Heidelbergi kutatók egy klinikai paradoxon modellezését mutatják be a Circulation folyóiratban.
A véralvadásgátló gyógyszerek széleskörű használatának oka, hogy minél alvadékonyabb a vér, annál inkább fennáll az érelzáródás, ezáltal a szívroham és az agyvérzés veszélye. A vér fokozott alvadékonysága azonban ezen kórképek megelőzésében is szerepet játszik.
Ennek az ellentmondásnak a magyarázatát Dr. Berend Isermann es kollégái az érelmeszesedésre kifejtett hatásban látják.
A heidelbergi Egyetemi Kórházban olyan egereket vizsgáltak, amik magas vérzsír-szinttel és a vér fokozott alvadékonyságát eredményező genetikai defektussal rendelkeztek. Megfigyeléseik szerint ezekben az egerekben az átlagnál nagyobb méretű, de stabilabb érelmeszesedéses plakkok fejlődtek ki. Ráadásul náluk a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva az érfal kitágult, ezáltal is védve az érelzáródás ellen. A plakkok nagyobb méretének negatív hatását tehát ellensúlyozta azok stabilitása és az érátmérő növekedése.
A kísérletben azt is modellezték, hogy a véralvadásgátlók hosszútávú használata a plakkok méretének, ezáltal stabilitásának csökkentésével semlegesíti ezeket az előnyöket. A kutatók szerint az állatkísérletek eredményei alkalmazhatók az emberre is. "Az emberi sejtek az egerekéhez hasonlóan reagálnak" - állítja Dr. Isermann. Javaslataik szerint a véralvadásgátló terápiát azután szabad csak előírni, hogy az orvos mérlegelte annak előnyeit és hátrányait, illetve a véralvadás zavarának okát és a már meglévő érelmeszesedés mértékét is.
"Pillanatnyilag nem tudjuk, ugyanez vonatkozik-e a vérlemezkék funkcióját gátló szerekre is" - folytatja Dr. Isermann. A kutatók mindenesetre ezek alkalmazását javasolják annak érdekében, hogy a plakkok stabilitása megmaradjon. Ilyen, a véralvadás egyes faktorainak specifikusan gátló szerek jelenleg klinikai tesztelés alatt állnak, melynek Dr. Isermann szerint fontos feladata e szereknek a plakkok kialakulására és stabilitására kifejtett hatásának vizsgálata.
Animáció: HáziPatika.com