Rájöttek, hogy nem magával a tanulási folyamattal van a baj, hanem azzal, hogy van, akinél az agy nem megfelelő módon dolgozza fel a megtanulandó információkat . A tudósok a kísérlet során a résztvevő alanyok tapintását edzették, és akik jól reagáltak a tréningezésre, azoknál az EEG jellegzetes változást mutatott ki az agy aktivitásában, főleg az alfahullámok tekintetében, melyek többek között azt mutatják, milyen hatékonyan használja fel az agy a tanuláshoz szükséges információkat. Amint azt dr. Huber Dinse, a Ruhr Egyetem munkatársa kifejtette, az, hogy valaki milyen jól tud tanulni, függ a genetikai tényezőktől, az agy egyéni felépítésétől, valamint az egyén figyelmétől is. Az utóbbi években azonban sikerült egy olyan eljárást kidolgozni, melynek segítségével a harmadik tényezőt ki lehet zárni.
A kísérlet során a szakemberek 30 percen át elektromosan stimulálták a kísérleti alanyok kezén levő bőrt, és mind előtte, mind utána megmérték, mennyire érzékeny a tapintásuk. Utóbbit úgy tesztelték, hogy két tűvel enyhe nyomást fejtettek ki a kezükre, és megmérték, mi az a legkisebb távolság, amikor még két külön ingerként érzékelték a tűszúrásokat. A tréning átlagosan 12 százalékkal javította az alanyok teljesítményét, de nem mindenkinél. Az EEG segítéségével a szakemberek azt igyekeztek megállapítani, mitől függ, hogy egyesek tanulékonyabbak voltak, mint mások, és kiderült, hogy minél magasabb volt az agy alfa aktivitása a tréning előtt, és minél jobban lecsökkent ez az aktivitás a tréning során, annál jobban és könnyebben tanultak az alanyok. Mindezek a hatások az agy szomatoszenzoros kérgében voltak kimutathatóak, ahol a tapintás központja is megtalálható.
Dr. Petra Ritter kutató elmondta, hogy az alfa ritmus tanulásra gyakorolt hatását számítógépes modellekkel próbálják megfejteni, mivel csak ezáltal lesznek képesek kideríteni, milyen beavatkozásokra van szükség az agyban egy esetleges sérülés vagy születési rendellenesség esetén. Az alfa aktivitás magas szintje annak a jele, hogy az agy készen áll az újonnan bejövő információk kiaknázására. Ennek megfelelően az alfa aktivitásnak az érzékelés stimulálása közben történő csökkenése annak a jele, hogy az agy különösen hatékonyan dolgozza fel az ingereket. Az eredmények tehát arról árulkodnak, hogy az érzékelésen alapuló tanulás nagyban függ attól, mennyire hozzáférhetőek az érzékeléssel kapcsolatos információk. Az alfa aktivitás, amely az agy folyamatosan változó állapotának jelzője, képes módosítani ezt a hozzáférhetőséget.
Legjobban: