minden este ki kellett tölteniük egy újabb kérdőívet, részletesen naplózva ezáltal, milyen napjuk volt aznap. A többi között leírták, mennyire vágytak a nap folyamán partnerük támogatására, illetve azt is, mennyire érezték úgy, hogy partnerüknek szüksége lennek rájuk ilyen módon.
Mindez lehetővé tette a kutatók számára, hogy összehasonlítsák, a párok tagjai milyen arányban képesek felismerni, ha kedvesük igényli az érzelmi támogatást. Ahhoz ugyanis, hogy kellően támogatóak lehessünk egy kapcsolatban, elengedhetetlen, hogy észrevegyük, mikor kell egy kicsivel több törődést tanúsítanunk a másik felé. Talán ez egyszerűnek is hangzik, valójában azonban meglepően nehéz lehet felismerni társunk támogatás iránti igényeit, mivel gyakran csak közvetett vagy kétértelmű jelzések, például sóhajtozások vagy célozgatások utalnak rá. A kísérlet adataiból kiderült, hogy a stresszes időszakot megélő férjek nem is tudták olyan érzékenységgel felfedezni feleségük támogatás iránti igényeit, mint az éppen nyugodtabb férfiak. A nők esetében ugyanakkor nem lehetett hasonló tendenciát felfedezni: akár stresszesek voltak, akár nem, nagyjából azonos arányban vették észre férjükön, ha gondok gyötörték.
Fáradtan is támogatónak lenni
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze a felismerés csak az első lépés. Vajon befolyással van-e a stressz arra, hogy probléma esetén félre tudjuk tenni saját nehézségeinket, és megértően forduljunk kedvesünkhöz? Képzeljük csak el, hogy éppen egy zsúfolt időszakon megyünk keresztül a munkahelyünkön : a határidők végtelenül sokasodnak előttünk, miközben egyre inkább kifutunk az időből a feladatainkkal. Egyik éjszaka aztán észrevesszük, hogy párunk nagyon lehangolt, láthatóan aggasztja valami. Tudjuk, hogy beszélgetnünk kellene vele, de annyira kimerültek vagyunk az egész napos hajtás után, hogy legszívesebben csak kikapcsolnánk egy kicsit, mielőtt lefeküdnénk aludni. Képesek lennénk ebben a szituációban elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy mégis figyelmesen meghallgassuk kedvesünk gondjait?
A kísérlet résztvevőink arról is mindennap nyilatkozniuk kellett, hogy mennyi támogatást nyújtottak partnerüknek a nap folyamán. Ebből kirajzolódott, hogy a stresszesebb férjek ismételten rosszabbul teljesítettek, mint a kiegyensúlyozottabb férfi partnerek, még akkor is, ha egyébként képesek voltak felismerni feleségük igényeit. Eközben a másik nem esetében ugyancsak nem okozott szignifikáns eltérést e tekintetben, hogy maguk a nők stresszesnek érezték-e magukat - ugyanúgy támogatóan tudtak viselkedni párjukkal szemben, ha arra volt szükség.
Mit tehetnek tehát a párok az igazán stresszes időszakokban, amikor mindkettejük vállát hatalmas teher nyomja? Williamson és Neff szerint hasznos lehet, ha megpróbálunk közvetlenebbek, őszintébbek lenni saját támogatás iránti igényeinket illetően, így partnerünk kisebb valószínűséggel siklik át azok felett. Másfelől magunk is igyekezzünk egy kicsit elnézőbbek lenni, és ismerjük fel, ha éppen egyikünk sincs olyan állapotban, hogy igazán támogató partner tudjon lenni. Remélhetőleg hamar visszatérhetünk majd a rendes kerékvágásba, amikor legalább egyikünk készen áll, hogy a másik segítségére siessen a nehézségek közepette.
Legjobban: