A COVID-19 járvány első hulláma alatt számos civil kezdeményezés indult az egészségügyben dolgozók támogatására. Ezek közül volt, amelyik minőségi meleg ételt vitt a koronavírusos betegeket ellátóknak (Etesd a dokit!), mások üresen álló lakásukat ajánlották fel a frontvonalban dolgozó orvosoknak (Pihentesd a dokit!), megint mások idős embereknek vásároltak be, és akadtak, akik textilmaszkokat varrtak nagy mennyiségben. Esténként az orvosokért és ápolókért szólt a taps, szívecskés rajzok kerültek a házak ablakába, azt az üzenetet közvetítve, hogy előbb-utóbb minden rendben lesz. Utánajártunk - Dobó Mátyás legnagyobb közösségi oldalon megjelent felvetése alapján -, mit tehetnek a civilek a második hullám idején, hogy megkönnyítsék az egészségügyben dolgozók helyzetét.
Orvost kérdeztünk: "Fontos a türelem és a tolerancia"
"Tavasszal, a járvány első hullámában a társadalom figyelme az egészségügy felé fordult: rengeteg kedves gesztust és adományt kaptunk. Sajnos ez az odafordulás őszre majdnem teljesen megszűnt, pedig most nagyobb a teher az egészségügyben dolgozókon" - mondja a HáziPatika.com megkeresésére Dr. Ficzere Andrea. Az orvosok és a nővérek erejükön felül teljesítenek nap mint nap, lényegesen többen fertőződnek meg, mint tavasszal, emiatt pedig nemcsak saját, hanem családjuk testi épségét is kockára teszik. Minden adomány vagy segítő gesztus fontos, legyen az anyagi jellegű támogatás, vagy bármilyen olyan szolgáltatás - akár élelmiszerek kiszállítása, fuvarok, vagy gyerekmegőrzési feladatok elvállalása -, amely a leterhelt dolgozókat abban segíti, hogy a munkájuk mellett a családjukban felmerülő feladatokat is teljesíteni tudják.
"Ha valaki esetleg valamilyen rekreációs lehetőséget tudna felajánlani, az is nagy örömöt jelentene a dolgozóknak - ezek igénybevételére nyilvánvalóan csak a későbbiekben kerülhet sor" - mondja Dr. Ficzere Andrea.
Az anyagi jellegű felajánlásokat a kórházak alapítványai fogadják, az egyéb adományok átvételét az egészségügyi intézmények egyéni módon szervezik meg. Dr. Ficzere Andrea szerint a tavasszal elindult albérleti felajánlások is hasznosak lehetnek azoknak, akiknek a családjában valakinek esetleg karanténba kell vonulnia.
A felajánlásokon túl azonban elsősorban türelmet és toleranciát kérnének az egészségügyben dolgozók a lakosságtól. "Nagy a kontraszt a tavaszi empátia, odafordulás, illetve a mostani türelmetlenség, feszültség között. Persze érthető, hogy az emberek elfáradtak, sok családot anyagilag is megviseltek az elmúlt hónapok, nő a betegek száma, mindenkiben nagy a félelem. Mégis fontos lenne, hogy a két fél empátiával forduljon egymás felé" - kéri Dr. Ficzere Andrea.
Kríziskommunikációs szakértő: "Le kell vonni a tanulságokat"
Az előbbi gondolatmenetet folytatja Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértő. "Kommunikációs aspektusból megközelítve az első hullám idején a civil kezdeményezések ereje leginkább abban állt, hogy az ezekben résztvevők az empatikus arcukat mutatták, ami kontrasztot képzett a központi kommunikáció katonás hangnemével. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert az egészségügyben dolgozók megtapasztalhatták a társadalmi szolidaritás erejét és egy egészen másfajta hangnemet" - magyarázza. Mint mondja, az első hullámban kialakult a karanténközösség-érzés, vagyis a megerősítés, hogy közösen vagyunk bajban. Az egészségügyis dolgozókért szóló tapshoz és a Lánchíd díszkivilágításához hasonló gesztusok azonban a második hullámban nem biztos, hogy elegendők lesznek, noha kétségtelenül van társadalmi hozadékuk és erejük.
"Ha összevetjük a tavaszi állapotot - az adatokat, tapasztalatokat - a mostanival, azt látjuk, hogy a második hullám jóval nehezebb, mert már szinte mindenki érintett - mindenkinek van már beteg ismerőse, családtagja. Most már nem az a helyzet, hogy kiállunk, tapsolunk és gondolunk azokra, akik éppen küzdenek" - teszi hozzá. Szerinte a legtöbb, amit a társadalom tagjaként tehetünk, hogy ami valóban a mi felelősségünk, ami rajtunk múlik, teljesítjük. Hogy a szabályokat, előírásokat betartva igyekszünk megakadályozni a járvány terjedését, elkerülve az egészségügy további terhelését." Ezzel segíthetünk a legtöbbet az orvosoknak. És ha erről valamilyen formában kampányolunk, másokat is erre buzdítva" - hangsúlyozza Bőhm Kornél.
A koronavírus-járvány egyik hozadéka véleménye szerint az, hogy a járvány után a konzekvenciákat levonva le kell folytatni az egészségügy helyzetéről szóló vitát - beleértve az e területen dolgozók bérének korrekcióját. "Ez minden krízis esetében igaz: ahhoz, hogy ne menjen pocsékba mindaz, amin a társadalom közben végigment, le kell vonni a tanulságokat" - foglalja össze a kríziskommunikációs szakértő. (A mostani helyzetnek például az az egyik nagy tanulsága, hogy a lélegeztetőgépek nem tudják saját magukat működtetni, szaktudással bíró emberek kellenek hozzá.)
Közgazdász szemmel: Minden adott, de vékony jégen táncolunk
Zöldi Péter egészségügyi menedzser, közgazdász más szemszögből is igyekszik megvilágítani a jelenlegi helyzetet. Véleménye szerint, noha van rá esély, hogy néhány nap alatt megvalósuljon a legrosszabb forgatókönyv , azaz hogy az egészségügy kapacitásainak túlterhelődése miatt ne jussanak megfelelő ellátáshoz koronavírusos betegek, egyelőre nem látja ennek kockázatát. Leszögezi: azt viszont senki sem tudja objektíven megjósolni, mi várható, ha jelentősen emelkedik a napi új fertőzöttek , ezáltal a kórházba kerülők száma. Véleménye szerint a betegellátás infrastrukturális feltételei alapvetően adottak. "Történelmi okokból kifolyólag Magyarországon a kórházi betegágyak száma a lakosságszámhoz viszonyítva kifejezetten magas, illetve jelentősebb, mint akár Nyugat-Európában. E kórházi ágyak számottevő részét átalakították az elmúlt időszakban azzal a céllal, hogy az azokra kerülő pácienseket szükség esetén lélegeztetni lehessen. A telemedicina térhódítása és az egészségügy elmúlt években megvalósított digitalizációja szintén sokat segít a folyamatok működtetésében" - magyarázza. De mivel a humán erőforrások szűkösek, és a kórházak közel állnak a telítődéshez, szintén az egyéni viselkedés fontosságára hívja fel a figyelmet.
"Ősszel is higgyünk annak, amit Győrfi Pál - az Országos Mentőszolgálat szóvivője - mondott tavasszal: maradjunk otthon, igyekezzünk minimalizálni a másokkal való kontaktusainkat , ezzel is lassítva a járvány terjedését" - mondja. Azt javasolja, hogyha egészségügyi ellátásra van szükségünk, éljünk a telemedicina által nyújtott lehetőségekkel. Véleménye szerint alapvetően minden rendelkezésre áll vagy rendelkezésre fog állni, ami a gyógyításhoz feltétlenül szükséges az egészségügyi intézményekben, de azt látnunk kell, hogy vékony jégen táncolunk.
"Az elmúlt időszakban a fogyóanyagok, egyszer használatos eszközök terén alaposan felkészült az európai és a magyar egészségügy is. Inkább abban érdemes gondolkodni, hogy az egészségügyi dolgozók számára pozitív környezetet teremtsünk" - fejtegeti. Szerinte is fontos lenne a tavaszi társadalmi kezdeményezések folytatása, mert - mint mondja - "ezeknek az odafigyelés adta a lényegét, és éppen ez az, ami az elmúlt hetekben kevésbé érvényesült". Ha viszont valakinek megvan a lehetősége arra, hogy esetleg anyagi jellegű felajánlással is segítsen, akkor az a legszerencsésebb, ha személyesen egyeztet az adott egészségügyi intézménnyel.
Civilek a folyosókon: Továbbra is működik az Etesd a dokit!
A járvány első hulláma alatt igazi mozgalommá nőtte ki magát az Etesd a Dokit! elnevezésű akció, amelynek keretében egy önkéntesekből álló csapat - ma már az ETESD non-profit közhasznú szervezet - tagjai több mint 50 ezer adag minőségi ételt szállítottak az egészségügyben dolgozóknak. A második hullám alatt újraindult az akció. "Ezúttal még több helyre szeretnénk meleg ételt juttatni, mert sokkal több COVID-osztály működik, mint tavasszal, több helyen van szükség a segítségünkre" - mondja Pancsovay Zita, az ETESD ügyvezetője. Több étteremmel dolgoztak és dolgoznak együtt, amivel a járvány miatt nehéz helyzetbe került vendéglátós dolgozóknak is segítenek. Az egyéni ételfelajánlásokat továbbra sem tudják fogadni, mert biztonsági okokból csak olyan partnerekkel dolgoznak együtt, akik minden szabványnak és előírásnak megfelelő konyhát működtetnek. "Nagy változás tavasz óta, hogy most már - a non-profit szervezetünknek hála - anyagi hozzájárulásokat is tudunk fogadni, amit alapanyag-beszerzésre és munkaerőre: elsősorban a munkájukat vesztett szakácsok bevonására fordíthatunk" - teszi hozzá.
"Tudatosan készültünk az elsőnél megterhelőbb második hullámra, és nagyobb erőfeszítéssel is dolgozunk. A piac azonban közben átrendeződött: vannak korábbi közreműködő éttermek, amelyek továbbra is jószándékkal segítenének, de most már a saját túlélésükért is küzdenek" - mondja Serfőző Márta, az ETESD partnerkapcsolatokért felelős tagja.
A támogatók toborzása mellett arra is törekszenek, hogy az egyik ételkiszállító szolgáltatóval együttműködve vidéken is minél több intézménybe eljussanak az ételek. "Minden mennyiség számít. Előfordul, hogy egy étterem csak az ebédmenüjéből tud felajánlani 5-10 adagot, de az is nagy segítség" - mondja. Az ételek szétosztása egyelőre úgy működik, hogy az ETESD veszi fel a kapcsolatot az adott intézmények megfelelő osztályaival, és a visszajelzések alapján szállítanak.
"Mi ezzel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozók jobban érezzék magukat. Hogy eljuttatjuk nekik a szépen elkészített, egészséges ennivalót, és otthon nem kell azon gondolkodniuk, mit egyenek másnap a munkában. Az első hullámban Keve Márton séf főztjét mindig nagyon várták: éttermi színvonalú, gusztusosan tálalt ételt kaptak, a visszajelzések alapján felüdülés volt ennek elfogyasztása" - teszi hozzá Serfőző Márta. Az ételszállítás azért is nagy segítség, mert akik valamelyik intézmény COVID-osztályán elkülönítve dolgoznak, nem használhatják a közös kórházi konyhát - sem az evőeszközöket és közös használati tárgyakat -, étkezésük így jóval nehézkesebb. "Részünkről ez több egy-egy tál ételnél. A mottónk: Ételt adni gondoskodás. Igyekszünk egészséges ennivalót készíteni, minőségi alapanyagokból. Most azt is tervbe vettük, hogy vitaminokat is küldünk" - mesél jövőbeni törekvéseikről Serfőző Márta.
Legjobban: