„A húszas éveim végén – sok évnyi mély elnyomás, szégyen és félelem után – végre felvállaltam, hogy a saját nememhez vonzódom. Hamarosan kapcsolatba is kerültem egy nővel, akit nagyon szerettem, de a szexualitásom felfedezését valahogy nem tudtam elképzelni vele. Úgy éreztem, ezt csak egyedül tudom megtenni. Féltékeny voltam rá, hogy ő szabadon, szégyenkezés nélkül képes megélni a saját szexualitását, és végül négy év után véget vetettem a kapcsolatunknak” – kezdte beszámolóját az a fiatal nő, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. A levélíró ugyanis még mindig elveszettnek érzi magát, hiába próbál szabadon kísérletezni.
„Szeretetre és szégyentől mentes intimitásra vágyom”
A levélből az is kiderült, hogy a segítséget kérő nő egy zavaros, depressziós időszakon van túl, és bár nekivágott a szexualitása felfedezésének anélkül, hogy azon aggódott volna, hogy mások mit gondolnak erről, még mindig elveszettnek érzi magát.
Próbálom megtalálni a »törzset«, amelyhez tartozom, de igazából még mindig nem tudom, ki vagyok. Lehet, hogy nem is vagyok bináris? Már a harmincas éveim közepén járok, és aggódom amiatt, hogy a szexuális identitásom keresése, valamint a különböző ideológiák és szerepek felfedezése egyre távolabb visz attól, amire vágyom: a szerelemtől, az intimitástól, és attól a szabadságtól, hogy tudjam, ki is vagyok valójában. Szeretném végre megtalálni a szégyentől és bűntudattól mentes függetlenséget” – fogalmazott a nő.
„Identitásunkat nem választhatjuk, de a boldogságot igen”
A levélírónak Pamela Stephenson Connolly pszichoterapeuta válaszolt, aki a szexuális rendellenességek kezelésére specializálódott, tehát sok hasonló problémával küzdő olvasójának adott már tanácsot. A szakember elsőként arra hívta fel a hozzá forduló nő figyelmét, hogy nem az az igazán fontos, hogy az ember milyen ideológiát követ, milyen„törzshöz” tartozik, illetve milyen címkékkel aggatja tele saját magát.
„Egyik sem olyan fontos, mint a tudat, hogy egy teljesen hétköznapi emberi szükségletekkel rendelkező személy vagy, aki megérdemli a szeretetet, az örömöt, a megértést és az elfogadást, és akit az önszeretetre és az önelfogadásra is méltó. Az agyad helyett inkább a szívedet kövesd, hiszen azt viszont pontosan tudod, hogy mire vágysz: szeretetre és intimitásra” – írta válaszában a pszichoterapeuta.
Identitásunkat nem választhatjuk meg, de azzal kapcsolatban viszont hozhatunk döntést, hogy boldogok leszünk-e. Ehhez pedig az kell, hogy figyelmen kívül hagyd a körülötted keringő hangokat és társadalmi megítélést, és ragaszkodj ahhoz, ami önmagad számára hiteles” – tette hozzá Pamela Stephenson Connolly.
Legjobban: