Mint ahogy a "ciklus" elnevezés is mutatja, a termékeny korú nők nemi működése körforgásos rendben zajlik, vagyis ideális esetben újra és újra, meghatározott időrendben ugyanazok a folyamatok mennek végbe a testünkben. Alapesetben 28 naponta ismétlődik a menstruációs ciklus, de nem kell megijedni, ha valakinek a szervezete nem óraműpontossággal követi a tankönyvi példát, hiszen 21-35 nap között még normálisnak számít a ciklus hossza.
Mi történik a ciklus során?
A ciklus kezdetét a menstruációs vérzés első napjától számoljuk. A menzesz 4-7 napig tart, ilyenkor leválik a méh megvastagodott nyálkahártyája és vérzéssel távozik. A ciklus első napjával mindeközben megkezdődik a follikuláris fázis, amelynek során tüszők növekednek a petefészekben. Nagyjából a ciklus közepén, a 12-15. napon következik be a tüszőrepedés, amikor a legnagyobb, vagyis domináns tüszőből kiszabadul az érett petesejt. Ha a petefészekből kiszabadult petesejt 24 órán belül nem termékenyül meg, akkor egészséges esetben magától felszívódik. A tüszőrepedést követő két hétben a szervezet minden hónapban felkészül az esetleg megtermékenyült petesejt befogadására: ilyenkor megvastagszik a méhnyálkahártya. Ezt nevezzük luteális fázisnak, amely a follikuláris fázishoz hasonlóan szintén két hétig tart. Ha nem történt meg a megtermékenyítés, akkor pedig kezdődik elölről a kör a menstruációs vérzéssel.
Mindezeket a folyamatokat a nemi hormonok összjátéka irányítja. A menstruáció után az FSH hormon emelkedése stimulálja az új tüszők érését, majd az ösztrogén szintje is emelkedni kezd. A tüszőrepedést aztán az LH hormon ugrásszerű növekedése váltja ki, mely után a progeszteroné lesz a főszerep, hogy segítse a megtermékenyült petesejt beágyazódását, vagyis a terhesség kezdetét.
Ha hiba csúszik a rendszerbe
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nincs olyan nő, akinek egész élete során végig ugyanolyanok lennének a ciklusai. Tinédzser korban például még teljesen normális, ha rendszertelenül jelentkezik a havi vérzés, és általában az első menstruáció után 1-1,5 évvel áll csak be a ciklus hossza. Várandósság, illetve szoptatás után - amikor szünetel a menstruáció - szintén szüksége van a szervezetnek némi időre, amíg visszazökken a megszokott ritmusba. A termékeny kor vége felé, a menopauza idején pedig lassan megszűnik a ciklus, aminek első jele, hogy megváltozik a menstruáció gyakorisága, hossza, és akár köztes vérzéseket is tapasztalhatunk.
Kóros cikluszavarról beszélünk azonban, ha...
- 21 napnál gyakrabban, vagy 35 napnál ritkábban jelentkezik a menstruációs vérzés;
- egy serdülő lánynak 16 éves koráig még egyáltalán nem volt vérzése;
- a korábban rendszeres menstruáció 3 hónapnál tovább kimarad terhesség nélkül;
- a vérzés csak 1-3 napig tart és kis mennyiségű;
- a vérzés elhúzódik, és nagyobb vérveszteséggel jár;
- nemcsak a ciklus elején, hanem közben is előfordul vérzés (ami sokszor nem is piros, inkább barna színű);
- a menstruáció nagyon fájdalmas görcsökkel, gyengeséggel jár.
Mivel a ciklust hormonok irányítják, ezért a cikluszavart általában a hormonegyensúly felborulása okozza, amelynek hátterében számos ok állhat. Több betegség (például PCOS , méhtestet érintő fertőzések, daganatok vagy akár pajzsmirigy-rendellenesség) is megzavarhatja a hormonok termelődését, ahogy bizonyos gyógyszerek (mint a fogamzásgátló tabletta), valamint a tartós stressz, a túl szigorú diéta, étkezési zavarok és extrém fizikai terhelés is előidézhetik. Újabban pedig számolnunk kell a COVID-19 elleni védőoltás ciklusra gyakorolt hatásával is: miután rengeteg nő tapasztalt átmeneti menstruációs zavart az oltás felvétele után, vizsgálni kezdték az összefüggést. Jelenleg annyit lehet tudni, hogy a vakcina által kiváltott immunválasz - átmenetileg - befolyásolhatja az immunsejtek és a méh jelzései közötti kölcsönhatást. De persze nem szabad elfelejteni, hogy a pandémia miatti életmódbeli változások, a fokozott stressz is hozzájárulhat a ciklus zavarához.
Hogyan kezelhető a cikluszavar?
Bármi is legyen a kiváltó ok, a cikluszavar rontja az érintettek életminőségét, elvégre a havi vérzés időpontja kiszámíthatatlan, ami sok egyéb kényelmetlenséget tud okozni. Mindemellett a gyermekvállalást is megnehezíti, hiszen a ciklus és a hormonháztartás zavara akadályozza vagy akár teljesen ellehetetleníti a fogantatást, illetve vetéléshez is vezethet. Éppen ezért a cikluszavart komolyan kell venni, és célszerű minél előbb felderíteni a mögötte húzódó okot. Elsőként érdemes ellátogatni nőgyógyászhoz és/vagy endokrinológushoz, akik minden bizonnyal vérvételt javasolnak majd a hormonszintek ellenőrzése végett.
Ez is érdekelhet
Sokszor ilyenkor derül ki, hogy a panaszokat a prolaktin hormon emelkedett szintje okozza. A prolaktin kis mennyiségben mindig jelen van szervezetünkben, terhesség és szoptatás idején pedig jelentősen több termelődik belőle, mert fontos szerepe van a korai terhesség megtartatásában, majd a tejelválasztás megindításában és fenntartásában. Ezek miatt anyasági hormonnak is nevezik, ám ha a terhesség vagy a szoptatás időszakán kívül is magas a szintje, akkor megzavarhatja a ciklust, ezzel pedig éppen az anyává válást akadályozza. Nem véletlen, hogy statisztikák szerint a vetéléssel és meddőséggel küzdő nők 50 százalékánál kimutatható a magas prolaktinszint. Jó hír azonban, hogy az esetek többségében a probléma kezelhető. Természetesen elsősorban a szakorvosunk javaslatait kövessük, de a cikluszavar kezelésére vény nélkül kapható, gyógynövényalapú készítmények is hasznosak lehetnek. A barátcserje terméséről például már az ókorban is tudták, hogy enyhíti a női ciklussal járó panaszokat. Így a barátcserje jó barátja lehet azoknak a nőknek, akik szeretnék visszaállítani a normális havi menetrendjüket.
Legjobban: