Február 4-e, a Rákellenes Világnap minden évben alkalmat ad rá, hogy átgondoljuk a viszonyunkat a daganatos megbetegedésekhez, és új lendületet vegyünk a fellépéshez ellenük. Különösen, mert a rákos megbetegedések egyharmada megelőzhető volna, ha felismernénk és komolyan vennénk a betegséget előidéző rizikófaktorokat: az alkoholfogyasztást, a dohányzást , a túlsúlyt, a mozgáshiányt, a helytelen táplálkozást és a stresszt. Nehéz lefogyni, letenni a cigarettát, megváltoztatni a berögzült étkezési szokásokat, kikerülni a stresszes helyzeteket. Érdemes ezért talán a könnyebbik végén kezdeni, és mozogni . Először csak keveset, aztán egyre többet. Talán egyszer sikerül eljutni addig is, hogy teljesítsük az orvosok által ideálisnak gondolt napi 4,5 kilométert vagy 10 ezer lépést.
A rendszeres mozgás (és most ne is beszéljünk a szív és érrendszerre és ezen keresztül többek között az agyra gyakorolt pozitív hatásáról) azért igen hasznos, mert - a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség szerint - minimum 30 százalékos súllyal képes részt venni a daganatok kialakulásának megelőzésében. A fizikai aktivitás elősegíti továbbá az érintett betegek gyógyulását, mérsékeli a kezelések mellékhatásait, de a betegség rosszabbodásának vagy kiújulásának valószínűségét is. A mellrák kiújulásának és halálossá válásának esélye például 40 százalékkal csökken, ha a beteg teljesíti az előírt mennyiségű mozgást!
Mekkora a magyar rákteher?
Ha az összes daganatfajta statisztikai adatait nézzük - mind a megbetegedések számában, mind a mortalitásban -, akkor az utóbbi évek során enyhén hullámzó, nem szignifikáns mutatókat kapunk, amely inkább "stagnáló" helyzetet jelent - állapították meg az Országos Onkológiai Intézet rákspecialista orvosai az Orvosi Hetilapban közölt cikkükben . Kásler Miklós, Ottó Szabolcs és Kenessey István szerint egyes daganatfajtáknál azonban már kedvező változások is láthatóak. A hat, itthon legnagyobb halálozási gyakoriságú daganat növekedési dinamikáját nézve az elmúlt 40 évben szembetűnő az ajak- és szájüregi rákok 1975-1999 közötti rendkívül magas halálozási növekménye (+250%). További ötéves periódusban a növekedési arány tovább emelkedett (+4%), az elemzést lezáró 10 év alatt (2004-2014) azonban relatíve nagyobb arányú (-14%) csökkenés történt. A kedvező jelenségek közé sorolható az emlőrák halálozási mutatóinak csökkenése (-7%), valamint a prosztatarák halálozási arányának változatlansága. A diagnosztikai és terápiás tevékenység hazai fejlődése a kedvező eredmények elérésében jelentős szerepet játszhatott.
A mindkét nemre vonatkozó daganatos mortalitási szám körülbelül 33 ezer - ez az évek során alig változott. Az évi új bejelentett esetek száma azonban a Nemzeti Rákregiszter szerint 2011 óta jelentősen emelkedett, és ma már évi 75-76 ezer között mozog. Az esetszám-növekedés a csaknem változatlan évi halálozási szám mellet pedig arra utal, hogy mind a felismerés, mind pedig a terápia eredményesebb a korábbinál.
Rákhalálozási mutatóink azonban még így is jelentősen az európai átlag felett vannak: ennek leszorítása csak akkor lehetséges, ha a hazai daganatfelismerési, főleg szűrési lehetőségeket megteremtjük és kihasználjuk a minél gyakoribb korai kezelésekkel együtt - olvasható a cikkben.
Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a 16-ik a 100 ezer lakosra jutó daganatos megbetegedések számát tekintve a nemzetközi rákkutató alap, a World Cancer Research Fund 50-es listáján. Nagyjából úgy állunk, ahogy Svájc vagy Németország. A halálozást tekintve azonban néhány rákfajtánál , például a tüdőrák és a vastagbélrák esetén az első helyen szerepelünk, a hasnyálmirigyráknál a másodikon, a szájüregi rákoknál pedig a harmadikon. Ezt egyes elemzők úgy értékelik, hogy egészségügyünk nem elég hatékony, például nem sikerül a lakosságot kellőképpen átszűrni, és a gyógyítás lehetőségei is mások, mint az említett két fejlettebb ország esetében.
Az európai rákkutató ügynökség (EUCAN) adatai szerint az öt leggyakoribb daganatos betegség Magyarországon a 100 ezer lakosra jutó esetszám alapján a következő: légúti daganatok (esetszám 72,7, mortalitás 61,5), mellrák (72,3, illetve 23,5), vastagbélrák (61,8, illetve 31,9), prosztatarák (56,6, illetve 17,9), szájüregi daganatok (23,3, illetve 12,5). Ha egész Európát nézzük , akkor a következőket találjuk: mellrák (106,6, illetve 22,4), prosztatarák (105,5, illetve 18,9), vastagbélrák (46,3, illetve 18,4), légúti daganatok (44,1, illetve 36,5), méhdaganatok (17,9, illetve 3,3).
A számokból jól látható, hogy a daganatos betegségek valóban nagyon sok embert fenyegetnek, de az is világos, hogy korai felismeréssel és megfelelő kezeléssel a mortalitási arány elég alacsonyan tartható. Persze, a legfontosabb a megelőzés lenne, mert az egyes embereknek és a társadalomnak is ez jár a legkisebb áldozattal, fájdalommal és költséggel.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Az alábbi ábra megmutatja, hogy melyek azok a jelek , amelyek miatt gyanakodhatunk, hogy valami nem működik jól a szervezetünkben. Ha ezek közül többet is tapasztalunk, ne habozzunk orvoshoz fordulni, mert az idő a rákgyógyításban sokat számít. De ameddig jól érezzük magunkat, ne feledjük, hogy a mozgás jelentősen javítja az esélyeinket a daganatos betegségek kialakulásával szemben!
Legjobban: