A félelem az önvédelmi mechanizmusunk fontos része. Abban segít, hogy nem csinálunk olyasmit, ami veszélyeztetné az életünket vagy a testi épségünket. A rossz dolgokra vonatkozó emlékeink vagy képzeteink alapján az agyunk már akkor riadókészültséget fúj, amikor a veszély még nem reális. Ez a magyarázata a fóbiáknak is. Az emberek hajlamosak a legkülönfélébb dolgoktól rettegni: pókoktól, kígyóktól, a nagy vagy éppen szűk terektől stb. De olykor a bajt (ahogyan például a PTSD , azaz a poszt traumás stressz rendellenesség esetében) a valós emlékeken alapuló félelem jelenti. Akárhogy is, a szükségtelen félelmet ki kellene kapcsolni, mert az mentális és testi károkat is okozhat. De lehetséges-e ez?
Egereken végzett kísérletek alapján a tudósok úgy vélik, hogy speciális agysejtek segíthetnek bennünket e probléma megoldásában - írja a Newsweek . Régóta ismert az úgynevezett expozíciós terápia, amikor az érintettet kapcsolatba hozzák rettegése tárgyával. Az arachnofóbiás beteget ráveszik például, hogy simogassa meg a rettegése forrását jelentő pókokat. Ha a páciens ismételten szembesül az észlelt fenyegetéssel, de az előrevetített negatív események nem következnek be (például a pók nem támad rá), akkor a szorongás egy idő múlva már nem jelentkezik. De még ha sikerül is ezt az állapotot elérni, és a félelmet agyunk egy hátsó rekeszébe bezárni, sohasem lehetünk benne biztosak, hogy nem tér vissza.
Az új emlék elnyomja a régit
A kutatók szerint ez a módszer ugyanis úgy működik, hogy létrehoz egy új erős emléket, amely elnyomja a régit. Hogy az agyunk miért támogatja ezt az újabb emléket , azaz a kioltó (extinkciós) memóriát, és miért cserélődhet ki a kettő akár egy pillanat alatt, az nem teljesen világos.
A Nature Neuroscience folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány során a tudósok úgy kondícionálták az egereket, hogy félelmet érezzenek a kísérlet helyszínéül szolgáló dobozban. Az állatokat ezután expozíciós terápiának vetették alá, s így már nem féltek a doboztól. Majd a kutatók az egerek agyában lévő idegsejtek vezérlésére szolgáló speciális eszközökkel be- és kikapcsolták az idegsejteket.
A tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy az expozíciós terápia csillapítja azoknak a neuronoknak a működését, amelyek aktívan részt vettek a félelemmemória létrehozásában. Az extinkciós neuronok kapcsolhatósága új perspektívát nyitott a tudósok számára. Amikor aktiválták ezeket az idegsejteket, a félelmetes emlékek elhalványultak, de azonnal vissza is tértek, amikor az extinkciós neuronok nem voltak működésben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Miért térhet vissza a rettegés?
Ez megmagyarázhatja, hogy az expozíciós terápia hatásos elvégzése ellenére a zavaró képek miként térhetnek vissza az elmébe. A rágcsálókkal végzett kísérletekből nem lehet közvetlen következtetéseket levonni az emberek számára, de arról nagyon is, hogy az agyunk hogyan működik. A vizsgálatok közben az is kiderült, hogy a rettegésben szerepet játszó és háttérbe szorított idegsejtek a hippokampuszban helyezkedtek el, ami a memória irányításában segít, nem pedig az amigdalában, ami gyakrabban kapcsolódik a félelemhez.
Dr. Michael Drew, a tanulmány vezető szerzője, a Texasi Egyetemen (Austin) neurológusa szerint a tanulmányuk bemutatta, hogy a hippokampusz mind a félelemre, mind a kioltásra generál memóriautakat, és ezek versenye határozza meg a hippokampuszban, hogy a félelem kifejeződik-e vagy elnyomott állapotba kerül. Hozzátette, hogy ezek a tanulmányok segítenek megérteni az olyan betegségek okait, mint például a szorongás és a PTSD, és segíthetnek a lehetséges kezelések kidolgozásában is.
Ha az eredmények odáig vezetnek, hogy új gyógykezelések születnek a mentális problémákra, az ilyen kutatások igen sok emberen segíthetnek. Az amerikai statisztikák szerint a felnőttek mintegy 9,1 százaléka küzdött valamilyen fóbiával az elmúlt évben, továbbá 40 millió felnőttet érint valamilyen szorongásos zavar.
Ez is érdekelhet
Magyarországon legalább félmillió ember, (de az is lehet, hogy ennek a négyszerese) néz szembe naponta szorongással, félelmekkel. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség felmérése szerint a munkahelyi stressz és szorongás az egyik legnagyobb egészségügyi és üzembiztonsági probléma. Minden negyedik munkavállaló érintett, a munkahelyi hiányzások 50-60 százaléka a stressz valamilyen következményével hozható kapcsolatba.
Legjobban: