- Édesem, hagyj aludni, korán indulok reggel, értekezlet lesz! – mondta kedvesen, de ez csak olaj volt a tűzre.
- Majd szépen ellibegsz, én pedig itthon maradok talpig taknyosan, pedig rengeteg munkám lenne a cégben. De itt fogok feküdni, mert te nem engeded, hogy átrendezzük a hálószobát, és ne a tetőtéri ablak alatt legyen az ágyunk és a fejünk.
A választól Eszter feléledt, majd elfutotta a pulykaméreg. Hosszú tirádát vágott ki arról, hogy azért (is) vették meg ezt a barátságos kicsi házat két évvel ezelőtt, mert azonnal észrevették, hogy az ágyukból csodálhatják a csillagos eget. Kiabálva-veszekedve emlékeztette a férjét a tavalyi nyár gyönyörű éjszakáira, amikor bevilágított a Hold, és ők boldogan ölelték egymást, aztán elragadtatva tanulmányozták a csillagképeket az ágyukból… - Mondd, miért akarod tönkretenni a hülye náthád miatt azt, ami szép? - fejezte be felháborodva. De amikor a férje válasz helyett akkorát tüsszentett, hogy Eszter szíve majd kiugrott a helyéről, hirtelenjében megsajnálta a férfit. - Valami igaza mégiscsak van, hiszen régebben nem volt ilyen takonykóros, ráadásul én is ritkábban betegedtem meg - gondolta félálomban.
Másnap energikusan ébredt, végigdolgozta a napot, majd hazafelé, a hatvanhetes autóbuszon rémülten kapott a fejéhez. - Uramisten, mekkora bunkó vagyok! Elfelejtettem, hogy január huszadika van, a férjem születésnapja! Jaj! Nem mehetek haza üres kézzel. Fel kell köszöntenem! - Tehát leszállás után sürgősen vett egy üveg pezsgőt, egy kicsi tortát, majd betért egy olcsó kínai áruházba is. Hazaérve őszinte öleléssel köszöntötte a férjét (aki a náthája ellenére szintén végigdolgozta napot, és mosolyogva fogadta).
Eszter lelkesen énekelte a Happy birthday-t, felvágta a tortát, tapsolt, amikor a férje elfújta a gyertyákat - ötvenöt helyett a két szám összegét, azaz tízet -, de a legfontosabb meglepetést a végére hagyta. - Úgy gondoltam, hogy 2012-ben olyan ajándékot kapsz tőlem, amilyet még soha életedben nem kaptál - jelentette ki teátrálisan. - Kérlek, hunyd be a szemed! - A férje nevetett, és szót fogadott. Mire Eszter nagy gonddal a fejére húzott egy hálósipkának is nevezhető, gyönyörűséges, rózsaszínű bojtos sapkát - a kínai textilipar remekét -, majd a tükörhöz vezette. - Nyisd ki a szemed!
A mackós alkatú, szakállas férfi belenézett a tükörbe, szörnyű grimaszokat produkált, aztán rámeredt a feleségére, majd amikor Eszterből kitört a parttalan, szűnni nem akaró röhögés, a férfi újból a tükör felé fordult. - Szóval a születésnapomon a feleségem a tükör elé állít, és én látok egy szakállas vén marhát vadrózsaszínű bojtos sapkában. És az én drágám eközben fuldoklik…
- Azt írják a párkapcsolatokhoz értő szakemberek, hogy azoknak van közös jövőjük, akik tudnak együtt nevetni. Mi tudunk! Egyébként én nem nevetni akartam, csak arra vágytam, hogy ne rendezzük át a hálószobát, de te se fázz többé az ablak alatt! Bűbájos vagy ebben a kötött-meleg hálósipkában - nyögte Eszter, miközben csorogtak a könnyei a röhögéstől.
Gyönyörű éjszakájuk volt. Sapkában…
Legjobban: