Az asztrociták sejtszámát komolyan befolyásolja a depresszió. Ez a jelenség már korábban már ismert volt. Most kimutatták, hogy az egész folyamat az agyban történik, nem pedig egy adott agyi régióban. Ami azt jelentheti, hogy az asztrociták alacsonyabb mennyiségének sokkal nagyobb szerepe lehet a depresszió kialakulásában, mint gondolták - mondta Liam O'Leary, a montréali McGill Egyetem kutatója. O'Leary és kollégái szerint - tanulmányuk a Frontiers in Psychiatry folyóiratban jelent meg - az asztrocita számot növelő vagy az asztrocita-funkciókat támogató gyógyszerek kifejlesztése új utat jelenthet a depresszió kezelésében.
"Az a jó hír, hogy az idegsejtekkel ellentétben egy felnőtt ember agya folyamatosan új asztrocitákat termel. Ha megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek erősítik ezeket a természetes agyi funkciókat, javulhatnak a depressziós betegek tünetei" - közölte Naguib Mechawar, a McGill Egyetem pszichiátria professzora, a tanulmány vezető szerzője a Live Science tudományos portállal.
Eddig támogatósejteknek hitték őket
Az asztrociták, amelyeket csillagszerű formájukról könnyen fel lehet ismerni, sok energiát szolgáltatnak az idegsejteknek, és támogatják a neurotranszmissziót, az agyi jelek továbbítását, bár maguk nem bocsátanak ki elektromos jeleket. Az asztrociták az agy "segítősejtjeinek" csoportjába tartoznak, gliasejtekként ismertek. A tudósok azt gondolták, hogy a gliasejtek - amelyek a görög glia, azaz ragasztó kifejezésről kapták a nevüket - csak szerkezeti támogatást nyújtanak az idegsejteknek, mint afféle fizikai állvány. "Most már rájöttünk, hogy a glia aktív szerepet játszik az agy működésében, tehát sokkal több, mint egyszerű támogatósejt" - mondta O'Leary.
Ezt a felfedezést magyar kutatások is megerősítik. Úgy tartották, hogy az asztrociták feladata kizárólag a neuronok anyagcsere hátterének biztosítására, életben tartására korlátozódik. Az utóbbi egy-két évtized kutatásai alapján azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az asztrociták aktívan kontrollálják a neuronok működését, jelentős mértékben befolyásolják a neuronok közötti információátadás helyszínének, a szinapszisnak az aktivitását. Héja László és a Funkcionális Farmakológiai Kutatócsoport munkatársai ezen a vonalon továbbhaladva azt feltételezték, hogy az asztrociták nemcsak az egyedi szinapszisok szintjén képesek modulálni a neuronális aktivitást, hanem az asztrocitahálózatok nagyobb léptékben is kontrollálják a neuronális hálózati működést - olvasható az MTA híroldalán.
A depresszióban szenvedő emberek agyának első postmortem tanulmányai azt találták, hogy egyes agyi régiókban kevesebb a gliasejt, bár nem egyértelmű, hogy milyen típusú gliasejtek érintettek. Későbbi vizsgálatokból kiderült, hogy a különféle agyi régiókban - például az amigdalában, a hippokampuszban és a prefrontális kéregben - a depressziósoknál alacsonyabb volt az asztrociták sűrűsége, amit e sejtek által termelt, és az asztrociták markerként szolgáló GFAP nevű fehérje mennyiségének vizsgálatával állapítottak meg.
Annak megerősítésére, hogy ezek a depresszióval kapcsolatos változások az asztrocitákat érintik, és nem csak a GFAP-ot, O'Leary és munkatársai egy másik asztrocita-jelzőt, a vimentint keresték a depressziósok és a depresszió nélkül élő emberek agyában.
A kutatók a két asztrocita marker fehérjét, a GFAP-ot és a vimentint 10 öngyilkosság miatt elhunyt depressziós ember agyában kutatták, illetve 10 pszichiátriai rendellenességet nem mutató, egészséggel nem összefüggő okok miatt hirtelen elhunyt ember agyában. Három különböző agyi régiót vizsgáltak meg. A prefrontális kérget , a talamuszt és a nucleus caudatust , amelyek feltételezhetően részt vesznek az érzelmek szabályozásában. Összességében az asztrocita-sűrűség alacsonyabb volt a depresszióban szenvedő elhalálozottak agyában, mint azokéban, akik nem szenvedtek depresszióban.
Több agyi régiót is megvizsgáltak
"A depresszióval kapcsolatos legtöbb tanulmány csak egy agyi régiót vizsgál egyetlen markerrel. De az új tanulmányban a kutatók több agyi régiót vizsgáltak meg több markerrel, és megállapították, hogy a többségnél ugyanaz a változás volt megfigyelhető: az asztrociták számának csökkenése" - hívta fel a figyelmet O'Leary, aki szerint további kutatásokra lesz szükség a csökkent asztrocita-sűrűség és a depresszió közötti kapcsolat megértéséhez.
Egyelőre ugyanis nem tudni, hogy a depresszióban szenvedők "elvesztik-e" az asztrocitákat az idő múlásával, vagy eleve kevesebb asztrocitájuk van. A halálozás után vizsgált szövetek csak egy anatómiai pillanatképet adnak.
Az említett tanulmányban vizsgált agyi régiók asztrocitáinak csökkenése negatív hatásokkal járhat, mert ezek az agyi régiók fontosak a döntéshozatal és az érzelmi szabályozás szempontjából, amelyek a depresszió által érintett funkciók. "Ha kevesebb asztrocita támogatja őket, előfordulhat, hogy e régiók áramköreiben az idegsejtek nem működnek olyan jól, mint egyébként. Úgy tűnik, hogy a prefrontális kéreg rendellenességei összefüggenek az impulzivitással is, amely bizonyos esetekben szerepet játszhat az öngyilkosságban" - mondta O'Leary.
Eddig nem fejlesztettek olyan antidepresszánsokat, amelyek közvetlenül az asztrocitákat céloznák meg. De egyes kutatók úgy vélik, hogy a ketamin gyógyszer - amelynek gyors antidepresszáns hatása lehet - részben az asztrociták megcélzásával működhet. Ezért a szakemberek azt remélik, hogy az asztrocita és a depresszió kapcsolatáról nyert új ismeretek segíteni fogják az új kezelési módok kidolgozását. Ezt a reményt táplálják egyes állatmodellekkel dolgozó kutatások eredményei is. Ezek szerint az antidepresszánsok fokozhatják az asztrociták működését, mi több, növelhetik az asztrocita számot.
Legjobban: