A világ legtöbb országában - így Magyarországon is - sokkal több sót fogyasztunk, mint amennyire szükségünk volna. Hazánkban például kétszer-háromszor magasabb a sófogyasztás, mint amit az irányelvek javasolnának, de ha más megközelítés szerint nézzük, akkor öt-hatszor annyit fogyasztunk, mint amennyire feltétlenül szükségünk volna. Szervezetünknek szüksége van nátriumra, illetve a kloridionra is, főleg a nátrium szükséges a sejt megfelelő működéséhez, ez fontos anyag az különböző ingerületátvezetésekhez. Azonban a tapasztalatok és a tanulmányok is azt erősítették meg, hogy körülbelül napi két gramm sóbevitel - ami kicsivel kevesebb mint egy gramm nátriumot jelent - már bőven fedezi ezt a szükségletet. Ehhez képest az engedélyezett, még egészséges bevitel ennek a két és félszerese lenne, tehát így is nagy az engedmény. Sajnos azonban a két és fél gramm sokszorosát is elfogyasztja az emberek egy része.
Só, de honnan?
Egyrészt magunk is sózzuk az ételt, másrészt sok élelmiszerrel is kerül nátrium-klorid a szervezetünkbe úgy, hogy arra nem is gondolnánk! A napi sóbevitel 70-80 százalékát kész ételekkel visszük be - de itt nem levesporokra, konzervekre kell gondolni feltétlenül, hiszen sokan ilyesmit nem esznek, hanem pékárura, felvágottakra, sonkára, kolbászra. De még az ásványvizeink is tartalmaznak nátrium-kloridot.
Szomorú tény, de például most, a húsvétkor fogyasztott kötözött sonkának 10 dekájában lehetett annyi só, amennyi az aznapi szükségleteinket fedezte - és akkor még nem ettünk hozzá kenyeret, nem sóztuk meg a zöldséget, és semmi egyéb meleg ételt nem fogyasztottunk. Egyszóval az ételeink gyakran rengeteg sót tartalmaznak, ez pedig hosszú távon kifejezetten káros hatással van a szervezetünkre.
A szív- és érrendszeri betegségek közül a legszorosabb összefüggése a sófogyasztásnak a magas vérnyomással van. Ennek egyszerű az oka: ha sok a sót fogyasztunk, akkor magasabb lesz a nátrium-tartalom a szervezetben, az vizet tart vissza, a vízvisszatartás pedig emeli a vérnyomást . A megnövekedett vérnyomás következtében emelkedik számos keringési betegség kockázata. Például kimutatták, hogy a szélütés -kockázat azoknál a nemzeteknél, ahol a lakosság sok sót fogyaszt, jelentősen emelkedett szintű. És hazánkban ilyen szempontból elég rosszul állunk, tehát nagyon magas a szélütés előfordulási aránya, amely részben betudható annak is, hogy mi ilyen "sózó nemzet" vagyunk.
Mivel és hogyan helyettesíthető?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A sós íz érzését a són kívül zöldfűszerekkel is lehet imitálni. Bőségesen érdemes használni őket, kísérletezni a különböző ízvilágokkal. Ha drasztikusan vesszük vissza a sózást, akkor eleinte nehéz megszokni, hogy az étel sótlan, de ha kitartóak vagyunk, akkor egy idő után azért álltál a szervezet, és így megvalósítható a sokkal egészségesebb élet.
Ez is érdekelhet
Ugyanakkor érdemesebb fokozatosan csökkenteni a sófogyasztást, apránként mindig kicsit a szokások alá menni, és zöldfűszerrel kompenzálni. Aki napi 10-12 gramm sót is fogyaszt (sajnos nem szokatlan) annak azért nagy kínzás lenne hirtelen lemenni napi 2 és fél grammra! Nem lehetne betartani. Ehelyett évente csak 2 grammnyival érdemes a sóbevitelt csökkenteni, és így öt-hat év alatt el lehet érni a kívánt értéket!
Legjobban: