A nők csaknem fele találkozik élete során a felfázás, vagyis a hólyaghurut kellemetlen tüneteivel. A hólyaghurut valójában alsó húgyúti fertőzés: kórokozói a gáttájékról bejutnak a húgycsőbe, azon keresztül pedig a húgyhólyagba. A leggyakrabban baktériumok (az esetek túlnyomó többségében az Escherichia [E.] coli) tehetők felelőssé a problémáért, ritkább esetben vírusok vagy gombák okozzák.
A nők nagyobb sérülékenységének anatómiai okai vannak: egyrészt húgycsövük egyenes, és jóval rövidebb, mint a férfiaké, így a kórokozók könnyebben elhatolhatnak a hólyagig, másrészt a végbélnyílás és a hüvelybemenet közelsége miatt e két terület kórokozói is szinte akadálytalanul bejuthatnak a húgycsőbe. Mindemellett idősebb korban, a prosztatanagyobbodás okozta vizeletürítési nehézségek és a pangó vizelet miatt, a férfiaknál is fokozódik a hólyaghurut kialakulásának kockázata.
A fertőzés tünetei közé tartozik a szokottnál gyakoribb és hirtelen jelentkező vizelési inger és a kellemetlen, égő érzéssel járó vizelés, sokszor csak néhány csepp vizelettel, amely rosszabb szagú, zavaros, sötétebb színű lehet; valamint fájdalom, diszkomfortérzés a kismedence tájékon vagy az egész alhasban. A kórokozók, a közhiedelemmel szemben, nem csak hideg időben, alulöltözöttség esetén fenyegetik ezt a területet: a hajlamosító tényezők között tartják számon a hormonális változásokat, a fokozottan aktív szexuális életet, a cukorbetegséget. A nőkre igencsak jellemző vizelettartogatás vizeletpangáshoz, a nem kielégítő folyadékpótlás pedig a hólyag átöblítésének hiányához vezet. Mindkét körülmény kedvez a baktériumok megtelepedésének és szaporodásának.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megelőzés, praktikák
A húgyúti fertőzések megelőzése érdekében sokat tehetünk, ha ügyelünk:
- az intim higiéniára,
- a nyilvános mosdók körültekintő használatára, ha rákényszerülünk,
- a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra,
- a rendszeres hólyagürítésre,
- az időjárásnak megfelelő öltözködésre, különös tekintettel az alhas tájékának melegen tartására.
Ha már megtörtént a baj, és a korábban felsorolt tünetekkel küzdünk, mindezek mellett további, házilagosan kivitelezhető praktikák is a segítségünkre lehetnek:
- A tapasztalatok szerint a tőzegáfonya és a vörös áfonya frissen, szárítva vagy gyümölcslé formában gátolja az E. coli baktériumok megtelepedését, ezt megelőzésképp érdemes fogyasztani.
- Csillapíthatja a kellemetlenségeket a forró fürdő, különösen, ha gyulladáscsökkentő hatású kamilla- vagy cickafarkfőzetet is keverünk a fürdővízbe.
- A betegség alatt kerüljük a szexuális érintkezést, az ugyanis irritálhatja a húgycsövet.
- Egyes gyógynövények nemcsak fürdő formájában, hanem teaként fogyasztva is segítségünkre lehetnek a bajban. Az említett cickafark és kamilla mellett készülhet gyógytea csalánlevélből, kasvirágból (echinacea), medveszőlőlevélből, aranyvesszőfűből, illetve mindezek keverékéből.
Fontos azonban, hogy ha 1-2 napon belül nem enyhülnek panaszaink az otthoni gyógymódok hatására, feltétlenül forduljunk orvoshoz! Ha a kórokozók tartósan megtelepednek a hólyagban, az kiújuló húgyúti gyulladásokhoz, de akár vesemedence-gyulladáshoz is vezethet.
Legjobban: