A létszámhiány miatt hosszabb a kórházi kezelés, nő a halálozás és a megelőzhető nemkívánatos események száma.
Magyarországon már 35 éve emlékeznek meg az ápolásügyről és az ápolókról a XIX. században élt leghíresebb brit ápolónő, Florence Nightingale születésnapján. Minden esztendőben a genfi székhelyű, 129 ápolásszakmai szervezetet tömörítő Ápolók Nemzetközi Tanácsa jelöli ki azt a témakört, amellyel abban az évben a neves ápoláskutatók által készített nemzetközi felmérések, kutatások foglalkoznak.
Az idei mottó talán soha nem volt még annyira aktuális és gondolatébresztő, mint most, az átalakuló magyar egészségügyi és ápolási rendszerben - Biztos szakmai környezet: minőségi munkahelyek, minőségi betegellátás.
Mi jellemzi az egészségügyben a biztos szakmai környezetet?
Olyan innovatív szakmapolitikai eszmerendszer alkalmazása, amely a szakemberek toborzását és megtartását helyezi a középpontba. A folyamatos szakmai fejlődésre és javításra törekvő stratégia kialakítása és a jövő szakembereit, ápolóit kellő színvonalon képző minősített szakmai programok. A munkaerő - értékén és teljesítményén alapuló - megbecsülését. Elegendő és megfelelő eszközök, egyéb felszerelések biztosítását, valamint a biztonságos munkakörnyezet megteremtését.
Melyek az ápolás helyzetét veszélyeztető tényezők?
A világ számos országában egyre növekvő ápolói létszámhiány alakult ki. Az ápolás és az egészségügy területén tapasztalható krízishelyzettel az Egészségügyi Világszervezet nagyobb lélegzetvételű tanulmányában 2006-ban foglalkozott először globálisan. E szerint számos bizonyíték támasztja alá, hogy a létszámhiány miatt nő a kórházi kezelés hossza, a halálozás, valamint a megelőzhető nemkívánatos események száma.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rossz munkakörülmények említhetőek meg az egyik legfőbb olyan okként, amely az ápolói társadalom létszámának csökkenését eredményezheti. A nem megfelelő munkakörülmények, azaz például az állandó stressz, a fokozott, statikus munkaterhelés, a hosszú munkarendben, ügyeleti rendszerben történő tevékenykedés, az ápolási eszközök hiánya vagy rossz minősége, illetve ezek mellett a szakmai és társadalmi megbecsültség csökkenése vagy teljes hiánya vezethetnek oda, hogy az ápolók testi és lelki egészsége megbomlik, idő előtti kiégés következik be.
A hazainál fejlettebb egészségkultúrájú és ellátórendszerű országokban - így az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint Németországban - készült felmérés szerint a kórházi ellátásban dolgozók több mint 40 százaléka elégedetlen munkájával, a megkérdezettek mintegy negyede tervezi elhagyni pályáját kevesebb mint egy éven belül. A kutatók egyértelmű összegfüggést találtak a munkahelyi stressz, az ápolói morál, a dolgozói elégedett(len)ség és a pályaelhagyási szándék között.
Ezek mellett az is jól látható, hogy elsősorban a fejlődő ázsiai, afrikai országokból, valamint az Európai Unió nemrégiben csatlakozott országaiból ápolók ezrei indulnak el a több fizetés, a jobb élet- és munkakörülmények reményében a fejlett egészségügyi rendszerű országok felé.
Ezért - az ápolói munkaerőhiány következtében kialakuló krízis átfogó vizsgálata alapján - az Ápolók Nemzetközi Tanácsa a probléma kezelésére prioritásokat fogalmazott meg. A megoldás egyik lehetséges kulcsfontosságú összetevője az egészségügyi szakdolgozók kívánatos létszáma. Megfelelő létszám esetén kevesebb gyógyszerelési hiba, húgyúti fertőzés, baleset, elesés, tüdőgyulladás, felfekvés, kontraktura és sokk fordul elő. A magas beteg-ápoló arány (azaz a túl kevés szakdolgozó) nemcsak a betegek állapotára és gyógyulására van negatív hatással, de nagyobb stressznek, elégedetlenségnek és kiégésnek teszi ki a nővéreket is.
Az Ápolók Nemzetközi Napján az ápolók világszerte azért emelik fel hangjukat, hogy - a minőségi betegellátás biztosítása érdekében - az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak a minőségi munkahelyek megteremtése.
Ugyancsak felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel végezzék az emberi erőforrás tervezését és az ápoló-beteg arány meghatározását, valamint a szakképzettek megtartását, szakmai fejlődésük segítését az egészségügyi szektorban. Az ápolók, az ápolási szervezetek és az egészségügyi szektor képviselőinek közös feladata, hogy a beteg igényeinek megfelelően meghatározzák a szükséges ápolási szinteket, adatokat gyűjtsenek és további felméréseket készítsenek.
Többek között erről a kérdésről is szó esik a Magyar Ápolási Egyesület mai ünnepi ülésén, a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében. Az ülés fővédnöke Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, mellette Dr. Falus Ferenc, országos tisztifőorvos mond még ünnepi köszöntőt. A mintegy ötezer ápoló és szakdolgozó körében előforduló tűszúrásos balesetek hazai helyzetét feltáró kutatás eredményéről az egészségügy területén működő legnagyobb tagságú szakmai köztestület, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Balogh Zoltán számol be.
2007-05-10 11:25
Ez is érdekelhet
Forrás: Weborvos
Legjobban: