A megelőzési és kezelési irányelv új változatában foglaltak nagy része az Egészségügyi Világszervezet (WHO) komputerizált algoritmusából készült. Az algoritmus, a csontsűrűség (bone mineral density - BMD) és kilenc meghatározott törési rizikótényező (életkor, nem, törési anamnézis, szülőknél előforduló medencetáji törés, oralis szteroid kezelés, testtömeg index, combnyaknál mért BMD-érték, szekunder csontritkulás, dohányzási és alkoholfogyasztási szokások) meghatározásán alapul.
A betegség diagnosztikája
Alkalmazható módszerek
A csontritkulás korai felismerésének első lépése a csontok ellenálló képességét leginkább meghatározó ásványi csonttömeg pontos mérése csontdenzitometriás módszerekkel (fotonabszorpciós osteodensitometria /SPA, DEXA/, kvantitatív computertomographia, kvantitatív csontultrahang-vizsgálat). Ezen módszerek nemcsak a korai diagnózis megállapítására alkalmasak, de lehetővé teszik a betegség, illetve a terápia hatékonyságának monitorozását is. A csonttömeget (bone mineral content, BMC) g/cm-ben, a csontsűrűséget (bone mineral density, BMD) g/cm2-ben adják meg a csontváz különböző helyein történt mérések során.
Egy adott beteg mérése során kapott BMD értéket a korban és nemben illesztett normál értékéhez viszonyítják vagy a populációs átlag százalékában fejezik ki. Amennyiben az ásványi csonttömeg egy határérték alá csökken, a csonttörés kockázata jelentősen megnövekszik akkor is, ha ez fiatalabb korban következik be pl. szteroid indukálta csontritkulás esetén, vagy idős korban a fiziológiás involuciónak megfelelően.
Jó tudni
Egy alacsony csontsűrűség érték nem azonos a csontritkulás diagnózisával. Csak a klinikai adatok, a laboratóriumi és radiológiai vizsgálatok együttesen döntik azt el, hogy az alacsonyabb denzitás hátterében valóban csontritkulás, avagy más metabolikus csontbetegség áll. Amennyiben kizárásos alapon csontritkulás a diagnózis, még mindig eldöntendő, hogy a tünetként jelentkező csontvesztés hátterében involutiós folyamat (nők premenopauzás, menopauzás, férfiak időskorral összefüggő csontritkulása), vagy valamilyen másodlagos ok áll. Fontos tudni azért is, mert szekunder csontritkulás esetén a fokozott csontvesztést is előidéző kórok(ok) megszüntetése vagy kezelése mellett várható csak eredmény az antiporotikus terápiától.
Még több D3-vitamin kell
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az új kiadványból kiemelhető, hogy első alkalommal tér ki az 50 év feletti, nem kaukázusi rasszba tartozó nők és férfiak csontritkulásának megelőzésére és kezelésére. Jelentősebb változtatás még, hogy a legtöbb 50 év feletti egyén számára ajánlott napi D3-vitamin bevitel mértékét a korábban ajánlott 400-600 IU helyett 800-1000 IU-ra emelték.
Ez is érdekelhet
10 évre előre
Az Osteoporosis Társaság beszámolt arról, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló, kettős energiaszintű röntgen-abszorpciometriás készülék képes lesz a WHO-algoritmusban használt tényezők elemzésére, a csontsűrűségre vonatkozó adatokkal összevetésre, és az elkövetkező 10 évre vonatkozó törési kockázat nagy pontosságú megbecslésére. Az új irányelv bizonyítékokon alapuló ajánlásai segítik az egészségügyi ellátókat a csontritkulás és csonttörés szempontjából kiemelten veszélyeztetett egyének kiszűrésében, emellett megerősítik, hogy a legnagyobb kockázati csoportba tartozókat a rizikó mérséklése céljából ajánlott kezelni.
Legjobban: