A majomhimlő nem új jelenség, az első emberi fertőzést 1970-ben ismerték fel a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Azóta több járványkitörés is történt, de ezek mindig maguktól el is csendesedtek. A mostani helyzet azonban más: egyfelől a korábbiakhoz képest több esetben terjedt emberről emberre a fertőzés, másfelől a fertőzéshullám sokkal szélesebb földrajzi területet is érint – írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Adam Kleczkowski, a glasgow-i Strathclyde Egyetem matematikus-statisztikus professzora. Május eleje óta több mint 2600 esetet regisztráltak összesen 37 olyan Afrikán kívüli országban, ahol a majomhimlő nincs jelen endemikusan. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy vajon hogyan folytatódhat a járvány az előttünk álló időszakban.
Bár akadnak még nyitott kérdések a fertőzést illetően, Kleczkowski szerint a meglévő információk alapján azért le lehet vonni néhány következtetést. Tudjuk például, hogy a majomhimlő alap reprodukciós rátája, avagy az R0-szám 2,13, ami azt jelenti, hogy egyetlen fertőzött átlagosan ennyi embernek adja tovább a kórokozót. Ennek alapján nyájimmunitásról abban az esetben beszélhetünk, ha egy adott populációban az emberek 53 százaléka immunis a betegségre. Emellett ismert a lappangási idő is, amely 5 és 21 nap közé tehető – ennyi idő telik el a fertőzés kezdete és az első tünetek megjelenése között. Mindezek tükrében a matematikus négy lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a járvány jövőbeli alakulásáról.
Első forgatókönyv: az önkorlátozó járványkitörés
Egy egyelőre szakértői bírálatra váró tanulmány szerint a mostani fertőzéshullám forrása valamiféle szuperterjesztő esemény lehetett, amely olyan férfiak kapcsolati hálózatához köthető, akik elsősorban más férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot. Mivel azonban a vírusról mindeddig úgy tudtuk, hogy viszonylag nehezen terjed emberről emberre, ezért nem valószínű, hogy a kezdeti közösségen kívül is nagy számban okozna fertőzéseket. Ebben a szcenárióban tehát a járványkitörés hamar véget is ér, amint az érintett populáció immunissá válik a majomhimlőre, illetve lokálisan kialakul a nyájimmunitás. Érdemes továbbá figyelembe venni, hogy sokan rendelkezhetnek valamilyen mértékű keresztimmunitással a fekete himlő elleni késő 20. századi oltási programnak köszönhetően.
Végeredményben a fertőzés tényleges R-száma így közel lehet az 1-hez, vagy akár alatta is alakulhat, és így a vírus terjedése hamarosan, legkésőbb augusztus környékén megáll majd. Mindezt elősegítheti továbbá például az is, ha a fertőzöttek közeli kontaktjait a lehető leghamarabb beoltják a már meglévő – eredetileg fekete himlő ellen kifejlesztett – vakcinával a majomhimlővel szemben, tovább zsugorítva a fertőzésre fogékony populációt.
Második forgatókönyv: bárki lehet érintett
A majomhimlő idén májusi és júniusi folyamatos terjedéséből viszont arra is lehet következtetni, hogy a vírus képes az eredeti populáción kívül is terjedni. A mostani járványkitörés mérete máris számottevően meghaladja ugyanis a korábbi legnagyobb járványét, amikor 2017 és 2019 között 760 esetet jegyeztek fel a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Dr. David Heymann, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi szakértője szerint elképzelhető , hogy ezúttal egy-egy spanyolországi és belgiumi raveparti is ideális terepet teremtett a fertőzés terjedéséhez.
Tekintve, hogy a fekete himlő elleni széles körű oltási program a múlt század 70-es, 80-as éveiben ért a végéhez, feltételezhető, hogy az 50 év alatti korosztályból mindenki fogékony már a majomhimlőre. A vírus tehát folytatja terjedését, keresve azokat a közösségeket, amelyek nem immunisak rá. Mindennek pedig csak kontaktkutatással és a közeli kontaktok gyors beoltásával lehet gátat szabni. Mivel azonban a majomhimlő fertőzőképessége alacsony, ezért a járvány még azelőtt is elülhet, hogy a nyájimmunitás elérné az 50 százalékos küszöböt. Kleczkowski számításai alapján tehát ebben a forgatókönyvben a decemberi tetőzést (napi 50-60 ezer új fertőzöttel) követően 2023 tavaszán laposodhat el a járványgörbe.
Harmadik forgatókönyv: endemikussá válik a majomhimlő
Ami valószínűsíthető, hogy a majomhimlő vírusa nem fog teljesen eradikálódni, mivel számos állatfaj hordozza a természetben. A gyengébb terjedőképesség pedig azt jelenti, hogy az emberi populációkban is megragadhat ugyan, de csak alacsony esetszámok mellett. Annál is inkább, mert a hosszú lappangási idő és a betegségtünetek változatossága kedvezhet a fertőzés rejtőzködésének. Éppen ezért lehetséges, hogy a majomhimlő valójában észrevétlenül már terjed egy ideje Afrikán kívül is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindenesetre a matematikus harmadik lehetséges forgatókönyve szerint a mostani nagyobb járványkitörés után (amely idén júliusban lecsenghet) a betegség hosszú távon is jelen lesz majd a világ számos országában, méghozzá egy állandó, de alacsony napi esetszámmal. Hasonlóan, ahogy azt a széles körű vakcináció kezdete előtt a fekete himlőnél és a bárányhimlőnél is megfigyelték. Az újabb generációk születésével és a migráció révén újból és újból utánpótlást kap fogékony emberekből, így a vírus fenn tud maradni a populációban. Éppen ezért a betegség eradikációjához széles körű oltási programra lehet szükség, bár a kórokozó alacsony terjedőképessége egyben azt is jelenti, hogy nem valószínű, hogy ezek a programok igazán hatékonynak bizonyulnának.
Negyedik forgatókönyv: vissza-visszatérő járványok
Lehetséges, hogy a mostani fertőzéshullám csupán járványkitörések egész sorozatának első lépcsője. Hosszú távon akár a majomhimlő ismétlődő visszatérésére is számíthatunk, ahogy zoonózisként újra és újra átugrik állatokról az emberre. Mivel pedig a fekete himlő elleni oltásokból származó védettség lassanként eltűnik, a jövőbeli járványok még erőteljesebbek lehetnek a jelenleginél. Ezen felül nem zárható ki teljesen az sem, hogy a majomhimlő vírusa mutációk révén veszélyesebbé, gyorsabban terjedővé váljon idővel.
Ez is érdekelhet
A jó hír, hogy elérhető vakcina a betegséggel szemben, amelynek hatékonysága 85 százalék körülire tehető. Ahhoz nincs elegendő készlet, hogy mindenkit beoltsanak a világon, de erre a fertőzés alacsony terjedési rátája miatt nincs is igazán szükség. Ehelyett Kleczkowski szerint inkább azoknak kellene felajánlani a meglévő oltóanyagokat, akik a legnagyobb veszélyben vannak, beleértve azokat az afrikai közösségeket , amelyek a vírust hordozó vadállatokkal élnek közelségben.
Legjobban: