Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem kisebb célt tűzött ki idén januárban, minthogy egy új stratégia részeként 20 eddig elhanyagolt trópusi betegséget számoljon fel 2030-ig. De melyek azok az elhanyagolt trópusi betegségek (neglected tropical diseases, NTD)? Erre nem könnyű egyszerű választ adni - olvasható a The Guardian témában készült összefoglalójában , melyet Albert Picado, a svájci Innovatív Új Diagnosztika Alapítvány tudományos főtisztviselője és John H. Amuasi, az elhanyagolt trópusi betegségek afrikai kutatási hálózatának ghánai ügyvezető igazgatója közösen írt.
Az NTD koncepcióját még a 2000-es évek elején fogalmazták meg azzal a céllal, hogy olyan betegségeket tárjanak a nyilvánosság elé, melyek aránytalanul érintik a legszegényebb embereket, és bár kollektív hatásuk nem elhanyagolható, mégsem kapnak akkora figyelmet, mint a HIV, az AIDS, a malária vagy a tuberkulózis. Külön megnehezíti a helyzetet e betegségek sokfélesége, illetve az, hogy mindössze két közös nevezőjük van: a szegénység és a megelőzésre tett erőfeszítések hiánya. Ezek után jogosan teszik fel a kérdést a szerzők: hogyan is lehetne leírni 20 olyan különböző állapotot, amelyeket a legkülönfélébb paraziták, vírusok, baktériumok, gombák és egyéb toxinok okoznak? Éppoly nehéz ez, mint a betegségekben szerepet játszó különböző vektorok - szúnyogok, homoklepkék, kutyák stb. - és a komplex átviteli ciklusok leírása. De azt is meg kellene magyarázni, és ráadásul a lehető legegyszerűbben, hogy hányféle ellenőrzési stratégia kellene mindezek felszámolásához, milyen tömeges gyógyszeradagolási kampányok, vektorkontrolláló eszközök, aktív szűrővizsgálatok lennének szükségesek. És akkor még nem beszéltünk olyan, a nyugati világ számára egyértelmű dolgokról, mint a kutyák vakcinálásanak vagy a helyes lábbeli viseletének szükségessége.
Hogyan lehet bemutatni a szörnyű pusztítást?
Ami mindezeken túl talán még fontosabb, hogy hogyan lehet azt a pusztítást szemléltetni, amelyet az elhanyagolt trópusi betegségek Afrika, Latin-Amerika és Ázsia-szerte az egyénekre és a közösségekre gyakorolnak. Mindezekre ráadásul olyan választ kell találni, mely kellő magyarázatot ad a kormányoknak, a pénzügyi finanszírozóknak, a kutatóknak, a segélyszervezeteknek és persze a nyilvánosságnak arra, hogy miért kellene erre pénzt, időt és erőforrásokat áldozni. A szerzőpáros végül egy hasonlat segítségével vágta át a gordiuszi csomót: az elhanyagolt trópusi betegségek a globális egészség taposóaknái.
Alattomosan pusztító fegyverek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A taposóaknákat senkinek sem kell bemutatni, mert bár szerencsére mára csak kevesek ismerik pusztító erejüket első kézből, a filmeknek és a nemzetközi figyelemfelkeltő kampányoknak hála tisztában vagyunk vele, hogy azok bárkire veszélyes fegyverek, melyek úgy képesek tömegeket elpusztítani, mintha lassított felvételként néznénk minden egyes áldozat tragédiáját. A taposóaknák sérüléseket okoznak, cselekvőképtelenné teszik, megölik áldozataikat, akik főképp olyan szegény vidéki közösségek tagjai, ahol az emberek a földeken végzett munkából próbálnak megélhetéshez jutni. Pontosan úgy, mint az NTD-k. Miközben ezek a szegény emberek gazdálkodnak, állatokat terelnek, vizet gyűjtenek, kiszolgáltatottá válnak az elemekkel szemben, elkerülhetetlenül közvetlen kapcsolatba kerülnek patogénekkel vagy fertőzéseket hordozó vektorokkal .
És, ahogyan a taposóaknák, úgy az NTD-k túlélői is gyakran tartós fogyatékosságot szenvednek, aminek fizikai, szellemi, társadalmi és gazdasági következményei vannak. Az aknák így nemcsak az áldozatokra vannak súlyos hatással, de gondozóikra, családjaikra és közösségeikre. Ráadásul gyermekek is gyakran válnak e gyilkos szerkezetek áldozataivá, a nők és a lányok pedig nagyobb valószínűséggel hagynak fel a munkával vagy a tanulással, hogy a sérülteket gondozzák. Picado és Amuasi az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet szavait idézik, melyeket a 2019-es aknamentesítési egyezmény során mondott: "a taposóaknák továbbra is kegyetlenül gyilkolnak, égetnek és károsítanak végtagokat és más testrészeket. Egész életen át tartó károsodásokat okoznak, ideértve a látás és a hallás károsodását is. Tönkreteszik a megélhetést (...), és még a nemzeti gazdasági fellendülést is akadályozzák".
Pont ezt teszik az NTD-k is. Bár orvosilag sokfélék, ezek a betegségek képesek lassan megölni, megvakítani, eltorzítani, elgyengíteni áldozataikat. Elmondhatatlan szenvedéseket okozva nekik és gondozóiknak, hozzájárulva a betegségek, a megbélyegzés és a szegénység körforgásának fenntartásához.
Ez is érdekelhet
Az NTD-k együttesen több mint 80 ezer ember halálát, és csak 2019-ben több mint 18 millió fogyatékossággal kiigazított életév veszteségét okozták. Ám hiába a megdöbbentő adatok, az elhanyagolt trópusi betegségek továbbra sem kapják meg a szükséges figyelmet. Márpedig a szakemberek szeretnék elérni, hogy az NTD-k legalább olyan figyelmet kapjanak, mint a taposóaknák, melyek ellen 1997-ben közösen fogtak össze a nemzetek, elkötelezettséget és felelősséget vállalva az aknák felszámolására az egész világon. Hasonló lenne a cél az NTD-kel is: a 20 jelenleg számon tartott betegség felszámolása 2030-ig. Eddig ugyan nem jártak túl nagy sikerrel az erőfeszítések, a szakemberek azonban bíznak benne, hogy ez változhat, s végre képesek lesznek felnyitni a világ szemét a globális egészség taposóaknáira.
Legjobban: