A sportsérülés fogalma nagyon tág, egyben élesen elkülönül a sportártalomtól. Míg a sérülés egy nagy, egyszeri behatásra létrejövő trauma (például törés, húzódás, szakadás), addig sportártalom ismételt behatásra keletkezik. A kiváltó tényező gyakran a túlterhelés, de közrejátszhat akár egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom is - foglalta össze dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos.
A sportártalmak az összes sportsérülés 30-50 százalékát teszik ki. Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat egyaránt. Az ennek kapcsán kialakuló fájdalom természetesen negatívan befolyásolja a teljesítményt, de ez tulajdonképpen egy védelmező funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, amely miatt tovább erősödne a fájdalom.
Legfontosabb a megelőzés
Dr. Páll Zoltán szerint mindenféle ártalom esetén legfontosabb teendő a megelőzés. Elsősorban a gyerekek és fiatalok megfelelő minőségű edzésével és oktatásával lehet elkerülni a későbbi ártalmakat. Az edzésmunkában a legfontosabb szabály a fokozatosság elve, ezen belül pedig a 10 százalék elvét. Magyarán hetente csak egytizedével lehet fokozni az edzésterhelést, -intenzitást és -tartamot. Edzéstervezéskor nemcsak az adott - sérülésveszélynek kitett - struktúrát kell szem előtt tartani, de figyelembe kell venni a többi közt a sportoló testsúlyát, szívritmusát és alvásminőségét is. Bármilyen gyors változás ezekben az értékekben figyelmeztető jel lehet, hogy túl gyors, túl magas a terhelés. Emiatt megnövekedhet a sérülésveszély is, amelynek szempontjából a legjelentősebb rizikófaktor egy előző sérülés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan lehet kezelni a sérüléseket?
"Fontos a holisztikus szemlélet, mert bár nélkülözhetetlenek a klinikai vizsgálatok, a különböző képalkotó eljárások, a CT, az MRI vagy az ultrahang, de a legjobb vizsgálómódszerek közé tartozik az orvos keze is. Előfordulhat, hogy nem is ott találjuk meg a problémák valódi forrását, ahol a panasz, a fájdalom jelentkezik" - hangsúlyozta dr. Páll Zoltán. "A valódi sportsérülések terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer és sportszer. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a sportcipő alapos megválasztására. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (például lúdtalp, gerincferdülés, akár fogsor-rendellenességek) is korrigálni kell" - tette hozzá.
Ez is érdekelhet
A szakember kifejtette, a kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés és strukturális kezelés (például a porcmátrix alkotóelemeinek adagolása a többi között hialuronsavas vagy orvosikollagén-injekcióval). Kiemelten fontos, hogy a sportsérülések, -ártalmak kezelésekor nemcsak a sérült struktúrát kell helyreállítani, de foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is - csak így lehet ugyanis tartós eredményt elérni.
Legjobban: