Kiket érint?
Gyakorlatilag bárki megsérülhet, aki bármilyen sportot rendszeresen vagy alkalomszerűen űz kortól, nemtől és edzettségtől függetlenül, de természetesen nem ugyanolyan a mértékben. Vannak sportágak, amelyeknél jóval gyakrabban fordulnak elő súlyos sérülések - ilyenek az extrém sportok -, de sokszor éppen azokat érintik legsűrűbben, akik hirtelen fellángolásból kezdenek el edzeni.
Ők jellemzően az év első felében vágnak bele, amikor szembesülnek azzal, hogy igen távol állnak vágyott nyári alakjuktól, és rövid idő alatt szeretnének elképesztő gyorsasággal formába lendülni. A sérülések egyik leggyakoribb oka a fokozatosság elvének figyelmen kívül hagyása, a nem megfelelő bemelegítés, illetve a helytelen technikával végzett gyakorlatok.
Érdekes azt is megemlíteni, hogy a kamaszkorú lányok tízszer olyan gyakran szenvednek térdsérüléseket, mint a velük egyidős fiúk. Ennek fő oka, hogy keresztszalagjaik vékonyabbak, sérülékenyebbek, izmaik reflexideje hosszabb, testtartásuk pedig függőlegesebb, így fokozottabb terhelésnek teszik ki magukat.
A leggyakoribb sportsérülések
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyik leggyakrabb probléma - a rándulás és a ficam - akkor következik be, ha az ízületeket körülvevő lágy részek, az izmok és az ízületek feszülése meghaladja a pillanatnyi mozgásterjedelmüket. Ránduláskor a szalagok megnyúlnak vagy el is szakadhatnak - ez közép- vagy időskorúaknál fordul elő gyakrabban -, az ízületet alkotó csontok azonban visszaugranak a helyükre; ficamnál viszont utóbbi nem történik meg. Ezeket a kórképeket a lábakban leggyakrabban az egyenetlen talaj, a bemelegítés kihagyása vagy a hirtelen mozgássebesség-, illetve irányváltoztatás okozza. Vállízületek esetében leginkább nyújtott karral esésnél történhet ficamodás.
Szintén gyakoriak a háti, nyaki és deréktáji húzódások, amelyek főként a konditeremben edzőket érintik, különösen rossz technikával végzett súlyemelés közben. Ezeket a sérüléseket kiválhatják hirtelen mozdulatok is, illetve - ebben az esetben is - a megfelelő bemelegítés hiánya. A gerincsérülések azokat is gyakran érintik, akik olyan féloldalas terhelésű sportokat űznek, mint például a vívás vagy a tenisz.
Fontos szabály, hogy ha egy sérülés komoly fájdalommal jár vagy néhány nap után sem javul, akkor kérjünk szakorvosi segítséget. A legnagyobb hiba ilyenkor, ha nem csak figyelmen kívül hagyjuk, hanem még rá is dolgozunk, sokszor az eredetinél is komolyabb sérüléseket okozva.
Melyek a legveszélyesebb sportok?
A legtöbb súlyos fejsérüléssel járó sport a kerékpározás, fő oka pedig, hogy a biciklizők zöme nem visel védősisakot, pedig ez a hiányosság akár az életükbe is kerülhet. A röplabda, a kosárlabda és a labdarúgás szintén népszerű sportok hazánkban, de ezek űzése szélsőséges esetben életveszélyes sérülésekkel is járhat. Sokan nem gondolnák ugyanis, de például focizás közben háromszor akkora eséllyel sérülhet a gerincünk, a fejünk és a végtagjaink, mint a harcművészeti sportoknál.
A súlyemelőknek és a golfozóknak a derekuk a legsérülékenyebb pontjuk, így az ő betegségük gyakran a gerincsérv, amely sokszor észrevétlenül válik olyan súlyossá, amelyen már csak műtéttel lehet segíteni. Motorversenyzésnél, rodeózásnál és díjugratásnál is elsősorban az esés okozhat komoly, akár életveszélyes problémát, míg az amerikai foci jellemzően olyan agresszív sport, hogy űzése közben előfordulhatnak akár rokkantságot előidéző, maradandó egészségkárosodások is.
Talán meglepő, de a vízi sportok közül nem a szörfözés jár élen veszélyesség tekintetben - pedig a sziklákhoz csapódás egyáltalán nem jó móka -, hanem a víz alatti búvárkodás, főleg, ha barlangászással kombinálják. Nemcsak beszorulhatunk, de felléphet dekompressziós betegség is - amely a légembólia egyik típusa, és akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből túl hamar érünk kisebb nyomású helyre -, továbbá felületi sérülések, fagyhalál vagy fulladás is. Ne feledkezzünk meg a könnyedén mozgó pom-pom lányokról sem, akik sokszor lényegesen veszélyesebb - akár gerinctöréssel járó - mutatványokat adnak elő, mint azok a csapatok, akiknek szurkolnak.
Extrém sportok - extrém sérülések
Aki extrém sport űz, többnyire maximálisan tisztában van vele, hogy komoly veszélynek teszi ki magát. Ilyenek például a biztosítókötél nélküli sziklamászók vagy azok a jégmászók, akik befagyott vízesésekre vagy jéggel borított hegyekre kapaszkodnak fel. Vannak a síelésnek is extrém hódolói, például a helisízők. Ők helikopterrel jutnak el olyan területekre, amelyeket máshogy nem lehet megközelíteni, és ahol - pontosan ennél az oknál fogva - többnyire teljesen ismeretlen és sokszor életveszélyes terepek fogadják őket.
A highlining sportot űzők több ezer méteres magasságban sétálnak át egy vékony hevederen, a base jumping-rajongók természeti képződményekről vagy fix objektumokról ugrálnak le speciális, ejtőernyőhöz hasonló ruhájukban. A súlyos baleset kockázata náluk sem csekély. A wingsuitot, azaz szárnyas repülőruhát viselők repülőmókusként szántják a levegőt, de szintén szeretnek a magasba szállni a wing walkingosok is, akik egy repülő tetején állva szelik a felhőket, ha pedig valami rosszul sül el, bizony könnyen az életükbe kerülhet.
Ez is érdekelhet
Évről évre újabbnál újabb extrém sportok születnek, az egyetlen közös bennük, hogy hódolói akár halálos sérülésekkel is szembenéznek az élmény vagy a kihívás kedvéért. Bár mind a hagyományosnak számító, mind az extrém sportok közben előfordulhatnak sérülések, ha kellő figyelmet fordítunk rá, akkor nemcsak elkerülhetjük a komolyabb fizikai traumákat, hanem testi és lelki egészségünknek is kifejezetten jót teszünk.
Legjobban: