Heather Anderson profi ausztrál futballista volt. Tavaly novemberben hunyt el, mindössze 28 évesen. Családja felajánlotta Anderson agyát az Australian Sports Brain Bank számára, amely egy, a sydney-i Royal Prince Alfred Kórház neuropatológiai osztályának részeként működő kutatóközpont. A család remélte, hogy így többet megtudhatnak arról, miért halt meg tragikusan ennyire fiatalon a sportolónő. Az esetről az Acta Neuropathologica című folyóiratban megjelent tanulmány szerint halálát krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) okozta.
Mint azt Stephen Townsend, a Queenslandi Egyetem, Alan Pearce, a La Trobe Egyetem és Rebecca Olive, az RMIT Egyetem szakértője írja a The Conversation oldalán megjelent közös cikkükben, a CTE a demencia egy súlyos formája, amely az agyfunkciók romlásával és a mentális betegségek fokozott kockázatával hozható kapcsolatba. Mind gyakrabban alakul ki olyan sportolóknál, akik különféle kontakt sportágakban versenyeznek, legyen szó akár futballról, labdarúgásról, bokszról és egyéb harcművészetekről. Az ECT nem gyógyítható, és a diagnózist is csupán az érintettek halála után, boncolással lehetséges felállítani.
Sok kisebb ütés a fejre
A kontakt sportok űzése során elszenvedett agyrázkódásokról régóta sejthető, hogy hosszú távú károsodást okozhatnak az idegsejtekben. Ez ráadásul nemcsak a súlyos agyrázkódással járó esetekre érvényes, hanem a látszólag enyhe ütések is hosszú távon repetitív agyi traumát eredményezhetnek. Egy, a Nature Communications című folyóiratban a múlt hónapban megjelent tanulmány szerint éppen ez utóbbiak a legbiztosabb előjelei annak, hogy egy sportolónál CTE alakulhat ki. Különösen kockázatos ilyen szempontból, ha egy sportolónak hosszúra nyúlik a karrierje valamely kontakt sportban, illetve ha már nagyon fiatalon elkezdi a játékot, versenyzést.
Heather Anderson ötévesen kezdett rögbizni, majd tinédzserként váltott ausztrál futballra. Sokáig a területi bajnokságokban szerepelt, végül 2017-ben a szezon előtti draft során kiválasztotta őt az Adelaide Crows együttese, így bejutott a félprofi női nemzeti bajnokságba (AFLW). Egyetlen szezont töltött csupán a csapatnál, amellyel rögtön meg is nyerte a bajnokságot, de egy vállsérülés miatt kénytelen volt visszavonulni az aktív játéktól. Ezután visszatért eredeti szakmájához: az ausztrál hadseregben szolgált egészségügyi szakemberként – egy szintén fizikailag megterhelő területen, amely fokozott agysérülés-kockázatot hordoz magában. Anderson családja éppen abban a reményben ajánlotta fel a nő agyát kutatási célokra, hogy így fény derüljön arra, a gyerekkorától kezdve a fejét ért ismétlődő ütések szerepet játszottak-e a halálában.
Jobban kell védeni a női sportolókat
Anne McKee agyrázkódás-kutató idén februárban egy interjúban már arra figyelmeztetett, hogy csupán idő kérdése, hogy CTE-t diagnosztizáljanak egy női sportolónál is. Az Australian Sports Brain Bank csapata szintén úgy véli, hogy Anderson esete mindenképpen fontos tanulságokat hordoz, amelyekből érdemes lenne tanulnia a sporttársadalomnak. Ő az első női sportoló, akinél krónikus traumatikus enkefalopátiát mutattak ki, de minden bizonnyal nem az utolsó.
Annál is inkább, mert egyre több tudományos bizonyíték igazolja, hogy a nők körében számottevően magasabb az enyhe traumatikus agysérülések veszélye, egyben súlyosabb tünetek is alakulhatnak ki náluk. Önmagában egyetlen agyrázkódás nem okoz CTE-t, minél gyakrabban szenved el azonban ilyen módon agyi traumát valaki, annál valószínűbb, hogy kialakul a kórkép. Habár bőven akadnak még megválaszolandó kérdés a témában, a szakértők szerint az agy mikrostruktúrájában meglévő nemi különbségektől a hormonok, edzésrutinok, a játékosok tapasztaltsága és a sérülések ellátásának hatásáig többféle magyarázat is létezik a nők fokozott agyrázkódás-kockázatára. Emiatt is aggasztó az a sporttudományokban kirajzolódó trend, hogy a női sportolók alulreprezentáltak a kutatásokban.
Ez is érdekelhet
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Anderson halála a legegyértelműbb bizonyíték, hogy a krónikus traumatikus enkefalopátia nem válogat a nemek között, és hogy a nők vizsgálatára is nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben az agysérüléssel kapcsolatos kutatásokban. „Az agyrázkódások mérsékléséhez elsőként meg kell szüntetni a férfi és női sportolók közötti egyenlőtlenségeket a forrásokhoz való hozzáférésben. Ebbe beletartozik, hogy a nők is hozzájuthassanak a minőségi edzéslehetőségekhez és edzői támogatáshoz, illetve nagyobb figyelmet szenteljenek nekik a sporttudományok és orvosi kutatások” – emeli ki a cikkben Townsend, Pearce és Olive.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: