A Midwestern Egyetem kutatói a féregnyúlvány (appendix) fejlődését elemezték egészen 11 millió évre visszatekintve. Feltárták megjelenését, eltűnését és újbóli megjelenését több emlősfajban is. Az eredményeket a Comptes Rendus Palevol című folyóirat jelentette meg. Innen kiderül, hogy a féregnyúlvány önállóan fejlődött az emlősök több evolúciós vonalán legalább 30 különböző esetben. Ha megjelenik az appendix - állapították meg -, akkor szinte sohasem tűnik el később, ami arra utal, hogy a szerv valószínűleg adaptív célt szolgál. Azaz nyugodtan el lehet utasítani a haszontalanságáról szóló elképzelést - írja a Science Explorer .
Kizárt elméletek
Sok kutató állítja, hogy az emberi test azért nem szabadult meg soha a vakbél nyúlványától, mert a legtöbb egyedben nem okoz kárt, azaz egyszerűen kevés az evolúciós nyomás a testrész megszüntetésére. De az is lehetséges, hogy az appendix csendben töltött be a szervezetünkben olyan fontos szerepet, amelyet régóta figyelmen kívül hagyunk. A kutatók egy sor táplálkozási és környezeti tényezőt kizártak, amelyeket különféle elméletek a féregnyúlvány létének magyarázataihoz kapcsoltak, beleértve az étrend, az éghajlat, a szociális megfelelés vagy az élőhely hatásait.
Ezzel szemben az elemzés azt mutatta, hogy a féregnyúlványos fajoknál az immunszövet (nyirokszövet) nagyobb koncentrációban van jelen a vakbélben, ami azt mutatja, hogy az appendix másodlagos immunszervként szolgálhat. Továbbá a nyirokszövet stimulálhatja a hasznos bélbaktériumok növekedését, így az appendix afféle "biztonságos lakóhelyként" is szolgálhat a hasznos bélbaktériumok számára.
Biztonságos élőhely
Az persze nem változik a mostani felfedezés nyomán, hogy a féregnyúlvány nem létfontosságú szerv, hiszen műtéti eltávolítása után a páciensek boldogan élnek tovább. De akiknek megvan az appendixük, a "biztonságos élőhely" funkció lehetővé teszi, hogy a jó baktériumok segítsenek a vakbélben történő emésztésben, valamint helyreállítsák populációjuk egészségét a bélrendszerben például olyan hasmenéses megbetegedés után, amely lecsökkenti a bélflórát.
William Parker, a Duke Egyetem kutatója kifejtette, hogy a biofilm réteg, amely elég erőteljes a féregnyúlványban, táplálja és védi a jó mikrobák kolóniáit, az ártalmas mikroorganizmusoknak ellenben nem enged itt teret. A súlyos hasmenések olyan országokban járványosak, amelyekben nincsen fejlett egészségügy. Ennek eredményeként gyakran az egész béltartalom, beleértve a biofilmet is kiürül a szervezetből. De a féregnyúlvány pozíciója olyan, hogy kevésbé érinti ez a folyamat, mert a kórokozók nehezen tudnak belépni oda. Az onnan elterjedő jó baktériumok a betegség végeztével képesek újraépíteni a bélflórát, mielőtt a káros mikrobák elfoglalhatnák a helyüket. A modern társadalmakban a fejlett egészségügynek köszönhetően e funkcióra kevésbé van szükség, így a féregnyúlvány eltávolításának negatív hatásai nemigen figyelhetőek meg.
Legjobban: