Az ősz nem csak az iskolakezdés, hanem a fejtetvesség megelőzésének időszaka is - figyelmeztetnek szakemberek.
Fejtetű fertőzésről akkor esik szó, ha az már járványszerűen jelenik meg az iskolai, óvodai - ÁNTSZ-információk szerint már időnként bölcsődei - közösségekben. E téma ugyanis még mindig tabunak számít hazánkban, annak ellenére, hogy a valós veszély nem tagadható. Például Baranyában sem telik úgy el iskolai év, hogy ne okozna gondot a fertőzés.
A szeptember egyébként szerte a világon az élősködők elleni küzdelem hónapja. Nem véletlenül: a járványszerű esetek a tanévkezdést követően fordulnak elő, amikor a gyerekek ismét közösségbe kerülnek.
A tisztiorvosi szolgálat a közelmúltban hivatalos tájékoztatót (protokollt) állított össze mindarról, amit a fejtetvességről, annak "gyógyításáról" és megelőzéséről tudni érdemes. A szakmai információs anyag hangsúlyozza: "miután a szülőknek kiemelt felelőssége van a megelőzésben, ezért összeállításunkkal kívánunk segítséget nyújtani a hatékony tetűirtáshoz."
Mik is azok a fejtetvek?
A fejtetű - biológiai sajátossága alapján - 3-4 milliméter hosszú rovar, amely a színét a haj színének megfelelően változtatja. A nőstény naponta 6-8 ovális alakú, gyöngyházfényű petét (serkét) rak a hajszálak tövéhez, elsősorban a halánték és a tarkó tájékára. A tetű a serkéből 6-8 nap alatt kel ki. Fontos tudni: a fejtetű mindig a hajban marad, lábaival a hajszálakon kapaszkodik és a fejbőrön keresztül - napi 6-12 alkalommal - vérszívással táplálkozik. A rovar szaporodása gyors, egy nősténytől akár 200 utód is származhat. Mindebből logikusan levezethető, hogy az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.
Ennek ellenére egy-egy fertőzött fejen ritkán található több 5-10 tetűnél.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ami viszont terjedésük szempontjából fontos, hogy kizárólag közvetlen érintkezés útján kapható el. Erre nyújtanak kitűnő lehetőséget az iskolai, óvodai, bölcsődei gyermekcsoportok, ahol a lurkók sokszor összedugják a fejüket, birkóznak, játék közben sugdolóznak. E kontaktus közben a hajuk óhatatlanul összeér, és ezzel teremtik meg a megfelelő körülményt a tetvek vándorlásához. Az iskolában összeszedett fertőzést a gyerek persze hazaviszi családtagjainak - főként kisebb testvéreinek - és az "ajándékot" át is adja.
Nehéz a felderítés
A tetvesség felfedezése több szempontból sem könnyű. Egyrészt azért, mert a szülők többsége álmában sem gondol arra, hogy gyermeke kapcsolatba kerülhet a fejtetűvel, sokan ugyanis még mindig azt hiszik: a tetvesség a kosz velejárója.
A másik gond, hogy a tetű észrevétlenül simul környezetébe, miután a vérszívó élősködők színe alkalmazkodik a gazdaszervezet - esetünkben az emberi haj - színéhez, de a vérszívás is nehezen vehető észre. (A viszketés a befecskendezett nyál hatására csak 15-30 perc múlva jelentkezik.)
A baj bekövetkeztére igen gyakran a fül körüli heves vakarózás figyelmeztet.
Segíti a felderítést, ha tudjuk: élő tetű csak elvétve akad a fertőzött fejen, a hajszálakon viszont az erősen tapadó, fénylő serke könnyen felismerhető.
A fejtetű előfordulása leginkább a gyermekközösségekben jellemző, s általában iskolakezdéskor tapasztalható. Ebben az időszakban a legfontosabb a megelőzés - figyelmeztet a szolgálat tájékoztató közleménye.
