A HPV, azaz a humán papilloma vírus családja világszerte a leggyakrabban fertőző mikroorganizmusok egyike. Már több mint 150 törzsét azonosították, melynek nagyobb része nem okoz semmilyen tünetet, bizonyos fajtái ugyanakkor súlyos betegségek kialakulását is elősegítheti. Bár a HPV vírus nem okoz feltétlenül méhnyakrákot , mégis fontos a védekezés ellene. Milyen veszélyeket rejt, és mit tehetünk a megelőzésért?
A HPV-fertőzés jelei
A HPV rendellenes sejtosztódást, sejtburjánzást okozhat a szervezet laphám-felületein, a kezeken, a lábakon, a hangszalagon, a szájüregben és a nemi szerveken. Utóbbi tájékán úgynevezett nemi szemölcsöt , kondilómát okozhat, és hosszú távon akár "rákmegelőző" állapotot és rosszindulatú daganatot idézhet elő. Leggyakrabban szexuális úton terjed a betegség, de nem szexuális úton, bőr-bőr vagy nyálkahártya-nyálkahártya érintkezésével is továbbadható. A monogám párkapcsolat így jó védekezési mód a fertőzés ellen, nagyobb eséllyel kapja ugyanis meg a HPV vírusát, aki gyakran váltogatja partnereit. Az óvszer sem jelenthet teljes védelmet a vírussal szemben.
Nem feltétlenül a fertőzést követően jelentkeznek a tünetek, a sejtburjánzáshoz más, külső tényezők is szükségesek, emiatt a betegség nem ritkán évekig is észrevétlenül jelen lehet a szervezetben. Átlagosan körülbelül három hónap a lappangási ideje.
A nemi szervi régióban gyulladásként, illetve kondilómaként is jelentkezhet. Előbbi során az érintett régióban felmaródás alakul ki, míg a kondilóma a fent említett, karfiolszerű kinövéseket eredményezi. Vérellátási zavarok miatt gyakran részben elhal vagy begyullad a kondilóma, ami további irritációkat és folyást eredményez. A vírussal érintkezők mintegy kétharmadánál jön létre a fertőzés, más nemi betegség egyidejű jelenléte pedig segíti a kialakulását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A HPV kimutatására léteznek már gyorstesztek, amelyek tünetmentes állapotban is árulkodhatnak a fertőzésről. A méhnyakrákot ugyanakkor csak szűrővizsgálattal lehet időben azonosítani, ezért a nemileg aktív nőknek javasolt legalább 2-3 évente részt venniük egy szűrésen , hogy a daganatot még a 0. stádiumban azonosíthassák, mikor az még tökéletesen gyógyítható.
Legjobban: