"A COVID-19-re multiszisztémás betegségként kell gondolkodniuk az orvosoknak. Fontos megérteni, hogy a betegeknek jelentős része véralvadási problémákkal küzd, vese-, szív- és agykárosodást szenved. Az orvosoknak ezeket a problémákat a légzőszervi betegséggel együtt kell kezelniük" - idézte a MedicaXpress orvosi hírportál Aakriti Gupta New York-i kardiológust, aki már a kezdetektől a betegség elleni harc frontvonalában küzd.
A Columbia Egyetem kórházában dolgozó Gupta és más vezető amerikai kórházak orvosai a tapasztalataik alapján összefoglalót írtak arról, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés milyen károkat okozhat a szervezeteben a tüdőn kívül. Áttekintésüket a Nature Medicine tudományos folyóirat jelentette meg.
Vérrögök, gyulladás és az immunrendszer túlpörgése
"A járvány első néhány hetében sok trombózisos szövődményt tapasztaltunk. Többet, mint amire más vírusos betegségekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatok alapján számíthattunk volna. és ezek súlyos következményekkel járhatnak a betegre" - mondta Kartik Sehgal, harvardi hematológus. A tudósok úgy vélik, hogy ezek az alvadási szövődmények abból származhatnak, hogy a vírus az ereket szegélyező, bélelő sejteket károsítja. Amikor a vírus megtámadja az érrendszeri sejteket, gyulladások alakulnak ki, a vérben különféle méretű rögök keletkeznek, amelyek mindenhová eljuthatnak a testben, az erek eltorlaszolásával pusztulást okozhatnak a szervekben, s fenntartják a trombotikus gyulladás ördögi körét.
A véralvadás káros hatásainak leküzdése érdekében a Columbia kórházi orvosai véletlenszerű klinikai vizsgálatot végeznek a véralvadásgátló szerek optimális dózisának és ütemezésének meghatározására a kritikusan beteg, COVID-19-es pácienseken. Ez azért is lényeges, mert a nem gátolt gyulladás túlzott mértékben stimulálhatja az immunrendszert. Az orvosok kezdetben féltek szteroidokat alkalmazni az immunrendszer általános elnyomására, azonban egy közelmúltban készült elemzés azt találta, hogy legalább egy szteroid, a dexametazon, egyharmadával csökkentette a lélegeztetésre szoruló betegek halálozását.
Egy másik New York-i kutatás szerint a koronavírusos betegek boncolási vizsgálata azt mutatja, hogy a betegség nyomán megjelenő vérrögök nemcsak a tüdőben, hanem szinte minden szervben megtalálhatók. Amy Rapkiewicz, a tanulmány vezető szerzője, a New York-i Langone Medical Centre patológiai osztályának vezetője drámai jelzővel illette az új eredményeket, amelyeket kollégáival a Lancet orvosi folyóiratban tettek közzé.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az orvosok korábban arról számoltak be, hogy a vérrögök elsősorban a nagy erekben, a tüdőben, a szívben, az agyban és a bőrben fordulhatnak elő. Az új tanulmány azonban arra utal, hogy a vérrögök a kisebb ereket is érinthetik. A boncolási vizsgálatok az úgynevezett megakariocitáknak nevezett nagy csontvelő-sejtek figyelemre méltó megjelenését is kimutatták. Rapkiewicz szerint ezek a sejtek általában nem keringnek a csontokon és a tüdőn kívül. "Megtaláltuk őket a szívben, a vesékben, a májban és más szervekben. Ez különösen a szívben fontos, mert a megakariociták a véralvadásban fontos szerepet játszó vérlemezkéket termelnek" - mondta el a CNN-nak az orvos. A kutatók most azt tervezik, hogy meghatározzák a nagy csontvelő-sejtek és a kis véredényekben tapasztalható alvadás kapcsolatát a koronavírus-fertőzéssel.
A szív is veszélybe kerülhet
"A véralvadás szívrohamot okozhat, de a vírus más módon is megtámadja a szívet. A szívkárosodás mechanizmusa azonban jelenleg nem egyértelmű, mivel a vírust a boncolások során nem tudták kimutatni a szívszövetből" - állítja Gupta. A szívizmot károsíthatja a szisztémás gyulladás, de az immunsejtek áradása is, amely rendszerint megtisztítja a fertőzött sejteket, ám súlyos COVID-19 esetekben az immunvédelem kontrollálatlan folyamattá, a szervezetet pusztító citokinviharrá fokozódik. A védekezést nehezítette, hogy a szívkárosodás mértéke ellenére az orvosok nem voltak képesek alkalmazni azokat a diagnosztikai és terápiás módszereket (beleértve a szívbiopsziát és a szívkatéterezést ), amelyeket általában egy járvány korai szakaszában használnának, mert a személyzetet és a betegeket meg kell védeni a vírus terjedésétől.
Veseelégtelenség
Egy másik meglepő eredmény, hogy az intenzív osztályon ápolt COVID-19 betegek magas arányban szenvedtek el vesekárosodást. Ennek az a valószínű oka, hogy az ACE2 receptor , amelyet a vírus a sejtekbe való bejutáshoz használ, magas koncentrációban található a vesében. A Kínában végzett vizsgálatok veseszövődményekről számoltak be, New Yorkban azonban a klinikai orvosok az intenzív ellátásban részesülő páciensek felénél veseelégtelenséget tapasztaltak. "A betegek mintegy 5-10 százalékának volt szüksége dialízisre. Ez nagyon magas szám" - fogalmazott Gupta. Jelenleg hiányoznak a hosszú távú vesekárosodásra vonatkozó adatok, de a betegek jelentős része valószínűleg folytatni kényszerül az állandó dialízist.
Idegrendszeri hatások
A neurológiai tünetek - beleértve a fejfájást, szédülést, fáradtságot és szaglást, illetve az ízlelés képességének elvesztését - a betegek körülbelül egyharmadánál fordulnak elő. A vérrögök által okozott stroke a súlyos esetek legfeljebb 6 százalékánál, a delírium pedig 8-9 százalékánál jelenhet meg. Vannak olyan COVID-19 betegek, akiket két-három hétig is altatásban (intubálva) lélegeztetnek, az egynegyedüknél pedig legalább 30 napig szükséges a lélegeztetőgép alkalmazása. Ezek nagyon hosszan tartó intubációk, és a betegeknek sok szedációra (nyugtatóra, altatóra) van szükségük. Az intenzív osztályokon fellépő delírium közismert állapot volt a COVID-19 előtt is. A hallucinációkat kevésbé okozhatja a vírus, sokkal inkább a hosszan tartó szedáció" - állapította meg Gupta.
Legjobban: