Pizzát soha életükben nem ettek, ahogy hamburgert vagy süteményt sem. Vadásztak, halásztak, bogyókat, magokat, gyümölcsöket gyűjtöttek. Vannak, akik szerint az ősemberek kőkorszaki étrendje nekünk, a modern kor gyermekének is tökéletesen megfelel.
A paleolit diéta követői szerint a kőkorszaki körülményekhez igazodott az ember szervezete, a génállományunk pedig alig változott azóta, úgyhogy biológiai értelemben az ősember táplálkozási szokásai felelnek meg legjobban a mai emberek igényeinek is.
A részletekben ők sem értenek feltétlenül egyet, de a paleo életmódot választók nem esznek készételeket és a tejtermékeket, a lisztből készült ételeket (tészta, kenyér), a finomított sót vagy cukrot, a rizst és a burgonyát is kihagyják. Egyes verziókban a hüvelyesek sem megengedettek, tehát lencsét vagy babot sem fogyasztanak.
Szerintük ugyanis a modern ételek okolhatóak például a szívbetegségekért, a cukorbetegségért vagy a rákért: a modern étrend nem igazodik az ősi anatómiához, érvelnek. De alátámasztják-e tények azt a feltevést, miszerint az ősember diétája a jó választás? Erre a kérdésre keresi a választ a BBC cikke .
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Pontosabban két kérdést is felvetnek benne: tényleg megegyezik a mai ember biológiai szempontból az ősemberrel, illetve igaz-e az, hogy egészségesebb, ha ugyanazt esszük, mint a barlanglakók. A paleolit életmód követői szerint a testünk, de különösen az emésztésünk a kőkori diétára van beállítva, ezért minden, amit a földművelés elterjedése után kezdtünk enni, valójában megterheli a szervezetet.
Egy 2010-es lengyel tanulmány szerint a nyugati civilizációban élők napi energiabevitelének hetven százaléka származik olyan ételekből, amihez az ősember egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán juthatott hozzá. Ilyenek a lisztből készült ételek, a tejtermékek, a finomított cukrok és zsírok.
Paleofantázia: a gének változnak
Marlene Zuk viszont, az amerikai Minnesota Egyetem evolúcióbiológusa, egyben a Paleofantasy című könyv szerzője viszont azzal érvel, hogy mivel az emberi faj genetikai állománya folyamatosan változik (az egyes gének más-más arányban, de módosulnak), nincs okunk azt feltételezni, hogy a mai ember genetikailag megegyezne az ősemberrel. Attól, hogy a kopoltyú genetikai információját tároló gének a pleisztocén korban ugyanolyanok voltak, mint amikor kialakult az élet a vízben, senki sem kezdett el újra kopoltyúval lélegezni.
A gének változására egy közelebbi példát is hoz a szakember. A laktóz-tolerancia például alig hétezer éves. A szarvasmarhákat eredetileg a húsukért és a bőrükért tartották, nem a tej miatt. Ám azok a felnőttek, akik gond nélkül meg tudták emészteni a tejet, evolúciós előnyre tettek szert azokkal szemben, akik nem. Nem csak extra élelemforráshoz jutottak, de a tehéntej friss és tiszta is volt. A gyermekeik pedig a tehéntejet toleráló génváltozatot örökölték, így később egyre több felnőtt is ihatott tehéntejet. (A csecsemők nem tudják a tehéntejet megemészteni, nekik a tehéntej ma is hasfájást és hasmenést okoz.)
Attól függetlenül persze, hogy a genetikai állományunk nem egyezik meg az ősemberével, még a paleo-diéta lehetne előnyös. Senki sem kérdőjelezi meg, hogy a készételek sokszor egészségtelenek, sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani pedig egészséges. A gyorséttermi menüvel összehasonlítva értelemszerűen a paleo-diéta az előnyösebb, de mi a helyzet, ha egy másik, egészséges diétával állítjuk szembe?
Néhány kutató ezt már korábban is megtette. Eredményeik szerint a paleo-diétával gyorsabban fogytak le a diétázók, ám a beszámolók kis csoportos (10, 29, 14 és 13 résztvevős) és rövid - általában három hétig tartó - diétákról írnak. Ráadásul nehéz kitartó résztvevőket toborozni: az egyik kutatás azért fejeződött be a tervezettnél korábban, mert nem tudtak egyetlen jelentkezőt sem meggyőzni, hogy ható hónapig vegyen részt a vizsgálatban.
Idén azután újra megjelent egy tanulmány, miszerint az ősemberek diétáját kellene követnünk. A kutatók az előzőekhez képest hosszabb - kétéves - vizsgálatra hivatkoznak, és a minta is nagyobb: hetven fős. A vizsgálatban túlsúlyos, klimax után levő nők vettek részt, a csoport átlagéletkora hatvan év volt. Két éven át vagy a paleo-diétát követték, vagy a nordic-diétát, aminek az alacsony zsírbevitel és a magas rosttartalom a lényege.
Fogyókúra: hosszú távon nem volt különbség
Mindkét csoport tagjai lefogytak, de hat hónap elteltével a paleo-csoport tagjai többet fogytak. Úgy tűnt, a paleo jobb diéta, ám később ez nem igazolódott be. Két év elteltével ugyanis nem volt lényegi eltérés a két csoport között. Az egyetlen különbség a vérzsír-értékben mutatkozott, de a nordic-diéta követőinek is a normál tartományban volt a triglicerid-szintje.
Ugyanakkor mindkét csoport tagjai szerint a diétát nagyon nehéz betartani és legtöbben nem jutottak elegendő proteinhez, zsírhoz és szénhidráthoz. Egy korábbi, 2011-es, háromhetes vizsgálat során a paleo-diéta kísérletben résztvevők szintén nehezen jutottak hozzá a szükséges kalciumhoz, vashoz és rostokhoz. Mivel azonban nem minden paleo-vizsgálatban ették pontosan ugyanazt a menüt, értelemszerűen nehéz az eredményeket összehasonlítani.
Egyértelmű ugyanakkor, hogy a tudományos adatok nem támasztják alá, miszerint az ősemberek menüje a mai kor emberének is megfelelne. Természetesen egészségtelen kizárólag feldolgozott, cukrozott ételeket enni, de semmi sem utal arra, hogy a hüvelyeseket vagy a tejtermékeket száműzni kellene a menüből (hacsak nincs valakinek speciális problémája velük).
A varázslatos megoldás a gyors fogyásra: egyen kevesebbet és mozogjon többet.
Legjobban: