Felfedezték például, hogy a Physarum polycephalum nyálkagomba egész ügyesen old meg intelligencia-teszteket, többek között rálel egy labirintusban az A-ból B-pontba vezető legrövidebb útra . Az, hogy ezek az élőlények emlékeznek az eseményekre, felismerik a mintákat és megoldják a problémákat, arra ösztönzi a tudósokat és a filozófusokat, hogy újragondolják a gondolkodást.
A 20. század nagy részében a tudomány úgy tartotta, hogy az ember az egyetlen, amely komplex gondolkodást mutat. Az etológusok azonban kiderítették, hogy a törzsfejlődés egészen más ágán helyet foglaló állatok (például egyes polipok és madarak) szintén jelentős kognitív teljesítményre képesek. Újabban pedig a gombák és a növények világában is folyik a kutatás, ami segíthet a tudósoknak jobban megérteni a megismerés működését és eredetét, de a Földön kívüli intelligencia kereséséhez is támpontokat adhat - írja a CS Monitor .
Mire tanít a nyálka?
A nyálkagombák (amelyek nem is gombák valójában) saját ágat alkotnak az élet fáján a növények, az állatok és gombák mellett. Minden kontinensen előfordulnak, de mivel nem voltak hasznosak az emberek számára, a jelenlétüket nagymértékben figyelmen kívül hagytuk. Egy nyálkagomba önálló sejtként él, vagy becsatlakozhat másokhoz a nyálkán keresztül egyetlen akár tenyérnyi óriássejtbe, amely számos olyan egyedi sejtmagot tartalmaz, amelyek genomja olyan különböző, ahogy két ember örökítőanyaga eltér egymástól. A Physarum sejtmagok alkotta plazmódium citoplazmája 50 másodpercenként oszcilláló mozgást végez előre és hátra, s ezzel a súlypontját kissé eltolja, közel egy centiméterrel óránként. Amikor a táplálék közelbe kerül a plazmodium karcsú ágacskák hálózatát bocsátja ki, amelyek feltérképezik a helyzetet, s végül megtalálják az optimális utat.
A matematikusok és a számítógép-tudósok érdeklődését is felkeltette, ahogy a nyálkagombák geometriai és információtovábbítási problémákat optimalizálnak . Egy 2010-es japán tanulmányban a tudósok zabpehelyből olyan csomópontokat raktak ki, amelyek elhelyezkedése a Tokióhoz közeli városokat utánozta. Tokió maga egy Physarum plasmodium folt volt. Alig telt el egy nap, és a nyálkagomba hálózatot alakított ki, amely meglepően hasonlított a japán főváros agglomerációját behálózó vasúti rendszerre. (Lásd a videót!) Hasonló és eredményes kísérleteket végeztek Nagy-Britannia, Kanada és Spanyolország autópályarendszerével, illetve a klasszikus Róma úthálózatával is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A tudósok azt is kiderítették, hogy a nyálkalények képesek tanulni is. Rendszeres időközönként a plazmódiumot behatásnak tették ki, ami megváltoztatja a viselkedését, mert készült már a következőre. Ha azonban a behatás ártalmatlan ingerületet képezett, a nyálkagomba egy idő után azt figyelmen kívül hagyja. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a nyálkagombák viselkedése akár az intelligencia eredetére is rávilágíthat. Bizonyos körülmények között a plazmódium olyan kinövést, kocsányt hoz létre, amely szétszórja a sejteket, hogy azok új telepeket formálhassanak. De ehhez a kinövésben lévő egyes sejteknek fel kell áldozniuk magukat a jövő nemzedékei érdekében. Ez a hétköznapi emberi viselkedéstől elég távol áll.
Gyorsan és lassan gondolkodni
A nyálkagombák intelligens viselkedésének felismerését sokáig az rejtette el előlünk, hogy más tempóban zajlanak a világukban a változások, mint ami az emberi időskálán könnyen észlelhető. De időzített kamerákkal készített felvételek felgyorsításával máris könnyebben megértjük a tevékenységüket. De találunk példákat az emberi léptékkel is valós időben létező alternatív intelligenciára. A Mimosa pudica (szemérmes mimóza) növény, amely arról híres, hogy érintésre összezárja a leveleit (a túlérzékenységet jelölő mimóza szó átvitt értelmét is ez a viselkedés magyarázza), képes megszokni az ismétlődő ingereket. Sőt az ennek során megtanult viselkedést akár egy hónapig is megtarthatják. Ha úgy tetszik, emlékeznek rá, hogy mit kell csinálniuk.
Erre a következtetésre Monica Gagliano, a perthi Nyugat-ausztráliai Egyetem evolúciós ökológusa jutott, aki más növények esetében is kimutatta a tanulási képességet . Például borsókat vizsgálva rájött, hogy a hüvelyesek képesek az asszociatív tanulásra. A kutatók megtanították a növényeknek, hogy a fény és egy ventilátorból érkező levegőáramlás ugyanabból az irányból érkezik. A kiképzés következtében a növények, ha lekapcsolták a világítást, a levegőáramlás irányába növekedtek, amely a fény várható érkezési irányát jelezte nekik. Azaz a növények is képesek felkészülni a várható változásokra.
Ez is érdekelhet
Azaz nem szabad az élőlényeket alábecsülni csak azért, mert az emberekéhez mérve más tempóban élnek, vagy különös megoldásokkal állnak elő. Egészen a közelmúltig az intelligencia egyetlen formája, amit ismertünk az agy és az idegrendszer volt. De mindinkább ráébredünk, hogy az intelligencia alapkövetelményei nem határozhatók meg az ismert emberi, biológiai vagy földi feltételekkel.
Legjobban: