Ezért nem jó, ha csak nők dolgoznak együtt

Adela 23 éves volt, amikor egy fogyasztási cikkekkel foglalkozó londoni vállalatnál kezdett dolgozni. Csapata túlnyomórészt nőkből állt, beleértve a főnökeit is. Az első héten a kevés férfi közül, akikkel együtt dolgozott, az egyik odasétált hozzá, és egy könyvet ejtett az asztalára. "Azt mondta, hogy ez lesz a kézikönyvem az itteni munkámhoz" – meséli Adele a BBC-nek. A könyv Lauren Weisberger 2003-as regénye, „Az ördög pradát visel” volt, amiből egyébként film is készült. A történet egy fiatal nőről szól, aki egy divatmagazinnak dolgozik, és női főnöke tulajdonképpen megkeseríti az életét.

Adela rájött: a könyv valójában a főnökével való későbbi kapcsolatát tükrözte annál a vállalatnál. Munkahelyi környezete, ami „a titkolózás kultúrájára épült”, mindvégig mérgező volt és nem is tudott alkalmazkodni a félelemmel teli légkörhöz. Végül hat hónap után felmondott, és karrierje hátralévő részére fogadalmat tett: soha többé nem fog kizárólag nőkből álló csapatban dolgozni.

A méhkirálynő-szindróma

Adela esete nem egyedi. A nők munkahelyi sikerét elősegítő tényezőkről szóló vitákban a szakértők gyakran beszélnek a női példaképek fontosságáról. És bár rengeteg adat mutatja, hogy a női mentorálás előnyös lehet a nők számára, ugyanennyi anekdotikus bizonyíték van arra is, hogy a női főnök hátráltatja a nők esélyeit arra, hogy boldogok és sikeresek legyenek a munkahelyükön. Ez utóbbi narratíva az, ami a közvélekedésben érvényesül.

Nincs átfogó bizonyíték arra, hogy a vezető beosztású nők kevésbé hasznosak vagy károsak a fiatalabb nők számára, mint a vezető beosztású férfiak a fiatalabb férfiak számára. Mégis rengeteg nő tapasztalta már, hogy más nők megnehezítik az életüket a munkahelyükön, sőt, adott esetben még kilépésre is késztetik őket. Az 1970-es években a tudósok még kifejezést is alkottak a jelenségre, ez pedig a "méhkirálynő-szindróma".

A társadalomban számos, régóta fennálló nemi sztereotípia létezik. A férfiaktól még mindig elvárják, hogy asszertívak, versenyképesek és ambiciózusak legyenek, míg a nőknek gondoskodónak és együttérzőnek kell lenniük. Ezek a sztereotípiák pedig a vezetési stílusban is érvényesülnek, vagyis ezt várjuk el a főnökünktől. A szakértők szerint a munkahelyi siker érdekében ezek a mélyen gyökerező előítéletek azt jelentik, hogy mindkét nem úgy érzi: a siker férfi tulajdonságokhoz köthető.

A nemi szerepek terén elért fejlődés ellenére még mindig erős lábakon áll az a mítosz, miszerint a férfiaknak dominánsnak, a nőknek pedig alárendeltnek kell lenniük, vagyis hogy a férfiaknak vezetniük, míg a nőknek követniük kell. A felmérések szerint 1982 óta az Egyesült Államokban a nők a férfiaknál következetesen nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy férfi főnököt szeretnének.

Nehéz szembe menni a társadalmi normákkal

A nemi előítéletek rejtett megnyilvánulásainak tanulmányozására szakosodott Francesca Manzi, a London School of Economics menedzsment tanszékének adjunktusa kutatásai során kimutatta, hogy nem feltétlenül a női főnökökkel való ellenszenvről van szó. Szerinte is sokkal inkább arról a társadalmi normáról, ami miatt közfelfogás, hogy a tipikus vezető általában inkább férfi. Manzi szerint e felfogás miatt egyes nők, amikor hatalmi pozícióba kerülnek, inkább a férfiaknak tulajdonított tulajdonságokat veszik fel. Ezek a nők korábban is kialakíthattak egy általánosan férfiasabbnak tartott személyiséget, hogy vezetői pozíciót szerezzenek. A női főnökök hajlamosak lehetnek arra, hogy jobban elhatárolódjanak a többi nőtől, hogy így különböztessék meg magukat vezetőként. Nem akarják ugyanis, hogy női jellemvonásaik miatt esetleg ne tartsák őket jó vezetőnek. Ez okozhatja a munkahelyi konfliktusokat.

A szakember szerint a nők és nők közötti munkahelyi konfliktusokat inkább azért érzékeljük különlegesnek, mert feltűnőek, nem pedig azért, mert egyediek. A férfiak között is gyakoriak a munkahelyi konfliktusok, de mi nők könnyebben megbarátkozunk azzal, ahogyan ezt ők kezelik. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közvélekedéssel szemben számos kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a nők valójában jobb vezetők lehetnek, különösen válságos időkben.

Ez is érdekelhet

munkahelyi stressz

Megvan a lista: ezek a legstresszesebb foglalkozások

munkahelyi stressz

Munkahelyi stressz: "két órán keresztül folyamatosan ütöttem magam"

éjszakai ébredés

Ezért ébredünk fel 2 óránként éjszaka: 6 gyakori, alig ismert ok a visszatérő jelenség hátterében

gyulladáscsökkentő ételek

A 10 legerősebb gyulladáscsökkentő étel: rákmegelőző, immunerősítő hatásuk is van

Az is baj, ha kedves, az is, ha törtető

A vezető szerep azért hozza nehéz helyzetbe a nőket, mert ha gondoskodóak és kedvesek, könnyen túl nőiesnek, ám ha határozottabbak, akkor túl férfiasnak és ezáltal akár hiteltelennek is tarthatják őket – mondja Michael Smets, az Oxfordi Egyetem menedzsmentprofesszora. A jó vezetőkről alkotott nemi sztereotípiákat az is erősíti, hogy még mindig nagyon kevés a női vezető. A szakértők szerint ha több nő lenne vezető pozícióban, az segíthetne megváltoztatni a régóta fennálló, kollektív előítéleteket arról, milyen tulajdonságok teszik a jó vezetőt. A szakértők szerint a jó vezetőhöz kapcsolódó sztereotípiákat meg kell változtatni, hogy a nőknek ne kelljen úgy érezniük: jellegzetesen férfi vezetői stílushoz kell alkalmazkodniuk, ha feljebb akarnak kerülni a ranglétrán. Ha több nő válik példaképpé, az a versenyhelyzetet is csökkenheti a nők között, így pedig a konfliktus is kevesebb lesz.