Ilyenkor a kemény csont és az ágy felülete közötti bőr túl sokáig nagy nyomásnak van kitéve, ezért vérellátottsága sérül, a szövetek oxigén- és tápanyaghiányos állapotba kerülnek, ami előbb-utóbb azok elhalásához, azaz fekélyek keletkezéséhez vezethet.
A decubitusok leggyakoribb előfordulási helyei a tarkótájék, a lapockatájék, a vállak, a könyök, a gerincoszlop keresztcsonti (sacrális) szakasza, a far, a csípő, a térdek és a sarkak.
A jó fizikai állapotban lévő, élénk, mozgékony betegeket, továbbá akiknek nincsenek vizelet-vagy széklet-visszatartási gondjaik, kevésbé veszélyeztetik a decubitusok . Viszont a mozgásképtelen, nagyon gyenge, teljesen vagy részlegesen lebénult, vizelet-vagy székletinkontinenciában szenvedő betegeknél gyakran számolni kell a felfekvések kialakulásával, mert itt tartósan nehezedik nyomás a kritikus testtájakra, tehát van esélye a testszövetek elhalásának.
A fekélyek elkerülése
A megelőzés első lépéseként fontos, hogy aktív mozgásra serkentsük a beteget, ha erre nem képes, nekünk kell körülbelül két óránként változtatnunk a testhelyzetét. Az ajánlott sorrend: jobb oldalra-hátra-balra-előre-vissza, és így tovább. Ne legyenek gyűrődések a lepedőn, és morzsák a beteg alatt, mert ezek is kidörzsölhetik a bőrét. Ennek elkerülésére szórjunk a lepedőre síkosító hatású hintőport. Minden egyéb súrlódást is kerülnünk kell, például a beteget mindig emeljük, ne csúsztassuk, és az ágytálat is kíméletesen alkalmazzuk.
Forgatás közben figyelje meg, alakultak-e ki valahol piros foltok, bőrszárazság, repedezés, és ezekről tájékoztassa a kezelőorvost.
Inkontinens betegeknél a bőrfelület állandó tisztítására, és szárazon tartására kell odafigyelnünk, ugyanis a nedvesség feláztatja a bőrt, melyen így sokkal könnyebben jutnak be kórokozók, ez pedig egyenes út az elfertőződésekhez. Ez azt jelenti, hogy a napi egyszeri mosdatás az inkontinens betegnél gyakoribbá tehető, de sose dörzsöljük túl erősen a bőrfelületet, gondosan szárogassuk meg, és védőkenőccsel kenjük be. A túlzott szappanozás is kerülendő, mivel nagyon szárítja a bőrt.
További lehetőségek a fekélyek megelőzésére
Amennyiben lehetőségünk van rá, szerezzünk be valamilyen nyomásmegelőző ágyat. Többféle ilyen eszköz létezik: légágy, vízágy, "hullámzó" ágy, mindegyik lényege, hogy váltakozó nyomást fejtenek ki a beteg testére, azaz eloszlatják a kritikus pontokra nehezedő súlyt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sokáig ágyban fekvő betegnél kialakulhat felfekvés Egyéb, ennél olcsóbb eszközök és módszerek is léteznek a probléma kiküszöbölésére. Az irhából készült saruval a beteg sarkát óvhatjuk, de akár könyökvédőt is készíthetünk belőle: a természetes anyag zsírtartalma jó állapotban tartja a beteg bőrét. Speciális gumigyűrűn vagy vízpárnán való ülés csökkenti a nyomást a farpofákon.
Ezeken kívül rengeteg emelő-, tartó- és nyomáscsökkentő eszköz létezik, melyekről érdemes a kezelőorvosnál érdeklődni: ő sokat fel is tud írni belőlük, és ismeri a legkorszerűbb, legújabb lehetőségeket. Vannak olyan steril ápolási eszközök (különböző fóliák és kötések) is, melyek megfelelő légáteresztés mellett védik a bőrfelületet, ezeket nem kell naponta cserélni. Használatukat szakápolóktól könnyen megtanulhatjuk.
Fontos még a beteg megfelelő folyadékfogyasztása és kiegyensúlyozott táplálkozása, valamint a szoba levegőjének párásítása a jobb sebgyógyulás érdekében.
Amit ne tegyünk
Sose masszírozzuk a bőrt a felfekvés területén, vagy bármely csontos kiemelkedés felett.
A decubitus kezelése
A felfekvéses fekélyen a kötést naponta cserélni kell, mert a sebbe ragadt kötözőanyag nemcsak fertőzésveszélyes, hanem eltávolítása igen fájdalmas is a betegnek. A sebellátás alapvető szabályai itt is érvényesek, azaz a sebet előbb steril fiziológiás oldattal meg kell tisztítani, az elhalt szöveteket el kell távolítani, majd a területet egy nedvesen tartó ún. hidrokolloid géllel le kell fedni. Sebhintőporok, sebkezelés krémek alkalmazása nem javasolt. A sebkezelést ennél a komplikált sebtípusnál orvosnak vagy szakképzett ápolónak kell végeznie, illetve ők adhatnak utasításokat erre a gondozónak, amikhez mindig szigorúan tartsuk magunkat.
A decubitusok gyógyulása igen hosszú és nehézkes folyamat, ezért a beteg és a gondozó érdeke is azt diktálja, hogy fektessenek minél nagyobb hangsúlyt a megelőzésükre.
Ez is érdekelhet
