A kutatás során az egészséges emberi szervezetben megjelenő rövidtávú fájdalom hatásait vizsgálták, de a kutatók bíznak benne, hogy az eredmények segíthetnek a későbbiekben a komplexebb betegségek, mint például a súlyos, krónikus fejfájás, vagy akár a fibromyalgia jobb megismerésében.
Mikor a kísérlet keretében a 114 egészséges résztvevőt fájdalmas hőhatásnak tették ki, a funkcionális MRI (fMRI) segítségével egyértelműen látni lehetett az agyban lejátszódó folyamatokat. Ennek az úgynevezett "neurológiai aláírásnak", vagy idegi jelzésnek alapján a kutatók több mint 90 százalékos pontossággal meg tudták határozni egy 1-től 10-ig terjedő skálán a résztvevők szubjektív fájdalomérzetét, ráadásul egyértelműen meg lehet különböztetni az erős fizikai fájdalomérzet jeleit az emocionális fájdalomtól.
"Fontos hangsúlyozni, hogy ez a teszt nem arra való, hogy ellenőrizzük, hogy a páciens igazat mond-e a fájdalom mértékével kapcsolatban, mi nem egy fájdalom hazugságvizsgálót alkottunk meg. Hinnünk kell az embereknek, ha fájdalmat éreznek" - nyilatkozta Tor Wager, a Coloradói Egyetem pszichológia és neurológia docense.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Bizonyos esetekben valóban hasznos lehet ez a módszer. Előfordulhat olyan szituáció, hogy a páciens nem képes hatékonyan beszámolni a fájdalomérzetéről, például stroke-ot követően" - mondta dr. Jing Wang , a New York-i Egyetem Langone Egészségügyi Központjának aneszteziológus docense, aki nem vett részt közvetlenül a kutatásban.
"Meglepő módon a fájdalomérzethez társuló agyi jelzés meglehetősen egyedi volt" - tette hozzá Wager. Az egyik kísérletsorozatban például a fizikai fájdalom helyett az érzelmi fájdalmat vizsgálták oly módon, hogy volt szerelmükről készült képeket mutattak olyan résztvevőknek, akik nemrég szakítottak a párjukkal. Az emocionális fájdalom jele ugyanott jelentkezett, ahol a fizikai fájdalomérzet, mégis határozottan megkülönböztethető volt egymástól a két jelzés, magyarázta a kutató.
Ez is érdekelhet
A tanulmány teljes terjedelmében a New England Journal of Medicine című orvostudományi szakfolyóiratban jelent meg.
Legjobban: