Az elmúlt évtized genetikai kutatásainak fényében megváltozott az elképzelésünk a kórokozókról, saját magunkról és a fajok közötti viszonyról is. A HIV-fertőzés elleni küzdelem világnapján újólag megállapíthatjuk, hogy a vírusoknál elmosódik a határ "ellenfél" és "barát" között. Az AIDS köztudomásúan az a járvány, amely a világtörténelem során eddig a legtöbb emberi áldozatot szedte. Mindeközben jó néhány ellentmondással terhes e vészes kór elleni gyógyszerek kutatása.
Az AIDS, vagyis a szerzett immunhiány-szindróma hátterében egy vírus áll, amely 60-szor kisebb egy vörösvértestnél. Ahogy ez utóbbi kilóg a sorból (hiszen nem sejt, ugyanis nincs örökítőanyag-tartalmú magja), úgy a vírus is nagy feladat elé állítja ítélőképességünket: nem tudjuk róla megmondani, hogy élő-e egyáltalán. Az élet definíciói szerint csak az élő képes szaporodásra, a vírus pedig ezt önállóan nem tudja megvalósítani, csak a megfertőzött szervezet segítségével. A humán immunhiány-vírus, a HIV örökítő anyaga nem DNS, mint az emberé, hanem RNS, és az emberi sejtbe jutva RNS-éről - a sejt anyagait felhasználva - először DNS-másolatot készít (innen a retrovírus elnevezés), majd azt beépíti a sejt örökítő anyagába. Valószínűleg így jár el sok rokona is, ugyanis a Humán Genom Program során, miközben feltárták az ember DNS-ének bázissorrendjét, kiderült, hogy annak 0,03 százaléka retrovirális eredetű, azaz a HIV-hez hasonló vírusok beépülésének a következménye. Ezeket a DNS-területeket a gazdaszervezet felhasználja; működésük bizonyos szempontból hasonló eredménnyel jár, mint a HIV vírusé: gátlódik az immunrendszer, méghozzá egy speciális esetben, a terhesség során. A legújabb elmélet szerint ugyanis az elevenszülő fajok a beépült retrovírusaikat használják arra, hogy általuk a magzatot megvédjék az anyai szervezetből való kilökődéstől, vagyis a retrovírusok teszik lehetővé a méhen belüli fejlődést.
A genomprogram során az is kiderült, hogy a génállomány nem stabil, hanem roppant változékony, egyenesen folyékonynak nevezhető, némely részei könnyen duplázódnak meg, tesznek szert új funkcióra, kerülnek át egyik helyről a másikra, sőt a géneket magukkal vivő vírusok segítségével egyik élőlényről a másikra. Ez a horizontális géntranszfernek nevezett jelenség az egyszerűbb élőlények között olyan gyakori, hogy felfedezése az evolúciós elméletekben is új fejezetet nyitott. Elképzelhető, hogy az evolúció két szakasz ismétlődéséből áll, az elsőben a fajok között intenzív génkeveredés játszódik le, a különböző fajok bioszféra-szerte kicserélik egymás között különféle célra jó génjeiket, ez a szakasz hozza létre a nagy evolúciós átmeneteket, majd a második szakaszban a lassabb génkeveredés miatt a fajok jobban elkülönülnek.
A gyógyszerkutatással kapcsolatos problémás kérdések terén az egyik fő gond, hogy HIV ellen az iparilag fejlett országokban kikísérletezett szerek - melyek végleges gyógyulást nem hoznak, csak a tünetmentesség idejét tolják ki - természetesen szabadalmi védettség alatt állnak, s magas árukat az USA-ban - ahol egyébként 47 millióan élnek biztosítás nélkül - a központi költségvetés, az EU-ban az egyes országok egészségbiztosítása kifizeti a gyáraknak. A fejlődő országokban élő fertőzött milliók azonban ezeket képtelenek kifizetni. A járvány által Dél-Afrika után legjobban fenyegetett India gyógyszergyárai ugyan tavalyig tizedannyi áron árulták a fejlődő világ országainak ugyanazokat a készítményeket, mivel az indiai állam 2006-ig egyáltalán nem adott ki gyógyszerszabadalmi törvényt, akkor azonban a Világkereskedelmi Szervezet kötelezte annak bevezetésére. Az AIDS-ellenes gyógyszerek magas árát több nemzetközi civil szervezet is támadja, néhány kutató pedig azt javasolja, hogy vizsgálni kéne az Afrikában és Dél-kelet-Ázsiában a HIV-gyógyászatban használt számos gyulladáscsökkentő és tumorellenes növényt, hátha azok hatékony és olcsó terápiát tesznek lehetővé. Az egyik első nyugati HIV-gyógyszert valóban egy növényből vonták ki.
A HIV-ellenes gyógyszerek magas árán túl megkérdőjelezhető némelyik gyógyszerbiztonsági kísérlet etikussága is. Mivel a HIV-ellenes szerek eladása sok milliárd dolláros üzlet, egy-egy eset emlékeztethet John le Carré krimijéhez, a nemrég filmen nálunk is bemutatott Constant Gardenerhez. Egy ugandai terhes anyákon végzett kísérletsorozat negatív eredménye például csak egy elszánt hivatalnok hosszú küzdelme révén látott napvilágot, és az USA gyógyszerfelügyeleti hivatala végül nem engedélyezte az adott szert erre a célra. 2002-ben Bush elnök mégis elindított egy 500 millió dolláros "jótékonysági" programot, amelynek keretében afrikai terhes anyák ezt a szert kapták. További ellentmondásos esetekben a New York-i Harlemben fekete és latinajkú árvákon kísérleteztek, illetve dél-afrikaiakon olyan oltóanyagot vizsgáltak, amit nem az afrikai HIV-változatra fejlesztettek ki, hanem az Európában és Amerikában előforduló vírustörzsre (az oltóanyag természetesen kudarcot vallott, bár az is igaz, hogy ez idáig egyetlen hatásos védőoltást sem sikerült kikísérletezni az AIDS ellen). Az ez irányú kutatások zöme azonban kétségtelenül zömmel az Európában és Észak-Amerikában előforduló változattal foglalkozik.
A járvány terjedését hatékonyan gátló óvszerhasználat kapcsán más típusú ellentmondások érdemelnek figyelmet, és itt most nem a katolikus egyház végtelenül szűklátókörű óvszerellenes álláspontjára gondolunk. Az Európai Parlament idei jelentése szerint az új évezredben az Európai Unió országaiban megszűnt a HIV-fertőzés terjedésével kapcsolatos pánik, de ez sajnos azzal is együtt járt, hogy az a generáció, amelyik az elmúlt években érte el a szexuálisan aktív kort, nem részesült megfelelő felvilágosításban. Ennek hatására a nyugati országokban az előző tízéves trend megfordulni látszik, és ismét emelkedni kezdett a fertőzöttek száma, jórészt e korosztály körében. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet e hónaptól Magyarországon is kampányt kezd, és jónak látná, ha információval és óvszerrel lehetne ellátni a tinédzsereket. Az unió ártalomcsökkentő politikája szerint az intravénásdrog-használók védelmében kellő számú tűcsere-automata elhelyezését is meg kell oldani, és meggyőzni a konzervatív többséget, hogy az állam által biztosított óvszer vagy fecskendő nem szexre, drogozásra biztat, hanem a megelőzést szolgálja, a kockázat mérséklésének eddig egyedül hatékonynak bizonyuló módja. Még akkor is, ha egy, a Scientific American folyóiratban megjelent tudósítás szerint az óvszerrel szeretkező nők nagyobb arányban depressziósak, mert az ondóban található hangulatfokozó hormonok nem tudnak felszívódni a szervezetükbe. A probléma összetettségét szemléltetendő: a depresszió az új kutatások fényében az AIDS korábbi aktiválódását okozza.