Napjaink tömegkommunikációs eszközei mind azt sugallják, hogy a szexuális kapcsolat fiatal, szép testű embereknek való. Arra vagyunk tehát programozva, hogy azt képzeljük, hogy az életerő és a fizikai külső igen fontos a szexualitásban, és alig tudjuk elképzelni, hogy olyan emberek is érdeklődnek a szexualitás iránt, akiket megnyomorít valamilyen betegség, vagy tolókocsiba vannak kényszerülve. A szexualitás azonban olyan emberi tulajdonság, ami ugyanúgy érvényesül a krónikus betegséggel küszködő embernél és a testi fogyatékosnál is, mint ahogy bármelyik egészséges embernél. A szexuális vágyat ritkán csökkenti a testi fogyatékosság.
Szexualitással teljes élet
A testi fogyatékosok szexualitása igen elhanyagolt téma az orvos-szakma és a társadalom részéről is. Sok fogyatékos - az idősekhez hasonlóan - hozzászokott ahhoz az általános tévhithez, hogy a szex számukra lényegtelen. A rehabilitációs orvostudomány egyes szakértői az Egyesült Államokban sokat írtak arról, mennyire fontos a szexuális tanácsadás a testi fogyatékosok részére is, és azt hangsúlyozták, hogy az egészségügyi szakembereknek ugyanúgy meg kell tanítaniuk a testi fogyatékos betegeket a szexuális viselkedésre, mint ahogy meg kell őket tanítani a mindennapi élet egyéb tevékenységeire. Sokáig azonban - és sok helyen még ma is - a rehabilitációs folyamatból szinte teljesen hiányoztak a nemi tevékenység milyenségére, lehetőségére, annak megváltozására, esetleges korlátaira utaló foglalkozások és információk.
A szexualitás életjelenség, akár vállaljuk fontosságát, akár tagadjuk. Szükségszerű velejárója életünknek, mint a létfenntartási szükségletek: az alvás, evés, ivás. Nem több, de nem is kevesebb, jelentőségét éppúgy hiba lenne túlértékelni, mint alábecsülni. A betegek önértékelésében ráadásul a szexualitás rendkívül fontos tényező, mert a szexuális tevékenység révén a beteg nemcsak jobban alkalmazkodik megváltozott helyzetéhez, hanem kevesebb orvosi és társadalmi segítségre szorul, és így a társadalom anyagi ráfordítása is csökken. Érthető, hogy azok, akik elvesztették önállóságukat, munkaképességüket és mozgékonyságukat, nehezen tudnának szembenézni még azzal is, hogy elvesztik a szexuális élet lehetőségét is.
Leküzdhető nehézségek
Szexuális problémák léteznek egészségeseknél is, fokozottabb mértékben jelentkeznek azonban a testi fogyatékosoknál. Milyen problémákkal kell szembenézniük?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nehézségek adódnak a szexuális kapcsolat pszichológiai és társadalmi vonatkozásaiban. A reménytelenség vagy a lehangoltság csökkenti a szexuális vágyat. Csökkentheti a szexuális aktivitást az - akár alaptalan - félelem is, hogy az utód örökölheti a fogyatékosságot. A többi probléma fizikai vagy fiziológiai jellegű, és olyan dolgokkal kapcsolatos, mint például a fizikai kényelem és biztonság a nemi aktus alatt, vagy a szexuális képesség hiánya bénulás, vagy az érzékelő-képesség elvesztése következtében. Ezek az emberek azt szeretnék tudni, hogy mit kell tenniük, ha a merev ízületek vagy izmok nehézséget és fájdalmat okoznak a különböző testhelyzetekben, vagy ha hirtelen szédülés vagy izomgörcs áll be a közösülés alatt. Aggódnak a szívdobogástól vagy a légszomjtól, ami a szexuális aktus közben létrejöhet, és tudni szeretnék, hogy ez kizáró ok-e, vagy sem a szexuális kapcsolatot illetően. Tanácsot várnak arra vonatkozólag is, mit tegyenek olyan szerkezetekkel és eszközökkel (pl. húgycső-katéter), amelyek a szexuális aktust kényelmetlenné és/vagy taszítóvá teszik. Biztatást várnak azzal kapcsolatban is, hogy a hímvessző hüvelyi érintkezésnek vannak-e más változatai, és léteznek-e más szexuális kifejezésmódok egy szerelmi kapcsolatban, amely egyenlő és teljes értékű.
Sajnálatos módon kérdéseik többnyire megválaszolatlanul maradnak. A szexuális tanácsadás még mindig tabu sok kórházban és rehabilitációs központban, és nagyon kevés olyan egészségügyi szakember van, aki járatos a testi fogyatékosok szexuális problémáiban. A nehézségek egy része abból származik, hogy a testi fogyatékosok szexuális funkcióinak és diszfunkcióinak kutatása még egészen új terület. Viszonylag kevés orvosi irodalom áll rendelkezésre sok betegség és sérülés nemi életet befolyásoló hatásáról.
Egy hiánypótló mű a témában Dr. Fejes András könyve: A testi sérültek szexualitásáról. Könyvét a mozgáskorlátozottak számára írta, hogy segítse rehabilitációjukat, és megmutassa, hogy adott a lehetőség a tartalmas szexuális életre.
Lehetőségek tárháza
Mint minden összetett és főleg páros emberi cselekvés (természetesen, ha nem önkielégítő tevékenységről van szó) nem merev és zárt, nem csak azonos formációkban megvalósítható cselekvés, másrészt pedig a közös örömszerzés nem szorítható kizárólagos jelleggel a nemi szervek érintkezéses aktusára. Valóban a lehetőségek százai állnak az ember rendelkezésére a szexuális indíttatású érzelmei kifejezésére, és nagyrészük nem ítélhető sem rossznak, sem pedig egyedül üdvözítőnek. Az örömszerzés nem a nemi szervek sajátos kiváltsága, és szinte nincsen olyan mozgásszervi károsodott, aki ne tudna partnerének kielégülést szerezni úgy, hogy közben önmaga is örömet éljen át. A genitális, orális, manuális tevékenységformák variációi, valamint az erogén testtájékok mindennemű ingerlése bő teret nyithat a közös fantáziára. A hangsúly minden esetben a közös tevékenységet emeli ki, hiszen az egyik partner izgalma fokozza a másikét. Természetesen előfordulhat, hogy a sérült fél csupán érzelmi szinten, pszichésen él át orgazmust az ép fél akciójának elősegítése és tapasztalása során, de ennek intenzitása éppen úgy kielégítő lehet, mint a teljes értékű élményegyüttes. Néhány testi károsodott - nem törődve saját élményeivel - kizárólag az ép fél kedvéért lép akcióba, ő maga semmilyen orgazmust nem él át, csupán mintegy kiszolgáló személy tevékenykedik. Az ilyen egyensúlytalan kapcsolat nem lehet tartós, a tevékenység előbb-utóbb kényszerű robot jelleget ölt, majd az együttlétek rövidülnek, később végleg elmaradnak.
Természetesen a párkapcsolatban fontos tényező a partner örömélményének kiváltása, de legalább olyan fontos saját elvárások teljesítése, annak érdekében, hogy az önbizalom, az önértékelés a maga szintjén maradjon. Jó nemi kapcsolat csak a teljes egyenjogúság és egyenértékűség talaján gyümölcsözhet, az elvárások és a nyújtások egyensúlyán.
Közös munka a sikerért
A kapcsolatok kiegyensúlyozásának egyik kulcsa a kommunikáció. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, főleg testi épségükben károsodottak esetén, hogy a társas és/vagy szexuális kapcsolataik előtt a tisztességes tájékoztatás saját maguk érdekében elengedhetetlenül fontos. A testi kapcsolat örömét többszörösére fokozza a partnerrel kialakított érzelmi, értelmi viszony, melyben őszintén és nyíltan lehet beszélni problémákról, lehetőségekről és korlátokról. Kommunikáció nélkül egyetlen partner sem fog spontán ráérezni, hogy mely testrész a legérzékibb, milyen helyzetek elfoglalására képes a mozgássérült fél, mik az elvárásai, mi szerez számára örömet, s esetleg mi válthat ki viszolygást. A sérült igyekezzen önmagától minél több tájékoztatást adni károsodása jellegéről, megmaradt képességeiről, még mielőtt a kapcsolat komolyabbra fordulna. Igen sok probléma könnyebb megoldást nyerhetne, ha sok pár őszintén beszélgetve egymással, közösen kidolgoznák a számukra megfelelő és egymást közösen kielégítő szeretkezési technikákat. A következő szempontokat kell figyelembe venni minden esetben:
- Teljesen mindegy, hogy ketten az örömszerzésnek és kielégülésnek milyen formáját valósítják meg, ha az mindkét részről egyértelmű elfogadást nyer.
- Annak érdekében, hogy egy tartós párkapcsolatban a szexuális élmények mindkét fél számára örömélménnyel járjanak, minden közösen elfogadható variációt meg kell próbálniuk.
- Ezen próbálkozások során - utólagosan is megbeszélve és értékelve - kell megkeresni azokat a lehetőségeket és formákat, melyek a legteljesebb értékű közös kielégülést biztosítják.
Ezeknek a figyelembevétele egyik biztosítéka lehet a kiegyensúlyozott partnerkapcsolat megszilárdulásának is éppen úgy, mint a testi sérült fél emberi önbizalmának.
"Bőséges bizonyíték van arra, hogy egy szerető és figyelmes partnerrel, megfelelő tanácsok birtokában és megfelelő önbizalommal a problémák leküzdhetők, és a testi fogyatékos nők és férfiak is szexuálisan teljes értékű emberek lehetnek. Nem engedhetjük meg azt a szűklátókörűséget, amely a fiatalságot és a szép testet tekinti a szexuális élet fő kritériumainak, és megkérdőjelezi mindenki más jogát a szexualitással teljes élethez."
Ez is érdekelhet
Forrás: Dr. Fejes A. (2000) Testi sérültek szexualitása. Budapest: MEOSZ.
Szexualitás a testi fogyatékosoknál
Legjobban: