Az alkoholfogyasztásnak több szintje van: az absztinensek egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, a szociális ivók mértékletes fogyasztóknak számítanak, míg az excesszív ivókra már mértéktelen szeszfogyasztás jellemző. Az alkoholbetegek függők, markáns elvonási tüneteik vannak, ha nem tudnak inni, a krónikus alkoholbetegek esetében pedig már testi-szellemi károsodással kell számolni.
Bármikor lehet alkoholbeteg a szociális ivóból is
Míg az alkoholbetegek ital nélkül nem tudnak aludni, koncentrálni, dolgozni, addig az alkalmanként alkoholizáló szociális ivóknak egyáltalán nincs szüksége szeszesitalra ahhoz, hogy gond nélkül éljék a mindennapjaikat. További különbség még, hogy az alkoholbetegség esetében mindenképpen orvosi segítség kell a gyógyuláshoz, míg az utóbbi nem számít kórképnek, ugyanakkor a szociális ivó bármikor alkoholbeteggé válhat. A függőségre való hajlam örökölhető, de látott és tanult minták, továbbá bizonyos életesemények szintén befolyással lehetnek az érintettekre.
Az alkoholizmus a szenvedélybetegségek közé tartozó kóros állapot. Ha huzamosabb időn keresztül fennáll a rendszeres alkoholfogyasztás, akkor súlyos károsodásokat okoz az egyén fizikai és pszichés állapotában, társadalmi, egzisztenciális és kulturális jellemzőiben. Minél több időt tölt valaki az alkohol rabságában, annál kisebb a leszokási esélye.
Az alkoholfogyasztók típusai
A szociális ivók főleg társaságban isznak, fogyasztásuk célja azonban nem a lerészegedés, bár időnként ez is előfordulhat. Nem tartoznak az úgynevezett "probléma-ivók" közé, akik bár nem rendszeresen isznak, de ha problémájuk, gondjuk akad, akkor önkontroll nélkül vedelik az alkoholt. Továbbá nem tartoznak az "abúzív ivók" csoportjába sem, akik ha elkezdik, nem tudják abbahagyni az ivást - ők egyébként jellemzően fiatalok. Többet isznak, mint amennyit az egészségük bír, de még nem függők .
A rendszerességet és a mennyiséget tekintve a szociális ivó viszonylag ritkán iszik alkoholt, leginkább társasági események alkalmával, amikor mások is isznak. Szinte csak a "társaság kedvéért" iszik, mert mások is így tesznek abban a helyzetben, vagy mert bizonyos alkalmakkor "így szokás", vagy mert "muszáj, különben megszólják".
Ezzel szemben az "alkoholizáló" ivó rendszeresen, de változó mennyiségben iszik. Esetenként különböző szintű állapotba kerül, alkoholfogyasztása azonban kulturált. Az ilyen típusú italozót azért nehéz felismerni, mert egyáltalán nem részegeskedik, alkoholizáló magatartása korántsem feltűnő, teljesíti családi és társadalmi kötelezettségeit, mégis a rendszeres alkoholfogyasztás jelentős hatással van a tudatára és a személyiségére. Ide tartoznak azok is, akik szenvedélyesen vonzódnak bizonyos minőségi italokhoz. Hozzájuk képest az "alkoholista" ivó a szesz "rabja", nem tud józan maradni vagy mértékkel inni. Függő, erős belső kényszer és sóvárgás vezeti az italhoz, minden indok vagy ok nélkül vedel, számára az alkohol létszükséglet.
Legjobban: