A glükóz, vagyis szőlőcukor a sejtek "üzemanyaga". A vér glükózszintjét, vagyis a vércukorszintet sok hormon együttesen szabályozza, hogy a táplálkozás ritmusát valamelyest kiegyenlítve nagyjából állandó maradjon a glükóz szintje.
A vércukorszint (gyakran glukózként vagy FBS-ként jelölik a laborleleten) normál értéke 8-10 órás éhezés után 3,9-5,6 mmol/l. A 7 mmol/l magas vércukorérték azonban egyértelmű jele a ma szinte népbetegségnek számító diabétesznek vagy cukorbetegségnek. A diagnózis megerősítése érdekében azonban további vizsgálatokat is szükséges végezni.
A glükóztolerancia-teszt vagy terheléses vércukorvizsgálat (OGTT – orális glukóz-tolerancia-teszt) során a páciensnek éhgyomorra 75 g glükózt tartalmazó oldatot kell meginnia, majd 2 órán át 30 percenként vért vesznek tőle, amelyből meghatározzák a vércukorszintet. A glükóztolerancia-vizsgálat képes jelezni a tüneteket még nem mutató cukorbetegséget, vagyis a csökkent glükóztoleranciát. Ha a 2 órás és még egy érték nagyobb, mint 11,1 mmol/l, akkor cukorbetegségről, ha ezek az értékek 7,8 és 11,1 mmol/l közé esnek, akkor csökkent glükóztoleranciáról beszélünk.
A vizeletben megjelenő glükóz (a laborleleten: vizelet-glukóz) szintén a magas vércukorszint jele, hiszen normális esetben nem választódik ki glükóz a vizeletbe.
A vizeletben megjelenő aceton a cukoranyagcsere zavarát mutatja. Elsősorban éhezési állapotokban emelkedik meg a mennyisége, amikor a sejtek nem jutnak elég energiához, például cukorbetegség, alkoholizmus vagy hasmenés, hányás esetén. Ha mennyisége meghaladja az 50 mg/l-t, akkor az az előző állapotok valamelyikére utal.
A cukorbetegeknek folyamatosan ellenőriztetniük kell a vércukorszintjüket, hogy kiderüljön, a gyógyszeres kezelésük megfelelő kontroll alatt tartja-e a betegségüket. Más vizsgálatok is végezhetők a terápia hatékonyságának megállapítására.
A fruktózamin vizsgálat a vérben található, glükózhoz kapcsolódott fehérjék szintjét határozza meg. Az, hogy a fehérjék mennyi glükózt képesek megkötni, a vércukorszinttől függ, így a vizsgálat az előző 1-2 heti átlagos vércukor-koncentrációról ad információt. A normálérték 2-3 mmol/l, ha ennél magasabb, az azt jelenti, hogy az elmúlt 1-2 hétben az átlagos vércukorszint a normálisnál magasabb volt. Leggyakrabban Se fruktózamin néven találjuk meg a leleten.
A HbA1c vagy glikohemoglobin a vörösvértestekben található hemoglobin egy formája, amelyhez glükóz kötődött. A vizsgálat során megállapítható, milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje az elmúlt három hónapban, és ez hosszú távú vércukor-ellenőrzést biztosít. A cukorbetegség kezelésének a célja, hogy a HbA1c érték 6,5%, vagy 48 mmol/mol alatt maradjon, és ezáltal a cukorbetegség szövődményei csak később vagy egyáltalán ne alakuljanak ki.
A cukorbetegség egyik szövődménye a vesekárosodás, melyet a vizeletbe kiválasztódó albumin mérésével (labor rövidítés: MAU) lehet korán felismerni. Ekkor a 24 óra alatt gyűjtött vizeletben meghatározzák az albumin nevű fehérje mennyiségét. Ha ennek mennyisége 30 mg/l fölött, de 300 mg/l alatt van, az mikroalbuminuriára, vagyis vesekárosodásra utal.
A cukorbetegség szövődményei elkerülhetők a vércukorszint kordában tartásával, ezt viszont folyamatos laborvizsgálatokkal lehet csak ellenőrizni.