(MTI-Press) - A koffeintartalmú italok fogyasztása töretlenül hódít a világban. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy agyuk frissessége, aktivitása, éberségük megfelelő szinten tartása nem nélkülözheti a kávét, a teát, a kakaót. Táplálkozástudományi szakemberek tanulmányok sorában foglalták össze a kultúrtörténeti adatokat, amelyek azt bizonyítják, az emberiség milyen régi szokásáról is van szó.
A kávéfa, illetve kávécserje piros gyümölcsét az Abesszínában (az Etióp magasföldön) élő nomád törzsek már a 10. század körül fogyasztották, s összezúzva, zsiradékkal keverve, golyóvá formázva, hosszú vándorútjaikra is magukkal vitték. Afrikából 300 év múlva került az arabokhoz. Hazánkba a törökök közvetítésével jutott el a kávé, de fogyasztása csak a 18. században terjedt el annyira, hogy közismertnek lehet mondani ezt az italt.
A kávéházak elterjedésével egyre népszerűbbé vált a 19. század elején Európában, így a figyelem középpontjába került a kávé. A világon elsőként Friedrich Ferdinand Runge (1795-1867) német vegyész vonta ki a kávébabból (1820-ban) azt az anyagot, amit koffeinnek nevezett el. Eredményétől függetlenül, egy évvel később két francia vegyész (Pelletier és Carenton) is izolálta a koffeint. Később arra is rájöttek a kutatók, hogy a teacserje levelében található hatóanyag amit kezdetben teinnek neveztek el , valójában szintén koffein. Ma már tudjuk, hogy mintegy 60 különféle növényben szintén megtalálható, így a kóladióban, a kakaóban, a guaranában és a matéban is.
A koffeintartalom függ a növény fajtájától, ez adja meg a belőle készült főzet erősségét. Az "arabica" kávéban például fele annyi a koffein, mint a "robusta" elnevezésűben. A különböző behatások, így a hőhatás szintén módosíthatja a koffein mennyiségét a világosabbra pörkölt kávéban több marad, mint a sötétebbre pörkölt szemekben. A kávémagban található (0,6-2,5 százaléknyi) koffein egyben értékes gyógyszeralapanyag is. Igaz, csak akkor, ha kis mennyiségben jut a szervezetbe, ám orvosi tapasztalatok szerint, a mértékletesség erénye nem jellemző a kávéivókra. Míg csekély mennyiségben élénkít, nagyobb adagban már árt az epének, májnak, vesének, gátolja a szellemi tevékenységet, meglepő módon, eredeti hatásával ellentétben, ilyenkor már altat is. A nagyobb mennyiségű koffein leginkább a szív, az idegrendszer, a hasnyálmirigy működését zavarja meg, más folyadék nélkül fogyasztva lökésszerűen hat a szervezetre (ezért szoktak mellé egy pohár vizet is tálalni).
Kevesen gondolják, a diabetológus szakorvosok miért óvnak a túlzott mértékű kávéfogyasztástól. Megfigyeléseik szerint egy erős kávé egyszerre nagyobb adag inzulint présel ki a hasnyálmirigyből, így gyorsan feldolgozódik az erekben keringő vércukortartalom. Ha sok élénkítő lökést kap a hasnyálmirigy, évek múltán romolhat hormontermelő kapacitása, és cukorbetegség alakulhat ki.
A teát már az időszámítás előtti 6. században ismerték Kínában, erre utalnak a fennmaradt tárgyi emlékek. A buddhista szerzetesek vitték el Ázsiába, Indonéziába és Afrikába a teaivás szokását, a hollandok és később az angolok közvetítésével a 16-17. században Európába is eljutott, ahol tradicionális teázási szokássá alakult. Szakemberek egészségesnek tartják a teázást. A tea antioxidáns tulajdonságát a benne található polifenolnak köszönheti, ami megakadályozhatja a rákos sejtek szaporodását elindító kóros oxidációs folyamatot. A tealevél fermentálási foka alapján megkülönböztetett fekete, oolong, valamint zöld tea - értelemszerűen - eltérő koffeintartalmú. Az elkészítéshez használt víz keménysége, hőfoka, a főzési vagy áztatási idő, a növényi rész és a víz aránya szintén mind-mind módosító tényező.
A sokféle befolyásoló körülmény mellett érdemes utalni az átlagos koffeintartalmat mutató számokra, mert kevessé ismert adat, hogy akár két nagypohár üdítő is tartalmazhat csaknem annyi koffeint, mint amennyi egy csésze kávéban van. Tehát: egy "hosszú" kávéban (2 dl) átlag 90-180 milligramm, egy presszó kávéban (0,5 dl) 100 mg, egy csésze fekete teában 20-90 mg, egy csésze oolong teában 10-45 mg, egy csésze zöld teában 5-30 mg, egy pohár (2 dl) kólában 20-30 mg, egy szelet (kb. 45 g) tejcsokoládéban 10-30 mg koffein van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kakaóivás múltja mintegy 3 ezer évvel ezelőttre, a maja és azték kultúráig nyúlik vissza. Akkoriban a kakaóból készült csokoládéital élvezete még csak a magas rangú férfiak kiváltsága volt. Cortes spanyol hódító révén, a 16. század elején jutott el Európába a kakaó, s vált később közkedvelt, sokáig gyógyszerként is fogyasztott csemege-itallá.
A kólatartalmú italok alapja Afrikában termő fák (a Cola vera és a Cola acuminata) termése, a kóladió. Élénkítő hatása mellett fontos szimbólum is az ott élő bennszülöttek életében. Színétől függően kifejezhetnek vele barátságot, egyezséget (erre a fehér, a világos rózsaszín alkalmas) vagy elutasítást (negatív érzelmek jelzéseként adják át, mutatják fel a vörös diót). Európában a 16. században már ismerték, de csak a 19. század végén terjedt el szélesebb körben. Egy amerikai gyógyszerész 1886-ban kóladió- és kokalevél-kivonatból, cukor és szénsavas víz elegyéből alkotta meg azt az üdítőitalt, amely azóta kokainmentes formában immár valóban az egész világon elterjedt.
Ez is érdekelhet
Fazekas Erzsébet
Legjobban: