A csontépítés és -bontás változásai életünk folyamán
Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el. Minél kevesebb a csúcs-csonttömeg, annál hamarabb következik be a csonttörés veszélyével járó csontritkulás.
30 éves kor után a csontlebontás nagyobb mértékű, mint az új csontképződés, ezért a csontok tömege, vagyis szerves- és ásványianyag-tartalma egyaránt folyamatosan csökken.
40 éves kor után a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlya "felborul": a csontépítő sejtek már nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel. Elkezdődik a csonttömeg-vesztés, amit a nőknél tetéznek a posztmenopauzális hormonális változások okozta csontvesztéses folyamatok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A csontritkulás kóros mértékű csonttömegvesztés
A posztmenopauzális csontritkulások jellemző tünetei a csigolyák összenyomódása miatti hát- és derékfájdalom, csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések. A test meggörnyed, a hát meggörbül, a mellkas besüllyed, a testmagasság csökken. Az időskori csontritkulás tünetei hasonlók lehetnek. Rendszerint megelőző tünetek nélkül, combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés formájában jelentkezik. Mindkét nemet egyaránt érinti. A 65. életév felett a nők és férfiak folyamatos csonttömeg-vesztése már csaknem megint azonos mértékű.
A másodlagosan kialakuló csontritkulás ritkábban fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegségnek a következményeként jön létre, melyek lehetnek, gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben.
Megelőzés
Az elsődleges megelőzés már gyermekkorban megkezdődik. Megfelelő testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására ugyanis a nagyobb mechanikai terhelésnek kitett területeken a csontképzés fokozódik. A mozgás mellett komoly szerepe van a megelőzésben a helyes táplálkozásnak, a kalcium- és fehérjedús étrendnek, a megfelelő D-vitamin-ellátottságnak, melyekre az erről szóló cikkben részletesen is kitérünk.
A másodlagos megelőzésbe tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a menopauzális csontritkulás kezelése.
A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítása, a megfelelő kezelési módok alkalmazása, és többnyire az életmód megváltoztatására is szükség van.
Kezelés
A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük. Idős korban a rendszeres testmozgás, gyógytorna jelentősen csökkentheti a combnyaktörés gyakoriságát, de az általános közérzetet is javítja, összességében sokat javul a beteg életminősége.
A közepes erősségű terhelés nem veszélyezteti a csontokat, de jót tesz a légzésnek és a keringésnek is. A még csak változó korban lévőknél erősebb fizikai terhelésre van szükség ahhoz, hogy a csigolyák ásványianyag-tartalma akár még növekedjen is.
A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, mozgékonyabb lesz az ember, és idős korban az sem elhanyagolható, hogy még az egyensúlyérzéket is javítja. A gyógytornász által összeállított programot azután mindenkinek egyénileg is rendszeresen kell végeznie. A fájdalom, izomfájdalmak enyhítésére ezen kívül elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst alkalmaznak.
Ez is érdekelhet
A változó korba lépett nőknél ez a folyamat a női nemi hormon (az ösztrogén) termelésének csökkenésével van összefüggésben, hiszen a nemi hormonok is részt vesznek a csontanyagcsere hormonális szabályozásában. A csonttömeg pusztulásának csökkentésére hormonpótlást, kalciumbevitelt, kalcitonin-kezelést alkalmaznak, amit fizioterápiával egészítenek ki.
Legjobban: