Az elsősegélynyújtás oktatása, a segítségnyújtás népszerűsítése társadalmi érdek. Hazánkban évente közel egymillió mentőhívást fogadnak, mintegy 20 ezer személyi sérüléssel járó közlekedési, közel 100 halálos munkahelyi baleset következik be, és több mint 200 tizennégy éven aluli gyermek hal meg traumás sérülés következtében. Ezzel szemben a felmérések azt mutatják, hogy a magyarok kevesebb mint 1%-a tud hatékonyan elsősegélyt nyújtani. További ismert tény a külföldi felmérések alapján, hogy a segélynyújtást elsajátítani iskolás korban a legcélszerűbb, azonban számos külföldi és néhány hazai példa is igazolja, hogy a segélynyújtással kapcsolatos attitűd kialakítása már óvodáskortól megvalósulhat.
Egy középiskolai diák óvónők és elsősegélyt oktató szakemberek segítségével valósította meg az egyhetes programot, melynek keretében az óvodások 5 napon keresztül vehettek részt elsősegéllyel kapcsolatos foglalkozásokon. Ezek keretében megismerkedhettek a baleseti veszélyforrásokkal, az általános betegvizsgálattal és az egyszerűbb sérülések ellátásával. A foglalkozások játékos keretben zajlottak, szituációk, számtalan eszköz, színezők és egyszerű feladatlapok segítették az elsajátítást. A kezdeményezést nemcsak a kisgyerekek fogadták nagy lelkesedéssel, hanem az óvónők és a gyerekek szülei is.
A projekt keretében részletesen kidolgozott foglalkozásvázlatok, saját fejlesztésű színezők, ábrák születtek. Minden egyes foglalkozáshoz konkrét eszközlista, bemeneti és kimeneti értékelő lap tartozott. A tapasztalatok összevetését követően megszületett a végleges forma, amely szinte tudományos alapon fekteti le az óvodai elsősegély-foglalkozások módszertanát.
Az óvodai elsősegély-foglalkozásokról kérdeztük Koszorú Kamillát, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákját.
Mi adta az ötletet, hogy óvodásoknak dolgozz ki elsősegély-foglalkozásokat?
Ebben az évben az iskolámban mindenkinek kötelező volt készíteni egy egyéves projektmunkát, aminek a témáját mindenki saját magának választhatja meg. Mivel én nagyon régóta tanulok elsősegélynyújtást, szinte rögtön egyértelmű volt, hogy milyen irányba indulok a témaválasztás során. Több ötlet is eszembe jutott, míg végül az elsősegélytanárom segítségével született meg a végleges döntés: összeállítok egy óvodásoknak szóló foglalkozássorozatot, melynek során megismerkedhetnek az elsősegélynyújtás alapjaival és néhány egyéb, ehhez kapcsolódó fontos dologgal.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Milyen témákkal ismerkedhettek meg a kisgyerekek?
A foglalkozásokat tematikusan építettük fel, az élet különböző színtereit alapul véve. A témák a következők: sport, konyha, játszótér és strand, illetve fürdőszoba. Ezeknek a keretein belül a gyerekek megismerkedhetnek játékosan többek közt az égés, a vágás, az orrvérzés ellátásával, illetve a vészhelyzetekben elvégzendő alapvető teendőkkel, mint a saját biztonság és a segítséghívás. Ezeken a témákon kívül elkészült egy hatodik foglalkozás is, "Mozdulatlanság" címmel. Ebbe az eszméletlenség, illetve az újraélesztés tartozik bele. A foglalkozások során pedig természetesen mindenhol nagy hangsúly kerül a baleset megelőzésre, ami ennél a korosztálynál különösen fontos.
Hogyan zajlott egy ilyen foglalkozás?
A foglalkozások mindig közös beszélgetéssel kezdődnek, hogy a gyerekek ráhangolódjanak a témára. Ha megvan a megfelelő légkör, az óvónő rátér az aznapi témára, amit először közös ötleteléssel próbálnak megbeszélni. Fontos, hogy a gyerekek használják a fantáziájukat és megpróbáljanak rájönni, hogy mi lehet a teendő egy adott helyzetben. Persze sok sztorizgatás is van, amikor mindenki saját élményekről, balesetekről beszél. Az egyes sérülések ellátását párokban gyakorolják úgy, hogy az egyikőjük eljátssza, hogy megsérült, a másik pedig ellátja őt. Ezen kívül sok játékos feladat van, például egymás felöltöztetése védőfelszerelésbe, vagy elsősegélydoboz összeállítása. A foglalkozások további eleme a színezés és a rajzolás.
Milyen volt a fogadtatás a gyerekek részéről?
A gyerekek nagy lelkesedéssel fogadták a témát. Az első napokban kivétel nélkül mindenki aktív és érdeklődő volt és a későbbiekben is csak egy-két kisebb gyerek húzódott vissza, akik még talán túl fiatalok voltak egy ilyen jellegű foglalkozáshoz. A gyerekek szívesen csináltak meg minden feladatot, bátran osztották meg ötleteik, meséltek és kérdeztek. A felmerülő kérdésekre nagyon sok jó ötlet volt, ebből látszik, hogy foglalkoztatta őket a téma, és gondolkoztak rajta. Ahogy az óvónő mondta, az ovisok sokat beszéltek az élményeikről otthon is, illetve hetek múlva is jelentős részben emlékeztek a foglalkozásokra. Ezek alapján én úgy gondolom, hogy van haszna egy ilyen foglalkozásnak és ráadásul a gyerekek nagyon élvezik is.
Ez is érdekelhet
Hol próbáltátok ki először ezeket a foglalkozásokat?
Legelőször a budaörsi Mákszem Óvodában, majd Tahitótfalu következett. Szerencsére sokfelől érdeklődtek, egyelőre nem tudom, hogy bírjuk majd az igényeket kielégíteni. Sajnos az egyetlen óvónő, aki a foglalkozásokat vezeti, elég elfoglalt, de reménykedem, hogy sikerül újabbakat bevonni.
Legjobban: