Az inkontinencia akaratlan vizeletvesztést, vizelet-elcsöppenést jelent. Na jó, de mi köze a stressznek a nevetéshez? Stressz inkontinencia során nem általában a szervezetünkre ható stresszre gondolunk, hanem alapvetően a kismedencei szerveinkre ható stresszhatásokat értjük ez alatt. Vagyis amikor nő a hasunkban a nyomás, a kismedencei szerveink lefelé préselődnek és ilyenkor a húgyhólyag nyomása is megemelkedik. Ha a záróizomzat gyenge a húgycső területén, akkor a megnövekedett nyomást nem tudja tartani, és vizeletcsepegés alakulhat ki, azaz a vizelet inger nélkül távozik. Megemelkedett hasüregi nyomást okoz minden olyan folyamat, ami hasizmaink megfeszítéséhez vezet, azaz a köhögés, a tüsszentés, a nevetés, cipekedés, emelés, lépcsőzés, ugrálás, vagy a hanyatt fekvésből történő felülés is.
A stressz inkontinencia okai
A stressz inkontinencia során történő akaratlan vizeletvesztés hátterében egyértelműen a húgycső záróizomzatának gyengesége áll. De mitől tud elgyengülni a húgycsövünk? Egyrészt gátizomzatunk extrém terhelésnek van kitéve, amióta civilizált, két lábon járó emberként éljük életünket. A korábbi terheletlen, függőleges gátizomzat két lábra állásunkkor vízszintessé vált, ami által belső szerveink súlyát folyamatosan ráterheljük. Ez a súly edzetlen izmok esetében éppen elég gyengítő tényezőként tud hatni ahhoz, hogy előbb-utóbb tapasztaljuk a kezdeti tüneteket. Szocializációnkból sajnos kimaradt a gátizmok fejlesztésének, tornájának kultúrája, így a mérleg serpenyőjébe ellensúlyozásként általában vajmi keveset teszünk. Másrészt számos olyan rossz szokásunk van, ami gátizmaink állandó cipekedésén túl még plusz terheket ró erre az eléggé ismeretlen testtájunkra: órákat vagyunk képesek ülni rajta (azaz alulról folyton elnyomjuk, zsibbasztjuk), ráadásul állandóan görbén ülünk, helytelen technikával ürítjük a szerveztünkből távozó salakanyagokat (vizelet, széklet), nem tudjuk, hogyan is kellene például felkeléskor kímélni a hólyagunkat, rengeteget cipekedünk, rossz technikával sportolunk, hasizmaink feszítése révén a fitness teremben emelt súlyzók súlya is gátizmainkat terheli stb. Összefoglalva: lépten-nyomon tudatlanul mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban legyengítsük a húgycső záróizomzatát, és mégis azt várjuk tőle, hogy nap, mint nap résmentesen záródjon.
A tünetek fokozódása
Első fokú húgycsőizom-gyengeség esetén erős hasprésnél (köhögés, tüsszentés, orrfújás stb) jelentkezik a vizeletvesztés. Másodfokú tünetekről beszélünk, ha már a lépcsőn járás, vagy munkavégzés (emelés, hasizom gyakorlat, futás, szökdelés) is kiváltja a vizelet csepegést. Harmadfokú a stressz inkontinencia, ha már kisebb terhelés is elegendő, például felállás, járkálás. Eleinte általában csak egy-két cseppnyi vizelet folyik el. Ha ilyenkor problémánkkal urológushoz fordulunk, sokszor kapjuk azt a választ, hogy hát igen, ez probléma, de várjuk addig, amikor majd meg lehet műteni. Vagyis a dolog természete olyan, hogy ha nem teszünk ellene, a probléma akár odáig fokozódhat, hogy a teljes hólyagtartalom is akaratunktól függetlenül távozik.
Kik a leginkább érintettek?
Főként a nők, mivel gáttájékuk felépítése a gyermekszülésre rendezkedett be, azaz a medencekimenetük sokkal nyitottabb és a rajta található három nyílás révén jóval gyengébb, mint a férfiak gátja. Ráadásul a női húgycső csak 4 cm hosszú, míg a férfiaké ennél legalább 15 cm-rel hosszabb, így ez utóbbi záróereje érthetően nagyobb.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A legfontosabb stressz inkontinenciára hajlamosító tényezők az alábbiak:
- várandósság, szülés (a megnövekedett teher, majd az extrém tágulás miatt),
- elhízás (szintén a fokozott terhelés miatt),
- krónikus köhögéssel, tüsszögéssel járó betegségek (allergiás rhinitis, asthma, obstruktív tüdőbetegségek stb),
- a záróizmok tágításával járó műtéti beavatkozások,
- dohányzás (rossz keringés, érszűkület miatt sorvadnak a gátizmok is),
- székrekedés (rendszeres, fokozott hasprés használata miatt),
- menopausa (szervezetünk hormonális átállása a nyálkahártya sorvadása révén gyengíti a zárófunkciót),
- izomlazító és nyugtató gyógyszerek használata,
- ülőmunka és megerőltető fizikai munka.
A tünetek kialakulása nem korfüggő
Az évek előrehaladása gátizom gyengítő tényező, hiszen minél tovább gyengítjük az izomzatunkat, az nyilván annál gyengébbé válik, és mivel nem tornáztatjuk az izmainkat, inaktivációs atrófia (sorvadás) alakul ki. Azonban mégsem mondhatjuk, hogy a stressz inkontinencia az idősek betegsége. Amerikai felmérések alapján a 17 évesek körében a stressz inkontinencia 18,5%-ban mindennapos probléma volt, és a főiskolás korú lányok csoportjában 50,7% (!) vallotta azt, hogy többször átélte már a tünetek valamely fokozatát. A tünetek gyakoriságának megjelenésében a szülés is igen lényeges tényező: elsőként szült nők körében 38%, második szülés után 57%, harmadik szülés után pedig 73% a stressz inkontinencia megjelenése.
Ez is érdekelhet
Nem csak a húsz éveseké a világ
Ugyanis a gátizmok fiatalsága sem korfüggő! Mivel a húgycső külső záróizomzata ugyanolyan harántcsíkolt izom, mint vázizomzatunk bármely egyéb része (például a hasizmunk vagy a bicepszünk), megfelelő technikájú intimtorna segítségével az izmok megedzhetőek. Mivel a tréning nem terheli meg keringésünket, légzésünket és ízületeinket sem, kortól függetlenül bárki megtanulhatja és gyakorolhatja. Az első, másodfokú, sőt a harmadfokú tünetek is kezelhetőek tornával, ez utóbbi két esetben a rendszeres edzés mellett a gyógyulás mértéke attól is függ, ki mennyire tudja az életviteli stílusban javasolt szokásáthangolást megvalósítani, azaz mennyire tudjuk régi, "jól bevált", de igencsak károsító hatású szokásainkat helyes szokásokkal lecserélni.
Legjobban: