A kutatásba 96 embert vontak be. Az alanyok 6 hónapon át napi 5000 nemzetközi egység (NE) D3-vitamint szedtek. A kutatók azt látták, hogy a cukorbetegség magas kockázatával rendelkező alanyoknál, illetve az újonnan diagnosztizált diabéteszeseknél a 6 hónapos D-vitamin-kiegészítés jelentősen növelte az inzulinérzékenységet és a béta-sejt funkciót. Ez arra utal, hogy a vitaminpótlás lassíthatja a betegek állapotának romlását.
A korábbi kutatások azonban nem találtak konkrét bizonyítékot a D-vitamin-kiegészítő előnyeire. A D-vitamin inzulinérzékenységre gyakorolt hatásáról szóló eddigi legnagyobb kutatás résztvevői napi 4000 egységnyi D-vitamint szedtek csaknem három évig. Az eredmények azonban nem voltak meggyőzőek, ugyanis mindössze 2 százalékkal voltak többen azok, akiknél a magas rizikó ellenére nem alakult ki a 2-es típusú cukorbetegség a D-vitamin szedése mellett. Az új tanulmány adatai azonban az sugallják, hogy nem a hosszútávú szedés hoz látványos eredményeket, hanem az 1000 egységnyivel magasabb dózis.
Mi az összefüggés?
Az alacsony D-vitamin-szint és a cukorbetegség kapcsolatát már régóta gyanítják. Több kutatás is egyértelmű összefüggést talált az inzulinrezisztenciában szenvedő betegek alacsony D-vitaminszintje és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának magas kockázata között. Úgy tűnik, hogy a legújabb tanulmány is azt bizonyítja, hogy a diagnosztizálás előtt vagy röviddel utána történő D-vitamin-kiegészítés segít megtartani vagy javítani a sejtek inzulinérzékenységét, így pedig csökkenteni lehet a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. Segíthet továbbá a béta-sejtek egészséges működésének fenntartásában, amely elengedhetetlen az inzulin kiválasztásához. Egy 2016-os tanulmány szerint ugyanis a 2-es típusú diabéteszben szenvedők 60 százalékánál a béta-sejtek diszfunkciója áll a betegség kialakulásának hátterében. Ilyenkor általában inzulininjekcióra is szükség van. A fennmaradó 40 százaléknál pedig étrendváltással, a rendszeres testmozgás bevezetéssel és fogyással jelentősen javítható az állapot.
Hogyan hat a D-vitamin?
A D-vitamin bejut a béta-sejtbe és többféle receptorral lép kölcsönhatásba, növelve az inzulin szintézisét. Segítheti továbbá a béta-sejtek életben maradását, miközben a cukorbetegek szervezete folyamatosan pusztítja ezeket a sejteket az immunrendszer által termelt citokinek hatásainak megzavarásával. A D-vitamin emellett a kalcium felszívódását is segítheti, amely szintén nagyon fontos szerepet játszik az inzulinkiválasztásban, valamint a glükóz feldolgozásában. A D-vitamin stimulálja az inzulinérzékenységet befolyásoló receptorokat, egy bonyolult élettani folyamat révén ráadásul növelheti a testben jelenlévő összes inzulinreceptor számát is.
Azért nem árt óvatosnak lenni
A reményt adó eredmények ellenére néhány szakértő szkeptikusan fogadta a tanulmányt és a D-vitamin túlzott fogyasztásának veszélyeire hívták fel a figyelmet. Úgy vélik, bár a D-vitamin valóban segít a szervezetnek a kalcium felvételében, a túl magas kalciumszint sem egészséges. Ezért azt javasolják, hogy mindenki maradjon a szokásos, napi 400 nemzetközi egységnyi dózisnál, a cukorbetegeknek pedig a napi 1000, maximum 2000 NE számít biztonságos dózisnak. Ha vérvizsgálattal bizonyítják a D-vitamin-hiányt , akkor rövid ideig növelni lehet a bevitelt napi 4000, vagy legfeljebb heti 50 ezer egységre, de kizárólag orvosi felügyelet mellett.
Ha hosszú ideig nagy dózisú D-vitamin jut a szervezetbe, az jelentősen megnövelheti a vér kalciumszintjét. A hiperkalcémia gyengítheti a csontokat, vesekövet okozhat, valamint megzavarhatja a szív és az agy alapvető funkcióit. Egyes betegségek - például a cukorbetegek körében is gyakori veseproblémák - esetén pedig kimondottan veszélyes lehet a túl magas D-vitamin- és kalciumszint. Ugyanakkor egyes gyógyszerek szedése mellett jelentősen csökkenhet a D-vitamin szintje, ám ilyenkor is csak laborvizsgálat és orvosi konzultáció után lehet megállapítani a D-vitamin-kúra szükséges dózisát és hosszát.
Forrás: healthline.com
Legjobban: