Nem is olyan antiszociálisak
Egy korábbi amerikai kutatásból már kiderült, hogy a macskák több időt szánnak a társas érintkezésre az emberekkel, mint az evésre vagy a játékra, más tudományos kísérletek eredményei pedig rámutattak, hogy a szőrös, négylábú dorombolók sokkal érzékenyebbek az emberi jelzésekre - a beszédhangtól a kézjelzéseken át egészen az érzelmekig, hangulatokig -, mint feltételeznénk.
Most pedig egy friss amerikai kutatás eredményei is arra utalnak, hogy bizony, a macskák nem is olyan antiszociálisak, mint amilyeneknek mi, emberek hajlamosak vagyunk kikiáltani őket. Az Oregoni Állami Egyetem tudósai 46 cicával két egyszerű feladatot végeztettek el. Az állatok fele házikedvenc volt, a csoport másik fele pedig menhelyi macskákból állt.
A kutatók arra keresték a választ, hogy a macskák mennyire jönnek ki az emberekkel, és a következőket tapasztalták: a cicák jobban szerettek azokkal az emberekkel lenni, akik figyelmet és érdeklődést mutattak az irányukba. De az Iflscience újságírója szerint meglepő, mennyivel hajlamosabbak voltak a társaságkeresést választani az egyedüllét helyett.
Érzékelik, mennyire figyelünk rájuk
"A kutatás eredményei megmutatták, hogy a házimacskák képesek érzékelni, mennyire tudnak rájuk figyelni az emberek, és ehhez mérten próbálnak viselkedni. Ez is azt bizonyítja, hogy a macskák alapvetően érzékenyek az emberek jelzéseire" - állítják a nemrég megjelent tanulmány szerzői.
Mint fent már említettük, a cicákkal két egyszerű feladatot végeztettek el. Az első során a menhelyi macskák két-két percet töltöttek el egy olyan ember társaságában, aki csak ült a földön, és nem mozdult. A második feladat során további két perc várt rájuk ugyanennek a személynek a társaságában, de ekkor a "beépített ember" már beszélhetett az állatokhoz, odahívhatta őket magához, és meg is simogathatta őket. A házikedvencekre ugyanez a két teszt várt, de ők a gazdáikkal csinálták végig a feladatokat.
A rájuk nyitott emberekkel több időt töltöttek
Az eredmények értékelése után a tudósok arra jutottak, hogy egyrészt az állatok mindkét csoportban több időt töltöttek a rájuk odafigyelni képes, közeledésükre nyitott emberekkel - ezt már fent is említettük -, másrészt pedig az is kiderült, hogy a menhelyi macskák sokkal inkább keresték a figyelmet és a társaságot (még akkor is, amikor a szobában ülő ember nem mozdult, és nem szólt hozzájuk).
Ez a kutatók szerint a mögöttük álló keményebb évek miatt lehet, illetve amiatt is, hogy ők már jóval kevésbé óvatosak az idegenekkel szemben, mint, mondjuk, egy olyan házikedvenc, akinek egész addigi életében egyetlen szerető gazdija volt (és talán kevésbé találkozott ismeretlenekkel).
Forrás: iflscience.com