Az egészségüggyel foglalkozók a kötcsei piknik óta ízlelgetik, vajon mit is jelenthet Orbán Viktor azon kijelentése, hogy a köz- és magán egészségügyi ellátást szét kell választani - írja a Magyar Narancs . A lap szerint állítólag ezen mondat a közfinanszírozott intézményekben működő magántulajdonú egészségügyi szolgáltatókra, és azon belül is elsősorban a diagnosztikai szolgáltatókra vonatkozik, és ennek kapcsán felteszik a kérdést, hogy fenntartható-e, biztosítható-e az ellátás ezen szolgáltatók kiebrudalása esetén, illetve hogy lenne-e értelme és haszna az egésznek.
20-30 milliárd forintnyi állami szerződést teljesítenek évente
A rendszerváltás után az egészségügy forráshiányos volt, és jelentkeztek olyan vállalkozások, amelyek értettek bizonyos szakterülethez és megfelelő tőkével rendelkeztek: ezek kiváló lobbierejüknél fogva el tudták intézni, hogy az OEP szerződjön velük, és az állami közfinanszírozott egészségügyön belül magántulajdonosként tudják nyújtani ugyanazt a szolgáltatást, mint egy állami intézmény bizonyos osztálya, munkacsoportja. Ilyen intézmény a Kaali intézet, amely döntően mesterséges megtermékenyítést végez, az Affidea mint a legnagyobb diagnosztikai szolgáltató, és az olyan laborszolgáltatók, mint a Synlab, a vese-dialízis központok, mint például a Fresenius, de az Országos Gerincgyógyászati Központ is ide sorolható, amely magánintézményként az ilyen jellegű országos gerincműtétek meghatározó részét végzi. Az ilyen jellegű szolgáltatók közül a legnagyobbak körülbelül 20-30 milliárd forintnyi állami szerződést teljesítenek évente: közülük az Affidea 7,9 milliárd, a Pozitron diagnosztika egymilliárd, a Budai Egészségközpont - Országos Gerincgyógyászati Központ 3,8 milliárd forintnyi teljesítést nyújt.
Valós, jó minőségű szolgáltatás
A hosszú évek alatt ezek a szolgáltatók a mögöttük álló profi menedzsmentnek, profitorientált kontrolling működésüknek köszönhetően megfelelő partnereivé váltak az egészségügynek, és valós, jó minőségű szolgáltatást nyújtanak. Ilyen szolgáltatók mindenhol működnek a világon, és ezek minőségükben, szervezettségükben, rugalmasságukban jó példát mutatnak az állami rendszer számára, ösztönözve annak fejlődését. A jelenlegi nehéz HR-helyzetben ezek a cégek igyekeznek minden lehetséges módot megtalálni a legköltséghatékonyabb működésre, nemzetközi hátterüknél fogva a legmodernebb technológiákkal dolgoznak, igyekeznek a pácienseknek, a társintézményeknek pont azt nyújtani, amire szerződtek, miközben dolgozóiknak versenyképes jövedelmet és megfelelő folyamatos továbbképzést kell biztosítaniuk.
Beruházhatna az állam, ha megszüntetné a szerződéseket
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lap szerint ha az állam megszüntetné ezeket a szerződéseket, még beruházhat, és megvásárolhatja ezeket az eszközöket - ennek biztosításhoz 50-60 milliárd forintra lenne szüksége -, ám a működtetésüket biztos, hogy nem tudná olyan hatékonyan és jól szervezetten nyújtani, mint ahogy jelen formában működik, és feltehetőleg semmi haszna nem lenne belőle.
Az állam nem tud mindent maga nyújtani az egészségügyben
Ez is érdekelhet
A kórházak vezetői számára eddig is sok esetben saját döntés volt, hogy egy adott tevékenységet belsőleg oldanak meg, vagy csak kiszervezésben. Ha ott marad egy lehetőség, akkor ez a kórháznak pluszforrás, de egyben gond is: a megfelelő szakembergárda összeállítása, összeszoktatása, és a tevékenység jó minőségben, költség-hatékonyan nyújtása jelentős feladat. A kiszervezett szolgáltatások - kölcsönösen előnyös szerződések esetén - jó és hatékony megoldásai az egészségügy egyes területeinek, hiszen flexibilis és minőségi szolgáltatások nyújtására és folyamatos fejlődésre ösztönzik a szerződő partnerszolgáltatókat. Az állam nem tud mindent maga nyújtani az egészségügyben, és nem is kell, hogy maga nyújtsa, hiszen az állam feladata a megfelelő szabályozás, a korrekt ellenőrzés, számonkérés és a teljesítményarányos fizetés.
Legjobban: