Egy szívműtéthez akár húsz liter vérre is szükség lehet - ennyit több mint negyven donor tud adni. Az Országos Vérellátó Szövetség csak egyre nagyobb erőfeszítések árán tudja feltölteni a készleteket. Miért csökken a véradási kedv, milyen reklámokkal, kampányokkal lehet megszólítani a potenciális véradókat? November 27-e a Véradók Napja.
"Már a tű gondolatára is kiráz a hideg. Legutóbb is falfehéren, émelyegve keltem fel a véradás után. Ha valakinek pont az én véremre lesz szüksége, majd adok, de ha nincs vészhelyzet, akkor miért csapolják le?" Ilyen és hasonló kifogásokkal kerüli el a többség a váradást. Pedig vérre bárkinek és bármikor szüksége lehet. Magyarországon évente átlagosan kétszázezer ember szorul vérkészítményre, mert baleset éri, műtéti beavatkozáson esik át, vagy vérzékenységben szenved. A kiszolgáltatott betegeknek évente átlagosan ötszázezer véradás garantálja a szükséges vérkészítmény mennyiségét, amit a lakosság körülbelül öt százaléka "adományoz". A heti betegellátáshoz ugyanis kilencezer egységnyi vér (egy egység 4,5 deciliter) szükséges. Egy véradótól - aki 18-60 év közötti egészséges ember lehet -, egy alkalommal maximum 4,5 deciliter vért lehet levenni, s évente legföljebb négyszer. Az elmúlt évben több mint 11 ezer véradó eseményen közel 443 ezer véradó jelent meg, akiknek több mint fele rendszeres véradónak számít.
"A hajlandóság megvan az emberekben, ám a rohanás, az időhiány miatt egyre nehezebb rávenni őket, hogy évente kétszer-háromszor szánjanak húsz percet a véradásra" - vázolja a jelenlegi helyzetet Koltai Éva, a Magyar Vöröskereszt véradásszervezési szakmai vezetője. Rengeteg változással kényszerülünk szembenézni: nehezebb utolérni a donorokat, háromszor annyi energiát kell fektetni egy-egy véradó nap előkészítésébe, emberek toborzásába, minr akár tíz évvel ezelőtt. Pedig a szervezők nem győzik ismételgetni a segítségnyújtás fontosságát, illetve nagy előnyét: a rendszeres véradók folyamatos egészségügyi kontrollban részesülnek, kiszűrve ezzel az esetleges megbetegedéseket.
Óriási hátrány, hogy szétestek a nagy létszámú munkahelyek, ahol egy-egy alkalommal akár több száz véradót lehetett mozgósítani - számol be a további nehézségekről Koltai Éva, aki szerint ahhoz, hogy a véradásszám meglegyen, ma már sokkal több embert, sok helyről, hetente több mint tízezer véradót kell mozgósítani. Éppen ezért áttevődtek a véradások a lakóterületekre, s minden olyan szabadidős, hétvégi tevékenységhez - nyári kulturális fesztiválok, helyi rendezvények - csatlakoznak, ahol nagyobb számban fordulnak meg emberek. A figyelemfelkeltő felhívások mellett a véradókat országszerte igyekeznek nyereményjátékokkal, jutalmakkal is ösztönözni; a Művészetek Völgyében és a Sziget Fesztiválon például különféle ajándékokkal, ingyenjegyekkel jutalmazták az önkéntes fiatalokat. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a véradóknak elenyésző százaléka nyújtja a karját kifejezetten az ajándékok miatt.
A hagyományos megszólítások mellett - plakátokat, szórólapokat, névre szóló behívókat küldenek ki - egy éve SMS-ben is értesíti a véradókat a vöröskereszt, miután a nyilvántartást végző Országos Vérellátó Szövetségtől (OVSZ) megkapja a donorok elérhetőséségét és azt, hogy kik hívhatók be - legalább 56 napnak kell eltelnie a véradások között. "Még mindig a 40-50 éves korosztály alkotja a véradók törzsgárdáját, ezért kiemelt feladat az állomány folyamatos fiatalítása, így próbálunk újabb véradókat megnyerni" - magyarázza a véradásszervezésért felelős szakember. Idén is megszervezték a felsőoktatási intézmények közötti versenyt - először 2005-ben volt, akkor tízezer hallgató adott közel ötezer liternyi vért -, amelynek keretében bármely főiskolás, egyetemista adhat vért jövő év június közepéig. Itt is elkél az ösztönzés: a tombolán elnyerhető ajándékok mellett az első helyezést elnyerő iskola százezer forintot kap.
Az újfajta toborzás egyik fontos kelléke az a több mint egy éve működő vérvételi kamion - orvosi szobával, négy vérvételi ággyal, adminisztrációs, pihenő- és várakozóhelyiséggel ellátva -, amellyel lakótelepeket, bevásárlóközpontokat, csomópontokat keresnek fel. A téli hónapokban a fővárosban és Pest megyében lehet megtalálni a kamiont; a pontos helyszínek, időpontok a vöröskereszt és a vérellátó szövetség honlapján szerepelnek.
Kiket könnyebb megszólítani?
Az országban egyes területeken a donorok aránya meghaladja az átlagot, máshol a helyben levett vér a helyi kórházak szükségleteit sem fedezi. Ez utóbbi leginkább a fővárosra igaz: ezer emberre országosan évi 45-50 véradás jut, de a főváros egyes kerületeiben ez a szám mindössze 30-35 körüli. A budapesti többletigény az alacsony véradási kedv mellett abból is fakad, hogy vidékről érkező betegeket is gyógyítanak. "A vidékieket könnyebb megszólítani, kisebb településeken jobban odafigyelnek egymásra az emberek, hívják egymást a véradásokra. Amolyan családias összejövetelként kezelik, amit mi a nap végén közös étkezéssel fejelünk meg" - meséli Koltai, aki szerint a nagyobb városokban már nem ennyire egyszerű a helyzet, a fővárosról nem is beszélve,: mindenki rohan, nincs szabad fél órájuk.
A vér pótlásakor vagy átömlesztéskor ismerni kell a páciens vércsoportját, ami lehet A, B, AB, vagy nullás. Köztudott, hogy a szervezet csak a saját vért fogadja be, az idegen vércsoportnak ellenáll. Ha mégis ilyen kerül bele, a vér rögösödik, belső vérzés és halál következhet be. A nullás vér nagy előnye, hogy a más vércsoportúak szervezete is befogadja. Hátránya viszont, hogy a vért adó donorok közül csak 7 százaléknak van ilyen vércsoportja, ezért a vérellátóknál ebből az infúzióra univerzálisan használható vérből rendszerint hiány van. További részletek itt! A véradási kedv évszakokhoz, szabadságolásokhoz is köthető. A legnehezebb időszak az év vége és eleje, amikor az egymást követő ünnepek, szabadságok miatt kevesebben jelentkeznek a véradó helyeken. A készletek folyamatos pótlása nyáron sem egyszerű, a felnőttek szabadságon, az iskolák pedig zárva vannak. "Már dolgozunk az ünnepi vérkészlet feltöltésén, idén a MÁV-val szervezünk közös országos véradó napot: december 14-én a hat legnagyobb vasúti csomópontban adhatnak vért utazók és dolgozók egyaránt. De ilyenkor kerül sor az úgynevezett szeretet-véradásokra is, amikor a történelmi egyházak segítenek a biztonságosnak mondható vérkészlet feltöltésében" - tudjuk meg Koltaitól.
Akkor amikor gond van, például egyes vércsoportokban lép fel hiány, leginkább a helyi médiát hívják segítségül. S ez hatásosos is, mindig elegendő donor jelentkezik. Az e-mailben terjedő, véradásra sürgető "Neked csak egy perc, neki az élete!" típusú felszólításokat tehát nyugodt szívvel törölhetjük, az OVSZ - éppen az ellenőrizhetetlensége miatt - sosem használja az értesítésnek ezt a formáját. Ugyanis vészhelyzetekben csak azokat értesítik névre szólóan, akik valóban abba a vércsoportba tartoznak.
A véradások és a vér későbbi felhasználása során fontos szempont a transzfúziót kapó beteg biztonsága. Az esetleges fertőzések - hepatitisz B, illetve C és a HIV - kiküszöböléséhez elengedhetetlen, hogy a levett vért megfelelő módszerekkel teszteljék. S bár jó a szűrőrendszer, mégsem létezik teljes biztonság: a sztenderd vizsgálatokkal a fertőzés után egy bizonyos ideig nem lehet kimutatni a vírust. Ha a véradó a vérvétel előtt, de e perióduson belül fertőződött meg, a vére a kórokozóval együtt kerül a rendszerbe. A veszély annál kisebb, minél rövidebb a bizonytalan időszak. A nemrég bemutatott, úgynevezett nukleinsav alapú technológia (NAT-teszt) éppen ezt a periódust rövidíti le, méghozzá jelentősen. A hepatitis C vírus esetében hetven napról akár ötre csökkentheti a "lappangás" időszakát, de HIV-vírus is kimutatható két héttel a fertőződés után, szemben az eddigi több hónappal. Itthon a vérellátó szolgálat is használja a NAT-tesztet, de csak a korábbi szűrőmódszerekkel párhuzamosan, azokat kiegészítve.