Ha a gondot későn veszi észre a szülő vagy a pedagógus, gyakran előfordul, hogy egy 30 fős iskolai közösséget (osztályt) egyetlen fejtetves gyermek képes rövid idő alatt végigfertőzni.
Mit okoz a fejtetvesség?
Az ártalmat elsősorban fizikai tünetek, a viszketés és a vakarózás jelenti. A vakarózás miatt bőrirritáció (sebesedés) jöhet létre, majd ennek a következtében alakul ki a bőrgyulladás. A fejtetű azonban inkább kellemetlen, mint veszélyt hordozó élőlény, ugyanis a rovar semmilyen más fertőző betegséget nem terjeszt.
Miután kiirtásuk aránylag egyszerű, ha a gyermek fejtetves lesz, nem kell azonnal kétségbe esni. A sopánkodás helyett viszont nem árt a gyors cselekvés - javasolja az ÁNTSZ. A gyógyszertárakban beszerezhetők azok a készítmények, amelyek a tetveket és a serkéket is rövid időn belül elpusztítják. Azt azonban nem ússza meg a szülő, hogy a kezelés után az elpusztult serkéket el kell távoltani a gyermek hajából, mert azok maguktól, vagy akár hajmosástól nem esnek le.
Kié a tetűirtás feladata?
Állandó vitatéma viszont, vajon kinek a dolga a szükséges (mi több: kötelező) "fertőtlenítő" kezelés elvégzése: a szülőé, a védőnőé vagy a pedagógusé? Az egyik, már nyugdíjba vonult baranyai védőnő, Molnár Istvánné portálunknak elmondta: korábban jóval könnyebb és átláthatóbb volt a tetű elleni védekezés. Egyrészt azért, mert az iskolaorvosok munkaköri leírásában szerepelt, hogy a hozzájuk tartozó oktatási intézményekben egy évben legalább két alkalommal végezzenek szűrést. Ezzel pedig hatékonyan megelőzhető volt a fertőzés további terjedése.
Ilyenkor a tetves gyermeket egyszerűen kiemelték a közösségből, s az erre hivatott egykori KÖJÁL szervezetéhez tartozó fertőtlenítő állomásra utalták. Ott elvégezték a szakszerű "bemosást", s a gyerek csak akkor mehetett vissza a közösségbe, ha a tetűmentességről igazolást hozott.
Elvileg ma is csak azok térhetnének vissza a közösségbe, akik már megszabadultak az élősködőktől, ám a nem mindig megbízható szülői beavatkozás miatt e feladat a pedagógusokra hárul. Hallottam már olyan iskoláról, ahol az alsó tagozatos tanító a saját pénzén vásárolt készítménnyel végezte el a tetűirtást. Tette ezt azért, mert el akarta kerülni a tömeges vagy hosszabb hiányzást.
A szakember tapasztalata szerint baj az is, hogy a szülők többsége nem gondol arra, hogy a gyerek akár már a bölcsődéből is hazaviheti a fertőzést. Sőt, a családok még mindig inkább szégyellve titkolják azt, ahelyett, hogy azonnal cselekednének.
A fejtetvesség nem szégyen, azt - társadalmi helyzettől függetlenül - bárki megkaphatja. Téves hiedelem, hogy a tetű csak a piszkos, elhanyagolt környezetben élők között üti fel a fejét. A szégyenkezés helyett tudomásul kell venni, hogy a rovar csakis oda megy, ahol az életben maradásához szükséges táplálékához (vér) hozzájuthat. A fejtetűt tehát megkapni nem szégyen, eltitkolni viszont óriási felelőtlenség. A megelőzés leghatásosabb módszerét pedig ma is a szülői gondoskodás jelenti.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az egész világon probléma a fejtetű járványszerű felbukkanása. A megelőzésre kivétel nélkül minden ország (még a legfejlettebb is) egészségügyi kormányzata jelentős összeget költ. Az Egyesült Államokban például fejtetű-prevencióra évente 160 millió dollárt fordítanak az állami egészségügyi büdzséből.
2007-08-26 12:57
Ez is érdekelhet
Forrás: Weborvos Erdei Éva
Legjobban: