Méltósággal megélni a halált, s az oda vezető utat. Emberi körülmények között búcsúzni a földi léttől, a hozzátartozóknak pedig a távozótól. Az Európai Palliatív Ellátási Szövetség most Magyarországon tartotta ülését, hogy az ebben segítő hospice-ellátásért az országok összefogjanak.
Egészen az 1960-as évekig kizárólag az orvosi technológia és az úgynevezett "agresszív gyógyítási modell" uralkodott, ezután lépett színre a halál tudománya, amely olyan tabukérdéseket kezdett feszegetni, mint a halál, a haldoklás, a gyász és a fájdalom. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter és munkatársai létrehozták a haldoklók házait, ahol őszintén beszélnek a halálról és elfogadják azt, mint az értelmes lét értelmes befejezését, és a haldoklóknak emberhez méltó életet és halált igyekeznek biztosítani. A hospice-mozgalmat végül dr. Cicely Saunders angol orvosnő indította el 1967-ben. Ez volt az első olyan modell, amelyben a fájdalomcsillapítás és tünetkezelés módját a beteg és családtagjai bevonásával szervezték meg. Magyarországon több mint egy negyedszázadot kellett várni, hogy valami elinduljon: az első magyar kezdeményezés dr. Polcz Alaine nevéhez fűződik.
- A hospice és palliatív ellátás lényegében egy összetett gondozási forma azoknak a betegeknek, akik súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve már olyan állapotban vannak, ahol orvosilag már nem igazán van mit tenni. A palliatív ellátás során elsődleges a fájdalom és egyéb tünetek enyhítése, valamint a pszichológiai, szociális támogatás. A hospice pedig egy speciális szellemiség, filozófia, a haldoklóval való együttélés, lehetőségek teremtése arra, hogy a haldokló képes legyen átélni, fizikai, szellemi képességeit használni, élvezni - fogalmaznak a szakemberek. Az ellátás lényege, hogy a beteg életminősége javuljon, a gondoskodás pedig a hozzátartozók "gondozásáról" is szól mind a betegség fennállása, mind a gyász ideje alatt. Ebben speciálisan felkészült szakemberekből álló csapat segít: hospice orvos, hospice nővér, fájdalomcsillapító szakorvos, pszichológus, lelkész, szociális munkás, gyógytornász. A legfőbb feladat, hogy a "távozó" lehetőleg otthon, szerettei körében búcsúzzon a földi élettől, azt pedig a legkevesebb kínnal, s legnagyobb elfogadással tehesse. Erre azonban ma még nagyon keveseknek van lehetősége: az Európai Palliatív Ellátási Szövetség most zárult budapesti kongresszusán nyilvánosságra hoztak egy 16 európai országra kiterjedő vizsgálatot. Ebből egyértelműen kiderül, hogy Magyarországon egyelőre hiányzik a haldoklókról gondoskodó szemlélet: tavaly alig több mint négyezer betegnek jutott ellátásból, miközben jóval több, mint harmincezren haltak meg csak daganatos betegségben. De nincs is ezen semmi csodálkozni való, hisz még az ideális ágyszám ötöde sincs meg nálunk, s még kelet-európai viszonylatban is csaknem az utolsó helyen állunk.
Nálunk különösen érződik, hogy a palliatív ellátást a felelős minisztériumok több döntéshozója luxusnak tartja, melyet nem engedhetünk meg magunknak. Nehezíti a helyzetet a hiányos tájékoztatás, kevés az információ a hospice-ellátásról a kórházak, háziorvosok körében, ugyanakkor nagy az orvosi bizonytalanság, mikor kell kérni az ellátást.
Pedig a szakemberek szerint a hozzáférés elengedhetetlen lenne: a hospice a halált az élet részének és olyan folyamatnak tekinti, melyet sem megrövidíteni, sem mesterségesen megszakítani nem szabad.
(2007.06.12. 09:40)
Ez is érdekelhet
Kun J. Viktória - Népszabadság
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: